Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

január 3l-én, csütörtökön. 221 101. országos ülés 1907 é tudná önmagát az ő Ítélkezésében, útjaiban, elhatározásában japánul kormányozni. (Derültség.) Förster Ottó : A mentőkért! (Derültség. Zaj.) Juriga Nándor: Erre kíváncsi vagyok! Lehetetlen, hogy bármely ember önmagát olyan nyelven kormányozza, a melyen egyáltalában nem ért. Ezt is minden logikus embernek el kell ismernie. De menjünk tovább a logikai következtetésben. A tót, vagy német, vagy román nép nem érti nagy tömegében a magyar nyelvet. (Nagy zaj és felkiáltások: Tanulja meg!) Ez is faktum, ugyebár ? Nem értvén a magyar nyelvet, hogyan kormányozhatja önmagát magyarul ? (Nagy zaj.) Kormányozzák tehát mások és ép azért önkormányzata a logika alapján nincs. Mert ha önmagát kormányozná, akkor egyedül azon a nyelven kormányozhatná magát, a melyet ért és a melyet tud. Tehát legalább addig, míg a nagy tömegek megtanulják a magyar nyelvet, tessék tenni róla és ha igazságosak és logikusak akarunk lenni és elismerjük a népnek önkormányzatát, legalább mig el nem magyarosodik az egész ország, legalább addig kellene az anyanyelven történnie az önkormányzatnak. (Zaj.) Tehát e téren nem történt semmiféle javulás. Szép szavak igen. Sőt egyetlen község akarta önmagát kormányozni, ez ugy látszik Brezova volt, (Zaj.) és volt olyan jogtisztelő, buzgó és friss a belügyminiszter ur, hogy az egész községi képviselőtestületet felfüggesztette (Élénk helyeslés. Felkiáltások : Nagyon helyesen tette !) azért, hogy önkormányzata ne legyen neki, hogy önmagát ne kormányozhassa. Áttérve az igazságügyre, ki kell jelentenem, hogy itt szép szavakat és Ígéreteket hallottunk, de semmiféle, még a legkisebb javulási szándékot sem látom e téren. Hálás lehet azonban a nép és hálás vagyok én is, a volt igazságügyminiszter ur azon kijelentéséért, a melyet márványba kellene vésni, a midőn azt mondotta, hogy : nem bízom bennük, tudom az ő eljárásukat, már t. i. az esküdtszék és a bíróságok eljárását. Ezeket a szavakat márványba kellene vésni. Az igazságügyminiszter volt az, a ki ezeket mondotta, a M belát a kulisszák mögé, ő tudja, hogy ott mi történik, és ezért ismeri az ő eljárási módjukat és ő, mint az igazságügy legfőbb őre és védője, mondja azt, hogy nem bizom bennük, mert ismerem eljárási módozatukat. (Nagy zaj és ellenmondás. Felkiáltások a baloldalon : Ezt nem mondotta, micsoda dolog ez I) Sümegi Vilmos: Hazugság! Ez nem igaz! (Zaj.) Juriga Nándor: Ez volt a kifejezésnek az értelme, ez volt a gondolat. Felülről jellemzi tehát a bíróságot ugy, a mint mi azt már nagyon régen tudjuk. Egy hang (a baloldalon) : Hivatalos gyakorlatból, ugy-e ? Juriga Nándor: Hivatalos gyakorlatból is. Mert van a bíróságnál igenis egyrészt osztályitélkezés, másrészt nemzetiségi Ítélkezés. (Nagy zaj és ellenmondások. Felkiáltások : Ez rágalom! Ezt nem kell eltűrnünk !) Elnök (csenget): Méltóztassanak csendben lenni, mert nem hallom a szónokot. (Halljuk! Halljuk!) Juriga Nándor: Példát fogok felhozni arra, hogy igenis, osztályitélkezés van. Pozsony mellett történt, hogy gimnazista gyerekek, többek között egy hatodosztályu gimnazista a vonaton Pozsonyba ment. (Felkiáltások a baloldalon : Hogy tartozik ez ide ? !) Azért, mert később a bíróság döntött az elmondandó ügyben ! Ez a gyerek nem elég, hogy ingyen, vagy mérsékelt jegyet kapott az államtól, mert ezen a téren is érvényesült, hogy az úriember mindenhez olcsóbban jut, mert az utazhatik első vagy második osztályon, és ha az ember vonaton megy, első osztályon, majdnem minden második utas valami kedvezményes jegyet, vagy szabadjegyet szed ki a zsebéből, a paraszt pedig utazik a harmadik osztályon és fizet. Molnár Jenő: Te egész jegygyei utazol? (Derültség. Zaj.) Juriga Nándor: Nem, de mit csináljak? (Nagy derültség.) Szóval, ott ült az a gyermek és nem elég, hogy kedvezményes jegyet élvezett, de a midőn közbe egy öreg parasztasszony beszáll a kupéba, az ifjú ur elterpeszkedett a padon. (Nagy derültség.) Ezen nincs mit nevetni, önöket, ugy látszik, nem érdekli ez a dolog. (Elénk derültség.) Az ifiur végigfekszik a padon (DerüHség és zaj. Elnök csenget.) és mikor az asszony helyet kér, felugrik a helyéről, összecsufolja mindennek és kiüti az egyik fogát. (Derütség.) önök nevetnek ezen ? Majd meglátjuk, hogy mit csinált a bíróság, az már nem lesz nevetséges. Szóval, annak a szegény öregasszonynak egy 16 éves gyerek kiüti a fogát. (Nagy zaj. Halljuk !) Bíróság elé került a dolog, de erőnek erejével maga a bíró arra hajtotta a dolgot, hogy a gyerek meg ne legyen büntetve, máig sincsen megbüntetve. Az asszony kérte a fognak kiütése folytán származott fájdalmának, betegségének — mert háromnégy hétig beteg volt — (Nagy zaj.) a kárpótlását, szó sem volt róla, elutasították. Igenis, egészen máskép áll a bíróságoknál a dolog, ha egyszerű parasztember vagy munkásember megy eléjük, mintha egy úgynevezett ur. (Nagy zaj és ellenmondás.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, hogy a bíróságokat ilyen módon ne méltóztassék támadni. (Elénk helyeslés.) Az nem felel meg az igazságnak, hogy Magyarországon a bíróság a szerint ítél, hogy ur-e valaki vagy nem ur. Az ilyen állítást meg nem engedhetem, és ha így folytatja, meg fogom vonni a szót a képviselő úrtól. (Elénk helyeslés és felkiáltások ; Menjen a börtönbe !) Juriga Nándor: Nem mondtam, hogy itél, hanem a bánásmódot értem. Azonkívül nemzetiségi kérdésekben sokszor máskép itél a bíróság mint talán más ügyekben ; vájjon . . . Elnök : Kértem a képviselő urat, hogy ezt a témát ne folytassa, mert ha folytatja, megvonom tőle a szót. (Elénk helyeslés.) Most még egyszer