Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-103
>7 február 4-én, hétfőn. 275 103. országos ülés 19 politikai izgatás ozimén kirovatni szokott büntetésekkel. (Zaj.) Elnök (csenget) : Bocsánatot kérek, ez nem személyes kérdés. Bz lehetett volna személyes kérdés Juriga Nándor képviselő urnái, de nem a képviselő urnái. Ez nem személyes kérdés, (Ugy van! ügy van! balfelől.) Vajda Sándor : Reám is czélzott, mikor azt mondta, hogy a mi padjainkról és a mi nevünkben ilyen hangon beszélnek, és én ezt meg akarom czáfolni, mert nagyon sok ilyen vád hozatott fel már azelőtt is. Elnök : Bocsánatot kérek, a képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kért szót. Ezen a czimen megilleti a képviselő urat a szó, de hogy most ő polémiát folytasson abból kifolyólag, a mit Juriga képviselő ur mondott, nem engedhető meg. Méltóztassék ahhoz tartani magát. (Helyeslés balfelől.) Vajda Sándor: Személyesen meg voltunk támadva mindannyian azáltal, hogy Hencz Károly t. képviselőtársam azt mondotta rólunk, hogy neki mindegy az, hogy mi mit mondunk a hazafiság és a lovagiasság szempontjából. Konstatálni kivánom, hogy mi soha leczkét nem akartunk adni sem a hazafiságból, sem a lovagiasságból, hanem ellenkezőleg mindig nekünk adtak ilyen leezkéket, és sokszor oly részről, oly oldalról és sokszor oly személyek által, a kik tényleg vétettek ezen elvek ellen. Itt van pl. a Hock-féle eset. Csakis ezt az egy esetet hozom fel, mert ez egyedül is eléggé jellemzi a parlamenti lovagiasságot. És azt kérdem, hogy ki volt ez esetben rigorózus és korrekt, én-e, a nemzetiségi párt embere, vagy az önök embere, Hock János ? Szóltam. Elnök : Az idő előrehaladván, következik az interpelláoziónak előterjesztése. Ezt megelőzőleg javaslatot kivánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslatom a következő : (Halljuk! Halljuk!) A ház legközelebbi ülését tartsa holnap, február 5-én d. e. 10 órakor. Ennek napirendje lenne először az elnöki előterjesztések és irományok bemutatása; másodszor a közös hadsereg, haditengerészet, valamint a honvédség uj onezlétszámának az 1907-ik évre való megállapítása tárgyában a honvédelmi miniszter törvényjavaslatának folytatólagos tárgyalása ; továbbá az 1907-ik évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról a honvédelmi miniszter törvényjavaslata. Ezzel kapcsolatban az 1905—6. évben tényleges szolgálatban állott közös hadseregbeli és honvéd egyévi önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről a honvédelmi miniszter jelentése, továbbá az 1905—6-iki szolgálati év folyamán a közös hadsereg magyarországi ezredeiben és a m. kir. honvédségnél előfordult öngyilkossági esetekről a honvédelmi miniszter jelentése, és végre a magyar honos tiszteknek az 1905. november 1-től 1906 november l-ig terjedő időszakban történt áthelyezéséről és a magyar honos I tisztekben még fennálló létszámhiányról a honvédelmi miniszter jelentése. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor a határozatot ily értelemben mondom ki. Következik az interpelláoziónak előterjesztése. Kérem az interpellácziós könyvet felolvasni. Darányi Ferencz jegyző (olvassa). Gr. Hadik Sándor a szerb egyházi kongresszus határozata tárgyában a miniszter elnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Hadik Sándor: T. képviselőház! Azt hiszem, nem lehet közönyös a magyar államra nézve, hogy a szerb egyház ügyei milyen mederben folynak. (Halljuk ! Halljuk !) Az sem lehet reánk nézve közönyös, hogy a szerb egyházi kongresszus autonóm jogait mily módon, mily irányban gyakorolja ? S ha valahol, ugy itt igen kívánatos azon békés, harmonikus működés, a mely az állami rendnek és a társadalmi összhangnak, az állami életnek úgyszólván minden téren főfeltétele. Minő képet nyújtanak a mostani szerb egyházi kongresszusok ? (Halljuk ! Halljuk !) A két utolsó minden eredmény nélkül oszlott fel, s a tavaly deczember havában egybehivot kongresszus szintén hasonló jövőnek néz elé. Miért ? Mert egy tisztán személyes kérdés tartja évek óta forrongásban a kedélyeket; mert egy tisztán személyes kérdés minden fontos ügyet háttérbe szőrit. Ezen személyes kérdés éle — mint tudni méltóztatik — Brankovics György szerb patriarcha ellen irányul, a kit évek óta azzal vádolnak, hogy mint temesvári püspök, sőt most már mint patriarcha is, nem tiszta kézzel kezelte egyháza vagyonát. (Mozgás.) Igen természetes tehát, ha évek óta kivánták és sürgették — sok oldalról — elmozdítását, mint minden egyéb békés tárgyalásnak úgyszólván előfeltételét. Az eddigi igen t. kormányok — nem tudom miért, gondolkoztam is sokat róla és mondhatom : fel sem foghatom miért — ezen tisztán személyes, de annál kínosabb kérdést igyekeztek mindig elsimítani. És csak így volt lehető, hogy a patriarcha, a ki az ellene emelt vádakat máig sem czáfolta meg, még most is ott ül a patriarchai székben. Ezen — hogy ugy mondjam — személyes kérdésnek kulissza mögötti elsimítása volt a legutóbbi kongresszusokra kiküldött királyi biztosoknak — a parádé és a Gott erhalte meghallgatásán kivül — úgyszólván egyetlen feladatuk. (Igaz! Ugy van! Taps a baloldalon.) Az igen t. jelenlegi kormány azonban egy, nézetem szerint igen helyes és igen czélszerű utat talált, a midőn ö felségének azt ajánlotta, hogy a mostani kongresszusra egyáltalában ne küldjön királyi biztost, a mi által a kormány minden befolyásolásnak még csak látszatát is elkerülni igyekezett. így csak természetes, hogy ezek után ama vádak és támadások sokszoros erővel törtek előI térbe, és így történt, hogy a múlt hó 1-én a szerb 35*
