Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-99

182 99. országos ülés 1907 védelem bárdcsapásaival kivégzett. (Igaz! Ugy van !) A 48-as párt jól látja, hogy ez áramlatok mindegyike külön-külön a saját czéljait tartja szem előtt, de abban az egyben mindnyájan egyet­értenek és megegyeznek, hogy a koaliczión réseket üssenek, (Igaz I Ügy van !) hogy közöttük a féke­értések, a bizalmatlanság, a viszály magvait hint­sék el, (Igaz ! Ugy van !) hogy majdan a mi össze­tartásunk hamvaiból, nem bánják, akár a kétfejű sas alakjában is, mégis a régi rendszer uralmának újjászületését üdvözölhessék. (Igaz! ügy van!) Ennek az ujraszületésnek lehetetlenné tétele a 48-as és függetlenségi pártnak ez idő szerint egyik elsőrendű hivatása, és ennek az ujraszületés­nek megakadályozása a politikai eszély, a politikai czélszerűség, a melyet e párt szem előtt tart, és a mig ez a párt az ő elvei mellett küzd, addig lesz a nemzetnek annyi ereje, hogy régi ellenségeit, ha útjában állanak, elsöpörje. (Igaz! Ugy van !) T. ház! Minden politikai áramlatnak meg­vannak a maga czéljai, sőt eszméi. De a sziv és lélek legfenköltebb sarjának, az igazi hazaszere­tetnek csak egy czélja, egy eszméje lehet: a nemzet szabadsága, önállósága és függetlensége. (Helyeslés.) Ezt a tudatot akarja a függetlenségi párt a nemzet minden tagjának szivébe és lelkébe beleoltani, mert csak az a nemzet érdemli meg szabadságát, mely önmagáért, önmagának él és dolgozik, csak az az ország tarthatja fenn állami létét, a mely saját önállóságán és függetlenségén fárad és mun­kálkodik. (Helyeslés.) Olyan hatalom ez a népek történetében és politikai életében, mint a nap az égitestek csillag­rendszerében. Sűrű és sötét felhők elboríthatják, támadhat vihar, villám és égiháború, jöhet egy felhőszakadás, mely az áradat hömpölygése közben tör és zuz, ront és bont mindent, a mi útjában áll, és bűzös iszapjjal árasztja el a legszebb tájakat is — mind hasztalan, mert a napnak ereje sokkal nagyobb, mégis kisüt és életet fakaszt ott is, ahol az iszap már végromlást, végenyészetet látszik okozni. Hasztalan iparkodnak a régi rendszernek tudatos és öntudatlan, titkos és nyilt, vakmerő és lesben támadó politikai kalózai és ezeknek czmkostársai a mi legjobbjainkat, a mi pohtikai és társadalmi köreinket a gyanusitás, rágalmazás és becsmérlés iszapjával beszennyezni, mert a koaliczió pártjainak — legalább meggyőződésem szerint — egyetértését és összetartását, ugy hiszem, e párt részéről legalább megbontaniuk nem sike­rült. (Helyesl's és taps.) Minthogy a 48-as és függetlenségi pártnak rendithetetlen az a hite, hogy az ország teljes politikai és gazdasági önállóságának és független­ségének a napja végre mégis kisüt, nem szűnünk meg bizni sem a magyar népnek mellettünk ki­tartó józan Ítéletében, sem Ö felségének, a magyar királynak alkotmánytiszteletében, sem pohtikai pártvezéreink böleseségében, sem pedig az alkot­mánypártnak és a néppártnak, mint az alkot­január 29-én, kedden. mányvédelem idején testvéreinknek és mint a jelen nehéz munkájában szövetségeseinknek haza­fias őszinteségében. (Elénk helyeslés.) És minthogy a mi pártvezéreink mint minisz­terek megbíznak az ő minisztertársaikban, mi is megbízunk bennük, és ezen okok indítják a 48-as és függetlenségi pártot arra, hogy a törvényjavas­latot elfogadja. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Egry Béla jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház ! Majdnem egy évi kormányzás után, és mikor olyan költségvetési törvényjavaslattal állunk szemben, melyről épen a miniszterelnök ur azt áhította, hogy a jelen­legi kormányzat politikáját tükrözi vissza, most, midőn a kormány tagjainak egyes nyilatkozatai­ból és a kormánynak egyes ténykedéseiből bírála­tot mondhatunk a mostani pohtikai helyzet felett és az egész kormányzattal szemben, kötelességem­nek tartom én is a magam álláspontját kifejezni, a magam bizalmatlanságát indokolni, annyival is inkább, mert én és elvtársam azt az álláspontot foglaltuk el, hogy a költségvetési vitában minél kevesebben szóljanak fel, épen azért, hogy a kor­mánynak alkalma legyen dolgozni, a maga törvény­javaslataival a ház elé állni. Az eddigi kormányzatból egy tanulság von­ható le és pedig az, hogy az, a mi bekövetkezett, épen nem kongruál azzal, a mi kilátásba lett he­lyezve. A jelenlegi kormány beköszöntőjében ígérte a nemzeti demokrácziát és jött helyébe a nemzeti reakczió. Midőn a jelenlegi kormány beköszöntött, igért alkotmánybiztositékokat és kilátásba van helyezve a sajtószabadság elkobzása. (Élénk ellen­mondás.) A jelenlegi kormány szocziális törvények­nek hozatalát ígérte és e helyett a csendőrséget szaporították, kaptuk a munkásegyletek feloszla­tását (Helyeslés.) és a sztrájktörvény kilátásba helyezését. Kilátásba helyezte a jelenlegi kormány a közerkölcsök megtisztítását és jött a Polónyi bukásával kapcsolatban történt botrány, a mely­lyel én nem azért akarok foglalkozni, mert ez a kormányban parcziális válságot idézett elő és nem azért, mint hogyha előre anticzipálnám a magam ítéletét a volt igazságügyminiszter úrral szemben, hanem azért, mert az, a mi az igazságügy­miniszter bukásával kiderült, fényes világosságot vet azokra az erkölcsökre, a melyek az uralkodó­osztályt úgyszólván dominálják. (Élénk felkiál­tások balfelől: Mi derült ki ?) Mert én ezt a krízist a most uralkodó történelmi osztályok erkölcsi krí­zisének tekintem. (Zaj.) T. ház ! Vagy bűnös az igazságügyminiszter, vagy nem. Ha bűnös, akkor hogyan lehetséges az, hogy ily múlt után ilyen polczra, az igazságügy­miniszteri polczra emelkedhetett; ha pedig nem bűnös, hogyan lehetséges, micsoda közerkölcsök azok, hogy ilyen hajszával, ilyen, a közerkölcsisé­get megbotránkoztató és igazán a külföld előtt is rossz világításba helyező manőverrel sikerült egy embert elbuktatni. (Igaz! ügy van!) En azt hi­szem, hogy ilyen kérdés felett nem lehet olyan

Next

/
Thumbnails
Contents