Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-99

,9,9. országon ülés 1907 A t. belügyminiszter ur legutóbbi beszédemre fenyegetéssel felelt. Kijelentette, bogy a nemzetiségeket nem akarja bántani, de az agitátorokkal szemben erélyesen fog fellépni. (Helyeslés.) Hát erre azt mondanám a t. belügyminiszter urnak, ha itt volna, bogy van egy franczia mondás, a mely szerint azt, a mi igen gyakran történik, azt megszokják az emberek, a mit a francziák ugy jellemeznek, bogy ehapeau usé. ISÍem volt az a kormány még a világon, mely agitátorokról nem beszélt volna. Én emlékszem reá, jogászkoromban is mindennap a bécsi laj>ok azt mondották, hiszen a magyar nemzet meg van elégedve a német rendszerrel, rend uralkodik, jó igazságszolgáltatás, jó az adminisztráció. Hát kik nincsenek megelégedve? Ezek az agitátorok, ezek pedig az emigráczió zsoldjában vannak, emigráczió pedig idegen államok zsoldjában van, tehát ezek az agitátorok a hazaárulók, a kik ellen tehát erélyesen kell fellépni. Éjjen ezt mondotta most a t. belügyminiszter ur velünk szemben, (ügy van! a középen.) T. ház! Én nagyrabecsülöm, a mit a koaliczió Horvátország iránt tett. A koaliczió küzdelemben volt Bécscsel és mikor látta, hogy milyen a helyzet Horvátországban, akkor Kossuth Ferencz t. képviselő ur (Éljenzés bálfelöl.) és gróf Batthyány Tivadar kéj)viselő ur (Éljenzés balfelöl.) odamentek, kezükbe vették az ügyet és megteremtették az ismeretes fiumei rezolueziót. (Zaj.) Hát ez helyes. Most szimjiátiával viseltetnek a horvátok és a szerbek Magyarország iránt, kivéve a Starcsevics-pártiakat, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) akik nagy Horvátországot akarnak, de Ausztria keretében. (Zaj. Ha'ljuk! Halljuk!) T. ház ! Midőn én 22 év után ismét ebbe a házba jöttem, szóltam a t. miniszter urnak, hogy tegyünk valamit a nemzetiségek érdekében, tegyünk hasonlót, mint Horvátországban történt; nem egészen azt, mint Horvátországban, mert ott egészen mások a viszonyok, annak száz meg száz év óta állami élete, külön fejlett kultúrája van, ott egészen mások a viszonyok, mint itt a nemzetiségeknél; de tegyen, valamit a miniszterelnök a nemzetiségek érdekében. A mi követeléseink nem olyanok, hogy azokat ne lehetne teljesíteni; érvényesüljön a nemzetiségi elem az adminisztráczióban, az igazságszolgáltatásában, és főkép a kultúrában. Tessék elősegíteni a nemzetiségek kultúrájának fejlődését, hogy a nemzetiségi kultúra is szabadon érvényesülhessen. Én, t. ház, azt óhajtanám, hogy itt Magyarországon minden fajú polgár büszke legyen arra, hogy ő magyar állampolgár. A ki ott volt Svájczban, tudja, hogy a genfi kanton, Genf városa közel van nagy Francziaországhoz. Én is kirándulásokat tettem Francziajanuár 29-én, kedden. 179 országba a közeli vidékekre, hisz olyan közel vannak oda, mint itt a Városliget. És kérem, a nagy Francziaországnak még sincs vonzó ereje Svájczra, a franczia ajkú svájezi állampolgár büszke arra, hogy svájezi, mert ott egészen máskép bánnak vele. Ismeretes azon felelet, a melyet a svájezi honpolgár adott valakinek, a ki azt kérdezte tőle: »Quel sujet étes-vous?« »Monsieur — felelte — je ne suis pas sujet, je suis Suisse.« Azt szeretném, hogy itt Magyarországban minden állampolgár büszke legyen arra, hogy ennek az országnak polgára. (Helyeslés a középen.) Erre szükséges, hogy a kultúra a nép minden rétegében elterjedjen, hogy a szellemi léte minden fajnak megnyilvánuljon a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban és főképen a kultúra előmozdításában. En, t. ház, öreg ember vagyok, nincsen semmiféle ambiczióm. A mikor fiatal voltam, voltak bizonyos ambiczióim; de ma, ha van valami, ugy ez az, hogy Magyarországot, az én hazámat és nemzetiségemet boldognak lássam. Gyermekkoromban, emlékszem milyen szép volt az élet a szabad királyi városokban, a hol laktak nemzetiségek . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polit Mihály: ... de nem voltak nemzetiségi viszályok, szerettük egymást, mint egy hazának a fiai. De ha ezt a hazát szeretjük, akkor okvetlenül kell bogy egymást is szeressük, hogy minden magyar állampolgár szeressen minden magyar állampolgárt. És ez volna a helyes politika a nemzetiségekkel szemben. Hagyják abba azt a sovinizmust, a mely csak Bécs fondorlatait segiti elő. Mert Bécs folyton számit azzal, hogy fordulat állhat be. Ma is nagy fordulat történt, a választási törvény, de hátra van még egy másik, hogy micsoda, azt önök legjobban tudják, én nem akarom megmondani. Es a bécsi politika azt akarja, hogy itt Magyarországon a talaj kész legyen minden osztrák fordulatra. A belügyminiszter ur ugy beszélt, mintha Magyarország tökéletesen független állam volna, és mintha itt szabad volna a kormánynak mindent tenni, a mit jónak lát. Pedig a bécsi fondorlat csak a talajt akarja Magyarországon előkészíteni arra az esetre, hogy, ha a magyarok nem akarnak engedelmeskedni, legyenek itt alkalmas eszközök az engedelmességre. T. ház, a mint mondám, öreg ember vagyok. Szomorú, hogy nem birjuk egymást megérteni. De Magyarországon minden jDolgárnak rajta kell lennie, hogy szeressük egymást, hogy ne legyünk ellenséges indulattal egymást iránt. És ne méltóztassanak minket agitátoroknak tekinteni, mert mi csak védjük azt, a mi legszentebb minden fajnak: fajunk szellemi létét. Ezért küzdünk, ezért működünk. Igazságos volna, ha a magyar faj méltányolná ezen irányt, méltányolná a mi küzdelmeinket. 23*