Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-99
182 99. országos ülés 1907 védelem bárdcsapásaival kivégzett. (Igaz! Ugy van !) A 48-as párt jól látja, hogy ez áramlatok mindegyike külön-külön a saját czéljait tartja szem előtt, de abban az egyben mindnyájan egyetértenek és megegyeznek, hogy a koaliczión réseket üssenek, (Igaz I Ügy van !) hogy közöttük a fékeértések, a bizalmatlanság, a viszály magvait hintsék el, (Igaz ! Ugy van !) hogy majdan a mi összetartásunk hamvaiból, nem bánják, akár a kétfejű sas alakjában is, mégis a régi rendszer uralmának újjászületését üdvözölhessék. (Igaz! ügy van!) Ennek az ujraszületésnek lehetetlenné tétele a 48-as és függetlenségi pártnak ez idő szerint egyik elsőrendű hivatása, és ennek az ujraszületésnek megakadályozása a politikai eszély, a politikai czélszerűség, a melyet e párt szem előtt tart, és a mig ez a párt az ő elvei mellett küzd, addig lesz a nemzetnek annyi ereje, hogy régi ellenségeit, ha útjában állanak, elsöpörje. (Igaz! Ugy van !) T. ház! Minden politikai áramlatnak megvannak a maga czéljai, sőt eszméi. De a sziv és lélek legfenköltebb sarjának, az igazi hazaszeretetnek csak egy czélja, egy eszméje lehet: a nemzet szabadsága, önállósága és függetlensége. (Helyeslés.) Ezt a tudatot akarja a függetlenségi párt a nemzet minden tagjának szivébe és lelkébe beleoltani, mert csak az a nemzet érdemli meg szabadságát, mely önmagáért, önmagának él és dolgozik, csak az az ország tarthatja fenn állami létét, a mely saját önállóságán és függetlenségén fárad és munkálkodik. (Helyeslés.) Olyan hatalom ez a népek történetében és politikai életében, mint a nap az égitestek csillagrendszerében. Sűrű és sötét felhők elboríthatják, támadhat vihar, villám és égiháború, jöhet egy felhőszakadás, mely az áradat hömpölygése közben tör és zuz, ront és bont mindent, a mi útjában áll, és bűzös iszapjjal árasztja el a legszebb tájakat is — mind hasztalan, mert a napnak ereje sokkal nagyobb, mégis kisüt és életet fakaszt ott is, ahol az iszap már végromlást, végenyészetet látszik okozni. Hasztalan iparkodnak a régi rendszernek tudatos és öntudatlan, titkos és nyilt, vakmerő és lesben támadó politikai kalózai és ezeknek czmkostársai a mi legjobbjainkat, a mi pohtikai és társadalmi köreinket a gyanusitás, rágalmazás és becsmérlés iszapjával beszennyezni, mert a koaliczió pártjainak — legalább meggyőződésem szerint — egyetértését és összetartását, ugy hiszem, e párt részéről legalább megbontaniuk nem sikerült. (Helyesl's és taps.) Minthogy a 48-as és függetlenségi pártnak rendithetetlen az a hite, hogy az ország teljes politikai és gazdasági önállóságának és függetlenségének a napja végre mégis kisüt, nem szűnünk meg bizni sem a magyar népnek mellettünk kitartó józan Ítéletében, sem Ö felségének, a magyar királynak alkotmánytiszteletében, sem pohtikai pártvezéreink böleseségében, sem pedig az alkotmánypártnak és a néppártnak, mint az alkotjanuár 29-én, kedden. mányvédelem idején testvéreinknek és mint a jelen nehéz munkájában szövetségeseinknek hazafias őszinteségében. (Elénk helyeslés.) És minthogy a mi pártvezéreink mint miniszterek megbíznak az ő minisztertársaikban, mi is megbízunk bennük, és ezen okok indítják a 48-as és függetlenségi pártot arra, hogy a törvényjavaslatot elfogadja. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Egry Béla jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház ! Majdnem egy évi kormányzás után, és mikor olyan költségvetési törvényjavaslattal állunk szemben, melyről épen a miniszterelnök ur azt áhította, hogy a jelenlegi kormányzat politikáját tükrözi vissza, most, midőn a kormány tagjainak egyes nyilatkozataiból és a kormánynak egyes ténykedéseiből bírálatot mondhatunk a mostani pohtikai helyzet felett és az egész kormányzattal szemben, kötelességemnek tartom én is a magam álláspontját kifejezni, a magam bizalmatlanságát indokolni, annyival is inkább, mert én és elvtársam azt az álláspontot foglaltuk el, hogy a költségvetési vitában minél kevesebben szóljanak fel, épen azért, hogy a kormánynak alkalma legyen dolgozni, a maga törvényjavaslataival a ház elé állni. Az eddigi kormányzatból egy tanulság vonható le és pedig az, hogy az, a mi bekövetkezett, épen nem kongruál azzal, a mi kilátásba lett helyezve. A jelenlegi kormány beköszöntőjében ígérte a nemzeti demokrácziát és jött helyébe a nemzeti reakczió. Midőn a jelenlegi kormány beköszöntött, igért alkotmánybiztositékokat és kilátásba van helyezve a sajtószabadság elkobzása. (Élénk ellenmondás.) A jelenlegi kormány szocziális törvényeknek hozatalát ígérte és e helyett a csendőrséget szaporították, kaptuk a munkásegyletek feloszlatását (Helyeslés.) és a sztrájktörvény kilátásba helyezését. Kilátásba helyezte a jelenlegi kormány a közerkölcsök megtisztítását és jött a Polónyi bukásával kapcsolatban történt botrány, a melylyel én nem azért akarok foglalkozni, mert ez a kormányban parcziális válságot idézett elő és nem azért, mint hogyha előre anticzipálnám a magam ítéletét a volt igazságügyminiszter úrral szemben, hanem azért, mert az, a mi az igazságügyminiszter bukásával kiderült, fényes világosságot vet azokra az erkölcsökre, a melyek az uralkodóosztályt úgyszólván dominálják. (Élénk felkiáltások balfelől: Mi derült ki ?) Mert én ezt a krízist a most uralkodó történelmi osztályok erkölcsi krízisének tekintem. (Zaj.) T. ház ! Vagy bűnös az igazságügyminiszter, vagy nem. Ha bűnös, akkor hogyan lehetséges az, hogy ily múlt után ilyen polczra, az igazságügyminiszteri polczra emelkedhetett; ha pedig nem bűnös, hogyan lehetséges, micsoda közerkölcsök azok, hogy ilyen hajszával, ilyen, a közerkölcsiséget megbotránkoztató és igazán a külföld előtt is rossz világításba helyező manőverrel sikerült egy embert elbuktatni. (Igaz! ügy van!) En azt hiszem, hogy ilyen kérdés felett nem lehet olyan