Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

196 100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. megérteni, hogy mire volna jó ez a nagy érzékeny­ség, a kritikának ilyen teljes kizárása. Elvégre, azt akarj uk-e mi elérni, hogy az ország lakossága előtt tökéleteseknek, makulátlanoknak tűnjünk fel ? Hiszen mindnyájan emberek vagyunk, a kik­nek hibáik lehetnek, hibázhatunk cselekedeteink­ben, tökéletes közöttünk — talán az egy Lengyel Zoltán barátomat kivéve — egyetlenegy sincs. T. ház ! Ez a túlságos érzékenykedés és a kri­tikával szemben való kényesség eszembe juttatja egy megfigyelésemet, a melyet a színművészet te­rén tettem. Én ott kétféle szinházi direktort ta­nultam megismerni. Az egyik egész erejét, minden törekvését, buzgalmát és képességét arra fordi­totta, hogy a kritikának jóindulatát megnyerje, hogy a bírálatnak ellentétes irányait elnémítsa s mindenkinél kiméletet és elnézést biztositson magának. Ennek a direktornak a társulata silány volt, előadásai rosszak voltak és addig támogatta a kritika, addig dicsérték, a mig egy szép napon — megbukott, mert a publikum nem volt hajlandó támogatni. És ismertem, t. ház, olyan szinházi direktort, a ki fittyet hányt a kritikának, nem törődött azzal, hogy mit irnak róla, de minden erejével, minden képességével arra törekedett, hogy jó előadásokat produkáljon, nagy művészi dolgokat alkosson és hiába dult-fult ellene a kri­tika,, a publikum látta, hogy a kritikának nincs igaza, kitartott mellette és ez a direktor boldogult. En, t. ház, azt szeretném, hogy a mi mostani rezsimünk az utóbbi direktorhoz és társulatához hasonlitson, hogy tettekkel és cselekedetekkel czáf óljuk meg, erőtlenitsük meg az ellenünk fel­hozott támadásokat és kritikát. T. ház ! Én itt megvallom, olyan jelenségekre is kell hogy rámutassak, a melyek a kormánynak az eddigi tartózkodását, óvatosságát, hogy ugy mondjam passzivitását, némileg igazolják. Konsta­tálnom kell, legalább én ugy tudtam eddig, hogy a mikor a kormányzást átvettük, illetve a kormány támogatására vállalkoztunk, akkor ugy állott a dolog, hogy a közjogi kérdésekben elveinket fel kell függesztenünk, minden más téren azonban elveinket szabadon és bátran érvényesíthetjük; hogy ugy mondjam, az egyik kezünket megkötöt­ték, a másik kezünk azonban teljesen szabad maradt és ezzel a kezünkkel elveink és törekvé­seink megvalósítására bátran működhetünk. De mit tapasztalunk, t. ház ? Azt, hogy addig, a mig egyik téren, t. i. közjogi téren, elveinket és törek­véseinket megvalósítani nem tudjuk, addig a másik téren, mint hogyha nem is volna nagy ked­vünk törekvéseinket megvalósitani. T. ház ! Azt az egyet szükséges itt konstatál­nom, hogy a függetlenségi és negyvennyolczas párt a maga egészében, minden téren, tehát nem­csak közjogi téren, radikális párt. Ez oly igazság, a mely a közelmúltig bizonyításra egyáltalán nem szorult. Ha, t. ház, ezt a radikalizmust a pártnak egész múltja és Írásba foglalt programmja nem bizonyítaná, ha nem szólana mellette vezéreinek egyénisége, akkor ennek a radikalizmusnak iga­zolására nem kellene egyébre hivatkozni, mint a pártnak czimére, a melyben a »függetlenség« szó a közjogi radikalizmust jelenti, a »negyvennyolczas« szó pedig a minden más téren, társadalmi, politikai, közgazdasági téren való radikalizmust; mert a negyvennyolczasság természetszerűleg nem jelent­het egyebet, mint a márcziusi tizenkét pontnak és a negyvennyolczas törvényhozásnak teljes átvételét; (Ugy van ! balfdöl.) hogy pedig ezek a törvényalko­tások és tizenkét pontok a legszélesebb értelemben vett radikalizmust, a népjogok kiterjesztését, a szabadságjogok védelmét jelentik, ahhoz, t. ház, kétség nem fér. (Ugy van ! balfelől.) De a mikor, t. ház, ezzel szemben azt kell látnom, hogy a sajtó­szabadságnak teljes érintetlenségét, a közigazgatási visszaélések megszüntetését, a virilizmusnak és a kandidáczionális jognak az eltörlését, a birtokok kö­töttségének megszüntetését többé nem ezeken a padokon hirdetik és követelik, hanem azokon a padokon ott, (A középnek hátsó padjaira mutat.) a hol nemcsak ennek a kormánynak, nemcsak ennek a pártnak, nemcsak a koalieziónak, hanem ország egységének és a magyar nemzetnek épsége ellen törnek; (Felkiáltások a nemzetiségiek pad­jain : Nem igaz!) mikor ezt kell tapasztalnunk, és mikor a másik oldalon azt kell látnunk, hogy ezeket a harmincz esztendőn át követett elveket többé nem hangoztatják, hanem ellenkezőleg, taps­viharok hangzanak fel, mikor a sajtószabadság korlátozását, a hitbizományi intézmény kiterjesz­tését, a munka megszüntetése szabadságának kor­látozását hirdetik : akkor, t. ház, itt a felfogások­nak olyan átalakulásával és a szerepeknek olyan eltolódásával találkozunk, hogy ez minket okvetle­nül gondolkodóba kell, hogy ejtsen és a helyzet tisztázására kell, hogy vezessen. T. ház ! Én érthetőnek találom, hogy a mikor ilyen ellentétek mutatkoznak a felfogásokban, akkor a t. kormány óvatossá válik és azt a franczia jelmondatot követve : »Je les suis, comme je suis leur chef« vagyis : »követlek, mivel a vezéretek vagyok«, mivel radikális törvényalkotásra biztatást nem talál, reakcziós vagy konzervatív törvényeket alkotni pedig nincs kedve vagy bátorsága, hát visszavonul a passzivitásba. T. ház ! Ha csak arról lenne szó, hogy ideig­óráig belenyugodjunk abba, hogy bizonyos kér­dések tisztázatlanok maradjanak, és hogy azokkal, a kiket az utolsó esztendőnek szomorú tapasztalatai a közjogi radikalizmusnak karjaiba sodortak, de a kik másképen a negyvennyolczas radikalizmust kötelezőnek magukra nézve elfogadni nem akarják, bizonyos ideig együtt maradjunk a haza érdekében, ebbe, t. ház, én szívesen és őszinte örömmel bele­nyugszom : de mikor azt kell látnom, hogy az erőknek ilyen paralizálódása egyfelől a parlament és a törvényhozás működését bénítja, másfelől a mi néj)szerüségünket, a negyvennyolczas elvek nép­szerűségét veszélyezteti, és mikor egy időben azt kell látnunk, t. ház, hogy a negyvennyolczas elvek folytonos térvesztése együtt jár egyfelől a nemzeti-

Next

/
Thumbnails
Contents