Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-103

103. országos ülés 1907 Juriga Nándor: Nem tetszik? (Zaj.) Miért mondja a képviselő ur, kogy nazarenus ? Legalább ezt helyeselhetné egy »keresztény« néppárti. Látjuk, hogy mindenütt mozgalom indul meg. egyesületek keletkeznek, férfiak lépnek fel, a kik bátran szembe mernek szállani ezzel a kényszerrel, hogy keresztény meggyőződésüket, humánus meggyőződésüket nyilvánítsák. De magának az államnak kellene hozzájárulnia ahhoz, hogy ez a katonai zsarnokság megszűnjék, és ez a kényszer ne alkalmaztassák senki fiára, hogy ő a keresztény szeretet ellenére fegyvert legyen kénytelen ragadni felebarátja ellen. Magánál a hadseregnél is lassan halad előre a jó bánásmód rendszere. El van ugyan törölve a fizikai, testi büntetés, de hát a fizikai büntetés eltörléséről szóló törvénynyel is ugy vagyunk, mint a nemzetiségi törvénynyel; egyik sincs végrehajtva. Hiszen előfordul sokszor a fizikai testnek arczul ütése, bottal verése, rugdosása, karddal való ütése; és mindezek nyilvánosan történnek nem is kaszárnya udvarán, vagy épen kaszárnya szobájában. Sokszor halljuk a katonáknak erről való panaszkodását. De mi történik akkor, mikor négyszem között, nálánál sokkal erősebb felebbvalója, elöljárója előtt áll 1 Épen azért, t. ház, a legszigorúbban és a legkeményebben meg kellene valósitani azt a törvényt, a mely kimondja, hogy testileg büntetni semmiféle katonai elöljárónak nincs joga, nem büntetheti igy az ő katonai bajtársát, mert hiszen a huszadik század szelleme szerint a hadsereg nem pénzen verbuvált szolgahad, a mely hadi fizetésért szolgál, hanem a mostani kor katonája hazafias kötelességét teljesiti, hogy ugy mondjam, katonai tisztviselő az a baka is, mert ő katonai tisztségét végzi, a hazának áldozatot hoz, az ő életének legszebb idejéből három évet szentel a haza oltárára, és önmegtagadást tanusit, a mikor szolgálatilag aláveti magát a hazáért, mint szabad és független adófizető polgár, a ki talán több adót fizet az államnak és igy nagyobb hasznára van, mint akár az ő őrmestere, vagy akár talán az ő ezredese. Ebből a szellemből folyik továbbá az is, hogy még ma is a katonai szellem a közkatonát, mint alárendeltet tekinti, mint valamely szolgát vagy bérenczet, a kivel ő parancsolhat, rendelkezhetik, sokszor a természet, a felebaráti szeretet törvénye ellen is. Ebből a szellemből folyik azután az a nevetséges és sértő alkalmazása a katonaságnak, hogy kirendelik pl. a katonaságot havat lapátolni, vagy pedig kirendelik aratni vagy más szolgai munkára. (Zaj a középen. Elnök csenget.) Elnök : Méltóztassanak a képviselő urak csendben lenni. Juriga Nándor: Hiszen, t. ház, még az orosz kozákok is megmozdultak az ellen, hogy őket rendőri szolgálatra alkalmazzák. Mennyire kell felháborodni egy szabad polgárnak, még ha katonai ruhát hord is, az ellen, hogy bármiféle szolgai munkára alkalmazzák beleegyezése nélkül kommandóra, katonai felügyelet mellett. KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. VI. KÖTET. ' február í-én, hétfőn. 273 Egyáltalában nem felel meg a huszadik század felfogásának ez az eljárás, mert annál a katonaságnál is az a káplár, őrmester, hadnagy, főhadnagy, ezredes mindmegannyi polgártárs, és nem mint ur és szolga tekintendő. Azért ezeknek érdekében sem volna szabad soha megismétlődni annak, hogy a katonaságot bármiféle ilyen szolgai munkára kirendeljék. Egyáltalában nevetséges dolog látni a katonaságot seprővel a kezükben és mellettük talán a tiszt urakat. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások a középen : Ez nincs igy !) Hát ez csak egy kép, egy hasonlat. Midőn tehát még egyszer kifejezést adok annak, hogy mostani hadseregünkben egyáltalában nincs meg a huszadik századnak az a haladó szelleme, (Zaj.) másodszor nincsen meg a katonai hatóságokban az akarat sem. hogy visszatartsák az embereket. Csalogatni kéne az embereket, hogy ne is akarjanak szökni, hanem örömmel szolgáljanak. Szükséges továbbá az egyenlőség érvényesítése. Az emberek ma azt látják, hogy a régi nemesség és nem-nemesség példájára fejlődött ki az önkéntes és nem önkéntes rendszer. Azonkívül látják az emberek azt a jogtalanságot, hogy mig egyes családok nagyon meg vannak terhelve a katonai szolgálattal, addig mások nem. (Felkiáltások : Szolgáljanak a papok is !) Nem volnék oly nagyon ellene. Azután meg korlátoltnak kellene lenni (ÉlénJc derültség.) az egész katonai szolgálatnak. (Zaj.) Rekapitulálok. összefoglalom a mondottakat, hogy az üdvös tanulságokat levonhassák. (Elénk derültség.) Az ötödik dolog az, hogy a katonaságot csakis a tényleges katonai szolgálatra kell alkalmazni. Hatodszor azt kívánom, hogy bánjanak az emberekkel humánusan, hetedszer, hogy a bíráskodásban a katonaság ne vonja ki magát a törvényhozás alól és ne alkosson külön önálló bíróságot, ne legyen külön önálló becsülete, külön önálló felfogása mindenről. Ki kell küszöbölni azt a középkori barbár szellemet, a mely kényszeríti a katonaságnak tagjait, hogy egyes összeszólalkozásokért, félreértésekért, öntudatlan állapotban elkövetett felületességekért éles karddal életre-halálra öldököljék egymást, a mi igazán szégyenfoltja a huszadik századnak. Mindezen okoknál fogva, mivel még a jóakaratot sem látom e tekintetben a kormányban, kénytelen vagyok attól bizalmamat megvonni és a javaslatot el nem fogadni. Hencz Károly: T. ház! Elnök : Milyen czimen kíván szólni? Hencz Károly : Személyes megtámadtatás czimen a házszabályok 215. szakasza alapján kérek szót. T. ház ! Juriga t. képviselő ur . . . Sümegi Vilmos: Dehogy tisztelt! Elnök : En a képviselő urat rendreutasítom. Nincsen jogában egy képviselőtársától a kellő és a parlamentben szokásos tiszteletet megvonni! (Helyeslés.) 35