Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. 197 sógi túlzók térhódításával, a kik a mi fegyverzetünket, a melyet mi eldobtunk magunktól, olyan ügyesen öltik magukra, másfelől a szocziáldemokraták térhódításával, a kiknek pártterrorizmusát én elveimmel összeegyeztethetőnek nem tartom, akkor, uraim, elérkezettnek látom az időt arra, hogy itt a helyzetet tisztázzuk és megváltoztatására törekedjünk. T. ház ! Én nyíltan és őszintén kimondom, hogy óhajtandónak és kívánatosnak tartom, mikép belátható időn belül az egymáshoz tartozó és az egymással ellentétes elemeknek differenciálódása bekövetkezzék, magyarán mondva, hogy egy hazafias, tisztességes ellenzék belátható időn belül kialakuljon, (Mozgás.) hogy ez az ellenzék a mostani alakulatnál konzervatívabb vagy radikálisabb irányban müködnék-e, azt én közönbösnek tartom, de szükségesnek tartom azt, hogy azt a né}> szerü és fontos szerepet, a melyet most a nemzetiségiek idebenn és a szocziáldemokraták odakinn vállaltak magukra, egy becsületes és őszinte ellenzék vegye át. (Mozgás baljelől. Felkiáltások jobbról : Hát menjen ellenzékbe !) Elnök : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond: Addig is, t. ház, míg ez bekövetkezik, én nem fogok megszűnni tőlem telhető csekély erőmhöz képest egy nagyarányú, európai stilü, minden gondolatában és cselekedetében a nép jogok kiterjesztését, fellendülését, haladását jelentő, a népet boldogítani bíró politikát követelni és sürgetni, és ha ezzel a törekvéssel szemben valaki azt a régen elhangzott és sokszor megczáfolt áligazságot hozná fel, hogy a magyarság érdekével és a nemzeti egység fogalmával a teljes -18-as irányban való radikális haladás, a népjogok kiterjesztése s a szabadságjogok teljes védelme nem egyeztethető össze : azokkal szemben én Kossuth Lajos s Széchenyi István példájára hivatkoznám. Ezek a nagy férfiak, haladtak bár légyen más más téren, akármilyen ellentétes irányban s bármityen ellentétek lettek légyen is köztük más tekintetben : abban az egyben mindig egyetértettek, hogy a magyarság érdeke nemcsak nem zárja ki az európai czivilizáczió minden modern intézményének befogadását egyfelől és társadalmi, politikai és szocziális téren való erőteljes haladást és energikus módon való kifejlődést másfelől, hanem hogy ez a mi nemzetünk és hazánk életkérdését, boldogulásának és jövőjének föltételét képezi. Én, uraim, erre hivatkoznám. És mivel sem Széchenyi Istvánnál jobb hazafinak, sem Kossuth Lajosnál magyarabbnak látszani nem akarok, (Mozgás.) ezért mindattól, a mitől ők nem féltették a hazát, én sem féltem. Épen ezért, t. ház, én minden retrográd irányzatot, minden, akár politikai, akár társadalmi, akár gazdasági, akár kulturális téren való visszafejlődést vagy szükkeblüséget perhorreszkálok és küzdeni fogok ez ellen, jöjjenek bár az ellentétes irányzatok távolabbi vagy közelebbi pontról. A javaslatot, tekintettel a kormány iránt érzett nagy tiszteletemre és a politikai szükségre, elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Egry Béla jegyző: Goldis László! Goldis László : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Goldis László: Midőn az általános vitában felszólalok, mindenekelőtt az előttem szóló t. képviselő ur beszédére kívánok a szokásnak megfelelően pár szóval reflektálni. Én osztom az előttem szóló t. képviselőtársam nézetét a tekintetben, hogy az appropriácziós vita az a keret, a melyben az egyes pártok általános politikájukat kifejthetik; a melyben igazolhatják a kormány iránt való bizalmukat vagy annak az ellenkezőjét. Ebből a szempontból igen természetes, hogy különösen az ellenzéki pártoknak kötelessége közelebbről is diszkusszió tárgyává tenni az ország dolgát, mivel ők bizalmatlansággal viseltetvén a kormány iránt, ezen bizalmatlanságukat. . . (Folytontartó zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Goldis László: ... kötelességszerüleg közelebbről is indokolniok kell. Pártunk részéről tegnap Polit Mihály és Vlád Aurél igen t. barátaim az általános országos politika szempontjából indokolták azt a bizalmatlanságot, melylyel a mi pártunk a jelenlegi kormánynyal szemben viseltetik és egyes részleteiben kiterjeszkedtek azon beszédre is, a melyet a belügyminiszter ur a nemzetiségi kérdésről e házban mondani jónak látott. Miután ez a beszéd magában foglalja úgyszólván az egész kormánynak álláspontját a nemzetiségi kérdésben, miután ez volt az egyetlen felszólalás, a mely a nemzetiségi kérdést egészében felölelte s melynek egyedüli tárgya a nemzetiségi kérdés fejtegetése volt; azért én az általános politikai szempontoktól ezúttal eltérek és nem azokat fogom feszegetni, hanem azon feladatot tűztem magam elé, hogy gr. Andrássy Gyula belügyminiszter urnak a nemzetiségi kérdésről mondott beszédét közelebbről elemezzem és vizsgáljam azt, hogy vájjon azon állitások, melyek ezen beszéd alapját képezik, Mállják-e a szigorú kritikát, hogy vájjon azok az argumentácziók, melyekkel a t. belügyminiszter ur ezen beszédében élt, nem eshetnek-e kifogás alá ? E beszédnek két főrésze van. Egyik a múltra, a másik a jelenre vonatkozik. Szerencsétlen gondolatnak tartom, hogy a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag a múltból vesznek fegyvereket és a multat akarják a nemzetiségi kérdésre vonatkoztatni. Allitom ezt egyszerűen azért, mert a múltban nem is volt nemzetiségi kérdés, miután a nemzetiségi eszme még nem forrott ki. Nem lehet tehát a múlt viszonyait a jelen viszonyokra alkalmazni. Különben is a belügyminiszter ur beszédének az a része, a mely a múltra vonatkozik, szerény nézetem szerint szintén ellenkezik a történeti valósággal. Meg fogom mondani, miért.