Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-99

186 99. országos ülés 1907 január 29-én, kedden. miniszter részéről, épen az arisztokrácziának egyik előkelő tagjától. Hiszen tudjuk azt, hogy a mikor a mostam dinasztiát első izben megválasztották, akkor borravalóért választották meg ; hiszen tudjuk azt, hogy épen az arisztokráczia volt az, a mely a mikor a Rákóczi-felkelést leverték, borravalóért, a Rákóczi birtokaiért szegődött a bécsi udvar szolgálatába. Bocsánatot kérek, mi ilyet még sohasem tettünk, és ha a nemzetiségi kérdés iránt érzékkel viseltetünk . . . Issekutz Győző: Ez nem tartozik ide ! Vlád Aurél: . .. ugy be kell látnunk, hogy a miket mondtam, az épen olyan érdeke a magyar államnak és a magyarságnak, mint nekünk. Nagy György: Hát Axentye a császártól nem kapott nyugdijat azért, mert a magyarokat gyilkolta ? Vlád Aurél : A harmadik kérdés, a mely a politikai életünket dominálja, kétségtelenül a szocziális kérdés. Én gondolkoztam, azon kérdés felett, vájjon hogy lehet azt magyarázni, hogy sehol sehol a külföldön nem olyan élesek ezek a társadalmi ellentétek, mint épen itt nálunk. Farkasházy Zsigmond : Ez nem áll! Vlád Aurél : Bocsánatot kérek, sehol sem ilyen élesek. És én azt hiszem, hogy ezt csak azzal lehet magyarázni, hogy sehol sem olyan nagy a kizsákmányolás, mint nálunk. (Felkiáltások a baloldalon : Kikkel szemben ?) A munkásokkal szemben. Farkasházy Zsigmond: Ez sem áll. Vlád Aurél: De másfelől sehol sem helyezkedik az állam arra a rideg osztályálláspontra, mint nálunk. Nálunk ugy a közigazgatás, mint az állami hivatalok minden kezelője úgyszólván csakis az uralkodó osztálynak az érdekeit tekinti, úgyszólván ellenségének tekinti a nemzetnek azt a másik osztályát. (Élénk ellenmondások a baloldalon.) Bocsánatot kérek, de én ezen tétel igazságát épen az egyik miniszter ur nyilatkozataival akarom igazolni. Épen a földmivelésügyi miniszter ur nyilatkozatából tűnik ki, hogy az állam nálunk nem helyezkedik azon álláspontra, a melyet még a régi babyloni jogtudós is megkövetel tőle, a mely szerint az állam feladata védeni a gyengét az erős túlkapásaitól, hanem ellenkezőleg: nálunk az állam épen az erősét védi a gyengébbek ellen. Egy hang (balfelől): Erdélyben ? Vlád Aurél: Mit lehet konstatálni, t. ház, a földmivelésügyi miniszter beszédéből 1 (Halljuk ! Halljuk !) Azt, hogy ő sztrájkok idejére munkástartalékokat létesit; hogy gépeket fog a gazdák rendelkezésére bocsátani; harmadszor épen a miniszter ur hivja fel a mezőgazdákat arra, hogy szövetkezzenek. Ez az egyik, a másik pedig az, hogy a belügyminiszterrel egyetértve rendeleti utón megszünteti a munkásszövetségeket és munkás-egyesületeket, (Ellenmondások a jobboldalon.) s kijelenti, hogy azok ellen, a Mk szövetkezésre hiyják fel a munkásokat, a btkv. alapján fog eljárni. Tehát egyfelől gyengiti a munkások szövetkezését, másfelől pedig a gazdáknak, az erőseknek segítségére siet és ezeknek érdekeit védi. Azt hiszem hogy ilyen körülmények között csak nem lehet azt állitani, hogy az állam nem a hatalmasnak, az erősnek álláspontját juttatja érvényre a gyengének hátrányára. De tovább megyek, épen a mostani költségvetés, a melyről a miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a kormány szocziális politikáját kivánja kifejezni, mutatja, hogy a kormánynak nagyon furcsa fogalmai vannak a szocziális felfogásról. Én nem tagadom azt, hogy egy csaknem másfél milliárd koronás költségvetésben lehet olyan tételeket találni, a melyek a munkásoknak és a dolgozó néposztálynak is javára szolgálnak. Ez természetes, mert még ha akarnák sem tudnák ugy összeállitani azt a költségvetést, hogy ilyen tételek ne forduljanak elő benne. De maga az egész költségvetés épen az ellenkező irányról tesz tanúságot. Hiszen a bevételek túlnyomó nagy része a fogyasztási adókból kerül ki és az egyenes adóknak túlnyomó nagy részét is aránytalan mértékben épen a szegény néposztályok szolgáltatják. És ezzel szemben akkor, midőn az állam jövedelmeinek kiosztásáról van szó, ki foglalja le azokat magának ? Hiszen azt, a mi megmarad a militarizmus által megkövetelt áldozatok után, a bürokráczia emészti meg, a mely az uralkodó osztályok tagjai sorából kerül ki és itt a házban épen a pénzügyi bizottság előadója részéről hallottunk egy olyan előterjesztést, a mely a bürokratizmus tultengésének akarja útját állani. Hogy állunk ma ezen kérdéssel, t. ház ? Ugy, hogy van az államnak egy osztálya, a mely azt hiszi, hogy az állam köteles eltartásáról gondoskodni ; a mely mihelyt tönkre tette birtokát, vagy mihelyt elverte a kártyán vagy tudom is én micsodán a vagyonát, az államhoz fordul és azt mondja, hogy »hivatalt kérek«. Az államhoz vagy a vármegyéhez tódul és azt mondja : »kenyeret kérek, mert én magyar vagyok.« Engedelmet kérek, t. ház, épen a jelenlegi kormány alatt is ok nélkül szaporittattak a hivatalok. Az nem baj, hogy az állam a hivatalnokok tisztességes megélhetéséről gondoskodik, meg lehetne a hivatalnokokat jól fizetni, hanem az a baj, hogy igen sok felesleges hivatalnok van és pedig azért, mert minden tönkrement gentry és minden tönkrement birtokos az állam kenyerét eszi, az állam segélyét veszi igénybe. Ilyen körülmények között csak nem lehet azt állitani, hogy a mostani költségvetés nem viseli magán az osztályállamnak jellegzetes képét. Ezeken a bajokon, véleményem szerint, csak ugy lehet segiteni, ha mentől hamarább behozzuk az általános, titkos választói jogot. Már Arisztotelész is azt mondta . . , (Zaj.) Azért megyek oly messze, mert e tekintetben Arisztotelész az ókorban sokkal magasabb, sokkal helyesebb felfogásról tett tanúságot, mint sok mai államférfi. 0 azt mondta, hogy az állampolgárság f őkelléke az államhatalomban való részvétel. Ebből a szempontból tekintve mai áUapotainkat, csak egy millió áUampolgárunk van, mert a többi kivan zárva az állampolgárság jogaiból.