Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-93
93. országos ülés 1907 Fiume területén léptesse életbe a sommás eljárásról szóló törvényt^, továbbá az örökösödési eljárást, a lakbér felmondására vonatkozó szabályzat intézkedéseit és a fizetési meghagyásról szóló törvényt, — teljesítettem, a mennyiben a megbizásnak megfelelően az összes rendelet-tervezet egy egész kódex alakjában, készen van. Azt én le is küldöttem Fiúméba mint bizalmas aktát, oly czélból, hogy az ott megtartandó szaktanáoskozmány anyagát képezze. Legmélyebb sajnálatomra azonban a diszkréczió nem őriztetett meg és ezen még csak tervezett rendelet, a mely egy szaktanáoskozmány megtartása után lett volna telhetőleg közmegnyugvásra rendelet alakjában kibocsátandó, időnek előtte gyűlések elé vitetett és ezáltal mielőtt a szaktanáoskozmány még nyilatkozhatott volna e kérdésben, egy hangulat keletkezett, a melynek jogosultságát én eddig sem ismertem és most sem ismerhetem el. (Élénk helyeslés.) Ez a hangulat, t. képviselőház, megnehezíti a kérdésnek mostam nyugodtabb és békésebb elintézését. (Igaz! Ugy van!) Én azonban nem mondok le a reményről, hogy ezen a területen is a már egészen kész rendelet, a melyet tudtommal szakbeli szempontból alig kifogásoltak, a legrövidebb idő alatt kormányhatósági rendeletté fog válni. (Helyeslés.) Rátérek most még, t. képviselőház, arra, hogy egynéhány nap múlva szerencsém lesz az országnak bemutathatni egy ugyancsak a kormányzat jogkörébe vágó munkát, a melynek rendeltetése a következő : (Halljuk ! Halljuk !) Magyarországon minden gyakorlati jogász tudja, hogy ha egy felvetődő jogkérdésben neki tájékozódnia kell az iránt, hogy mi az élő jog, még a leggyakorlottabb szakember is kénytelen órákat, napokat, sőt heteket is eltölteni azzal, hogy megállapítsa, hogy ebben a kérdésben mi az élő jog, mi a törvény, mi a judikatura, mi a rendelet stb., ugy hogy a gyakorlati életben, lehet mondani, hogy az az ügyvéd vagy biró, a ki ma jól tudja megkeresni azt a törvényt, a melyre szüksége van, már kiváló jogász. (Derültség. Igaz! Ugy van!) A törvények és a judikaturának labiriniusában ma már a legritkább ember tud Magyarországon tájékozódni. Hogy ennek az áldatlan állapotnak véget vessek, elrendeltem, hogy a minisztérium kebeléből létesíttessék egy gyűjteményes munka, (Helyeslés.) a mely czimenként tartalmazza az arra a jogkérdésre vonatkozó egész élő jogot a maga egyszerű leírásában, hivatkozásában és valóságában. (Helyeslés.) Égy pár nap múlva már ezen munkának első kötetét ki fogom oszthatni. ííem üzleti czél lebeg előttem; az előállítási költségek fejében mindenkinek rendelkezésére fogom bocsátani ezt a munkát, melynek — meg vagyok róla győződve — a gyakorlati jogászok igen nagy hasznát fogják venni. (Elénk helyeslés és taps.) Hiszem, hogy még a laikus közönség is hálával fogja azt fogadni, mert magának ennek a gyűjteményes munkának a közrebocsátása lehetségessé fogja tenni, hogy január 19-én, szombaton. 19 nagyobb megnyugvással és gyorsabban kezeltessenek a bíróságoknál az ügyek. Rátérek most, t. képviselőház, azoknak felsorolására, ÍI miket abból az óriási nagy feladatból és a feladatoknak azon tömkelegéből, a melyek az igazságszolgáltatási kormányra várnak, még 1907-ben megvalósítani szándékozom. (Halljuk! Halljuk!) Ha csak érintem azokat a kérdéseket, a melyek ma Magyarországon megoldatlanok, ugy egy hosszú életre való munkaprograinmot kellene előadnom. B tömkelegre nézve valamely iránytűt kellett választanom, hogy mi az, a mit pro nunc legsürgősebbnek tartok, hogy még ebben az évben megvalósittassék és már a menynyire ez az igazságügyminisztertől függ, meg is fog valósittatni. A következőkben felsorolandó törvényjavaslatokat még ez év folyamán a következő sorrendben fogom a t. ház elé terjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Arról a már felsorolt három törvényjavaslatról, a melyek a polgári perrendtartásra, a bűnvádi perrendtartásra és az ügyvédi rendtartásra vonatkoznak, nem szükséges újból megemlékeznem, mert be vannak nyújtva. Elsősorban tehát az igazságügyi kormányzat terén e három javaslatnak sürgős letárgyalása válik szükségessé, a hágai egyezményre vonatkozó egyéb javaslatokkal kapcsolatosan. Miként óhajtom én a legközelebbi jövendőben a törvényhozási munkálatokat beosztani ? Legsürgősebbnek tartom elsősorban az erdélyi birtokrendezés dolgát. (Helyeslés.) Rendkívül sajnálom, hogy itt is meglehetősen impopuláris téren állok bizonyos körökkel szemben, de láttam Erdélyben azt az irtózatos jmsztitást, a melyet ott az erclóuzérkedés végez és láttam a deposszodálását annak a jó magyar, határszéli székelységnek. (Igaz! Ugy van!) Én. a mennyire tőlem függ, természetesen a jogos igények sérelme nélkül, e törvényjavaslatot megszerkesztettem, s az, hogy ugy mondjam, az utolsó átnézés stádiumában van, ugy, hogy azt hiszem, rövid egy-két hét múlva mint kész törvényjavaslatot a ház asztalára fogom azt letehetni. (Helyeslés.) T. képviselőház! A mit nekem nyomban meg kell oldanom, az az erdélyi birtokrendezésen kivül a curiai bíráskodás kérdése. A curiai bíráskodásról ón ma csak mint alkotmánygarancziáról emlékezem meg, és azt hiszem, eleget mondok, hogy ennek szükségét eléggé indokolja az, ha bármiféle viszontagságokra való tekintettel törvényhozási utón biztosítjuk a választások feletti biráskodás terén azt, hogy a képviselőház helyett az a független bírósághoz utaltatik. Ennek a törvénynek megalkotása a képviselőháznak sürgős feladata lesz. Azonkívül a most élő törvénynek számtalan olyan hézaga van, a melyek azt egyenesen népszerűtlenné tették. Nem mondok egyebet, mint a perköltségekre