Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-103

2?2 103. országos ülés 1907 február 4-én, hétfőn. embernek csak öröm és mulatság legyen az egy esztendei önkénteskedés, a másik ember pedig három esztendeig egye a komisz-kenyeret, a mi neki feltétlenül nagy keserűség és fájdalom. (Zaj. Ellenmondások.) Igazságtalanság az is, hogy ha az az önkéntes nagyon buta, akkor is legfeljebb két esztendeig kell szolgálnia, holott legalább négy évig benn kellene tartani. (Zaj.) De nem látom, t. képviselőház, az osztó igazságot sem a hadseregben. íme némelyik atyának nincs gyermeke, másiknak meg csak egy nj^ápicz, a ki nem válik be katonának, a harmadiknak azonban — épen egy községembeli ember lebeg szemem előtt — van öt fia is, öt gyönyörű fia, a kik mind beválnak. Pedig ez a család a földje után él ! Micsoda áldozatot hoz tehát ez az apa a haza oltárán, hogy 15 esztendeig szolgálja az ő vére a katonaságot! Ilyen súlyosan nehezedik a katonai szolgálat az ő kenyerére, az ő keserves, vért izzadó homlokára. S látjuk, hogy az Úristen épen a szegény embert áldja meg sok gyermekkel. Azt mondja a tót közmondás, hogy a kinek az Isten nem adott tehénkét, annak ad gyermeket. Ellenben az u. n. intelligenczia, a gazdag, jómódú uri osztály már fiatalságában sokszor a legnagyobb gyönyörök, túlkapások és tultengések között élvezi, éli az életet. (Zaj.) A statisztika kimutatja, hogy a jobbmódu, az intelligens osztályban nincs annyi gyermek, nincs annyi családtag, mint a szegényebb osztályoknál. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Hódy Gyula : Siet, hogy befejezze ; itt vannak már a rendőrök ! Juriga Nándor: Epén azért a katonai szolgálatnak korlátoltnak kellene lennie abban az értelemben, hogy ha, mondjuk, egy vagy két gyermek már szolgált a katonaságnál a családból, a többi gyermek föl legyen mentve. Mert az nem igazságos dolog, hogy mig az egyik családnak öt gyermekét sorra beviszik katonának, addig a másik családból egyetlenegy katonát sem áldoznak a haza oltárára. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, méltóztassanak a szónokot meghallgatni! Juriga Nándor : Azonkívül fejleszteni kellene a hadseregben azt a modern szellemet is, hogy már egyszer megtudja a világ, hogy a katona is szintén olyan ember, mint más, hogy a katona is béke idején tartozzék a j)olgári bírósághoz, hogy ne büntettessék szigorúbban, hogy talán sokszor ne önkénykedhessenek vele, hogy a nyilvánosság is betekintést nyerhessen a büntetésekbe, hogy sokszor egy hadnagy, vagy főhadnagy igazán könyörületlen bánásmódban ne részesíthesse, ilyen büntetéssel ne siijthassa a katonákat. A nyilvánosságnak épen ugy betekintéssel kellene birnia minden katonai biráskodásba, minden katonai eljárásba, nevezetesen az egész polgári társadalomnak, sajtónak, polgári közönségnek, mint a polgári bíráskodásba; nem pedig a katonaságot egy olyan üvegbura alá helyezve, azt valami misztériózus, különleges valaminek tekinteni, saját külön életfelfogással, külön beosületi felfogással, talán külön szolgálati erkölcseivel, mint hogyha ők ez által talán mintegy külön, önálló teremtései és alkotásai volnának az államnak. Azért szintén igen helyes utón jár Francziaország, midőn annyira előrehaladt már. hogy behozta már azt a törvényt, hogy a büntető igazságszolgáltatás tekintetében a katonaság is a polgári törvényeknek hatálya alatt álljon és az egész közönség és társadalom betekintéssel birhasson és ellenőrzést gyakorolhasson ott még az einczel-czellával szemben is, még a hadnagyoknak önkényeskedésével és az őrmesterek könyörületlenségével szemben is, hogy annak a kaszárnyának ajtaja ne legyen elzárva az atyának, az anyának és a rokonok tekintete elől, hanem ellenőrizhessék figyelmükkel azokat az urakat is. Hogy mennyire megvan még a maradi szellem, a középkoriasság magában a hadseregben, azt legjobban mutatja a párbajkényszer. A párbaj igazán szintén középkori urimódi verekedés. Ha néhanéha a jsarasztlegények közül, ha egy liter borocskánál többet felhajtanak, beveri egyik a másiknak a fejét, vagy összeverekednek, milyen más szabályok alá esnek szegények ! Mindjárt vasra verik őket a zsandárok, bedugják piszkos czellákba, ott hagyják, pofozzák és mikor kieresztik őket, néha meg vannak bénitva. (Ellenmondások..) Nem egyszer fordul elő, hogy a zsandár véresre ver valakit ! Pedig az ilyen embereknél hiányzik a megfontolás, hiányzik a megfontolt, elszánt akarat. A párbajnál azonban még tanácskoznak, készülődnek, megpróbálják a kardokat és pisztolyokat, (Derültség.) szóval megvan a lehető legnagyobb rosszakarat és a lehető leggonoszabb szándék és ha azután valaki ilyen urimódra embert öl . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Juriga Nándor : . . . akkor félévi vagy három havi államfogház a büntetése. (Felkiáltások : Két esztendő!) Épen az az érdekes, hogy egy-két, ugy mondják, izgató szóért két esztendőt szabnak ki, emberhalálért pedig fél évet vagy három hónapot : ez mutatja a bor visszás felfogását. Épen azért a párbajkényszert a katonaságnál el kellene törölni. Mert milyen helyzetbe kerül egy keresztény, de nem is mondom keresztény, hanem általában humánus ember, a mikor nincs más választása, mert kenyere, jövője, becsülete forog koczkán, mint hogy párbajt vivjon és felebarátját halálra sebezze, vagy megölje ? E kényszer hatása alatt sokszor keserű lelkifurdalásokkal eltelve, aggódva és remegve emeli a kardot, de meg kell tennie, mert ez a katonai vaskényszer kényszeríti arra, hogy ölje, sebezze felebarátját. Épen azért feltétlenül el kellene ezt a kényszert törölni. Visontai Soma : Rossz példaadás a társadalomnak. Tökéletesen igaz ! Juriga Nándor : . . . maga a társadalom is . . . Szmrecsányi György (közleszól).