Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-99

99. országos ülés 1907 január 29-én, kedden. 185 gyár nemzetet, fognak belekapaszkodni és azt félremagyarázni, a mit a gyakorlat igazolt is. Épen az alaptételt magyarázták félre,mert belemagyarázták azt, hogy itt nem politikai magyar nemzetről, hanem etnikai magyar nemzetről van szó s igy eljutottunk azon állásponthoz, a melyet nagyon sok magyar politikus képvisel, a mely szerint a nemzetiségi törvény specziális intézkedései a törvény alaptételeivel vannak ellentétben. Mintkogy pedig ezek a specziális intézkedések meggátolják azon alaj">tételnek megvalósítását, a mely az egységes etnikai magyar nemzetet tételezte fel, azért találják indokoltnak a nemzetiségi törvénynek végre nem hajtását. Fenyvesi Soma: Eltörlését. Vlád Aurél: Ne gondolja senki, hogy mi sirni fogunk, ha a nemzetiségi törvényt el fogják törölni. Nem, mert igy legalább kevesebb lesz egy hazugsággal, legalább nem lesz olyan törvény . . . Nagy György: A törvényt hazugságnak nevezi ! (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Rétidre !) Hogy beszélhet az ilyen fráter, a mikor izgat, ha itt is igy mer beszélni? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, a képviselő urat ezen kifejezésért, a mely a törvény és az alkotmányos rend ellen sérelmes, rendreutasítom. (Élénk helyeslés.) Vlád Aurél: . . . legalább összhangba kerül a gyakorlat a törvénnyel. De azért ne gondolja a t. ház, hogy ezzel a nemzetiségi kérdés meg lesz oldva. A nemzetiségi kérdést csak minden igazságos érdek megóvása mellett lehet megoldani. Csak ez lehet a helyes állampolitika. Mi képezheti Magyarország hivatását a jövőben ? Mert valami hivatást kell, hogy teljesítsen Ez a hivatás nem lehet más, mint az, hogy maga köré csoportosítsa a kis Balkán népeket és azokkal karöltve védje ugy azok, mint a maga függetlenségét, ugy az Orosz birodalommal, mint a nyugat felé fekvő nagy birodalommal szemben. De hogy ezt megtehesse, elsősorban kötelessége az országban olyan állapotokat létesíteni, hogy minden állampolgár, tekintet nélkül a nyelvére és a felekezetére, itt magát jól és boldognak érezhesse. Azt mondhatja valaki ezzel szemben, hogyha ilyen viszonyokat létesítünk, ha a közigazgatásban, a bíráskodásban a nemzetiségi nyelveknek teret engedünk, akkoT ki fog fejlődni egy másik aspiráczió, egy másik törekvés, hogy t. i. a nemzetiségek kifelé gravitáljanak, (Felkiáltások : Most is megteszik !) hogy nem elégesznek meg azzal, a mit itthon birnak, hanem a természetes vonzódás testvérnépeik felé fogja őket vonni. Rudnyánszky György: A bukaresti kiállítás! Vlád Aurél : Ezeket a kérdéseket nem érzelmi szempontokkal kell eldönteni. (Nagy zaj és felkiáltások : Hát ? Zsebszempontokkal ?) Ezeket a kérdéseket egyenesen a népérdek szempontjából kell elbírálni és én azt mondom, ho gy a legrosszabb politikát csinálná nemcsak az a magyar állampolgár, hanem akármelyik román, KÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. Yl. KÖTET. a kinek az volna a törekvése, hogy a románokat egy áUamba egyesítse. (Zaj és mozgás.) Meg fogom magyarázni, hogy miért. Mit gondolnak önök, mennyiben volna biztosítva a román királyságnak és a románságnak faji léte egy ilyen román államban ? Hiszen az ilyen román állam megalkotása azzal járna, hogy megsemmisülne minden természetes támasz, a mely védelmet nyújthat. És hogy tarthatná akkor fenn magát az a 9—10 millió románból álló állam, Oroszországgal szemben és szemben Németországgal, a mely esetleg lenyúlnék az Adriáig ? Hiszen ez valóságos öngyilkossági politika volna. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldahn : Mégis követik !) Farkasházy Zsigmond : önök csinálják ! Markos Gyula (közbeszól) : Ezt csinálják önök ! (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem Markos képviselő urat, szíveskedjék a szónokot csendben meghallgatni. Vlád Aurél : Az a román, különösen az a magyarországi román, a ki öntudatosan ilyen politikát csinál, az nem is fegyházba, hanem egyenesen a bolondok házába való. (Igaz ! ügy van !) Épen azért én nem látom igazoltnak Andrássy Gyula grófnak azt a tételét, hogy a vármegyéknek — mondjuk — fajok szerinti csoportosítása veszedelmes volna, sőt ellenkezőleg, nemcsak hogy nem veszedelmes, hanem épen csakis igy lehet a súrlódásokat, a nemzetiségi ellentéteket megszüntetni, mert minél kevesebb a súrlódási terület, az ütközőpont, annál inkább veszszük elejét a nemzetiségi súrlódásoknak. Nagy György: Mi nem veszünk példát az osztrákoktól! Elnök : Csendet kérek ! Vlád Aurél : A belügyminiszter ur politikai magunktartását erősen támadta és azt mondta, hogy a mi politikánk nemzetgyilkos és államirtó politika. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Ez igaz !) Bocsánatot kérek, t. képviselőház, én épen ellenkezőleg azt mondottam, hogy az a politika, a melyet a jelenlegi kormány képvisel, vagy arra az álláspontra fog hajlani és később a körülmények arra fogják hajlítani, a melyet mi foglalunk el, — mert végleges politika az nem lehet — vagy pedig a másik ellentétes irányba, a túlzásba fogják ragadni, a mire b. Bánffy Dezső utalt, és a melyet Németországban Pozenben megpróbálnak. Én azt hiszem, hogy az ilyen próbálkozás egyenesen veszedelmes a magyar állam létére nézve, egyenesen koczkára teszi a magyar államnak nemcsak függetlenségét, hanem jövő létét is. (Igaz ! Ugy van ! a nemzetiségiek padjain.) Azt mondta még a belügyminiszter ur, hogy a mi politikánk borravaló-politika, hogy mi csak az iránt bírunk érzékkel, a mi a nemzetiségi kérdésre vonatkozik, más iránt, a mi az államot érdekli, érzékkel nem bírunk. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy mégis méltánytalan az üyen támadás, épen a belügy24