Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-99

180 ,9,9. országos ülés 1907 január 29-én, kedden. Miután a mostani kormány nem halad ezen az utón, hanem jóformán hódol a sovinizmus áramlatának, a beterjesztett költségvetési törvényjavaslatot a magam és elvtársaim nevében nem fogadom el. (Helyeslés a nemzetiségeimé!. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a tanácskozást folytatnék, jelentem a t. háznak, hogy Bakonyi Samu, a véderőbizottság előadója kivan a háznak jelentést tenni. Bakonyi Samu: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A véderő bizottság letárgyalta a honvédelmi miniszter ur által benyújtott és az ujonczlétszám megállajtitásáról (írom. 331, 373), valamint a folyó évre kiállítandó ujonezok megajánlásáról szóló törvényjavaslatokat (írom. 332, 374), nemkülönben az egyévi önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről szóló jelentését (írom. 333, 375), továbbá a közös hadsereg magyarországi ezredeiben és a m, kir. honvédségnél előfordult öngyilkossági esetekről (írom, 334, 376) — és végül az ausztriai csapatoknál, intézeteknél és j>arancsnokságoknál levő magyar honos tiszteknek a magyarországi csapatokhoz, parancsnokságokhoz és intézetekhez való áthelyezéséről, — úgyszintén a tényleges állományú magyar honos tisztek tekintetében még mindig fennálló létszámhiányról szóló jelentését (írom. 335, 377). A midőn ezen jelentéseket bátor vagyok benyújtani, egyúttal tisztelettel kérem a t. képviselőházat méltóztassék ezeknek kinyomatását, szétosztását és annak idején való napirendre tűzését elrendelni. Elnök: Mindezen jelentések ki fognak nyomatni, a ház tagjai között szét fognak osztatni és annak idején tárgyalásra fognak kitüzetni. Ki következik szólásra? Ráth Endre jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. képviselőház! T. ház! (Halljuk!) Az ország alkotmányos minisztériumának költségvetési törvényjavaslata fekszik előttünk és az a kérdés, hogy vájjon ezt elfogadjuk és megszavazzuk-e; rábizzuk-e az ország vagyonát, közj öved elmeinek kezelését, az állam végrehajtó hatalmának gyakorlását, felruházzuk-e mindazon anyagi eszközökkel a költségvetés keretén belül, a melyekre az ország politikai ós gazdasági vérkeringéséhez szüksége van, felruházzuk-e azon erkölcsi tekintélylyel, mely a nemzet által választott képviselet bizalmával jár? Magát a költségvetést részleteiben letárgyaltuk, észrevételeinket és kifogásainkat megtettük ós most a felett kell döntenünk, vájjon ennek a kormánynak politikai okokból megszavazzuk-e a költségvetést. E kérdésre a 48-as és függetlenségi párt, tehát a t. képviselőház többsége nevében felelni nekem jutott a megtisztelő feladat. És mint e pártnak 35 év óta mindég egyenlően hű, szerény közkatonája (Éljenzés bal felöl.) iparkodom e megbízásnak egészen nyiltan, világosan eleget tenni és gyenge tudással bár, de erős meggyőződéssel iparkodom megindokolni, hogyan van az, hogy a 48-as és függetlenségi párt ezt a költségvetési javaslatot, a mely nem elégiti ki, mégis elfogadja. Jól tudjuk, hogy a jelenlegi kormány nem alakult kizárólag a 48-as függetlenségi párt tagjaiból, és igy nem is lehet feltűnő, hogy a javaslat nem gyökerezik a mi pártunk elvein és nem is képezi hű tükrét azon nagy elveknek, eszméknek és czéloknak, a melyekért ez a párt 40 óv óta harezol és küzd. Mi másoknak ismerjük azon állami szervezetet, intézményeket és rendelkezéseket, a melyek egy ország önállóságának és függetlenségének bizonyságai, előmozdítói és a melyek egy önérzetes nemzet akaratának érvényesülési mértföld-jelzői. Ha ezen törvényjavaslat holt betűiből olvassuk ki az ország politikai és gazdasági életét, — mert hiszen ezek a holt betűk beszélnek — ha e számoknak néma tételeiből akarjuk meghallani a nemzeti akarat megnyilvánulását, nem tagadhatjuk, hogy a mi pártunk szempontjából valóban elszomorító eredményekhez jutunk. Kern bántó-e az, hogy ez a nemzet, a mely 18 millió lakosból áll, a mely az emberi mivelődés történetében mindig a leghaladottabb, a legműveltebb népekkel lépést tartani igyekezett és sokakon messze tulment, hogy ez a nemzet, melynek fejedelmei több mint ezer év óta viselik a királyi koronát, hogy ez a nemzet, a mely egy milliárd 262 millió koronát képes állami szervezetének szükségleteire egy évben kiadni, a melynek némely intézményei egyaránt szolgálnak bámulat és utánzás példáiul, sokkal nagyobb államoknak keleten és nyugaton, hogy ez a nemzet, a melynek királyi udvara már évszázadokkal ezelőtt gyülőhelyéül és iskolájául szolgált az európai dijdomatáknak, hogy ez a nemzet a saját külügyeiről egyáltalában nem intézkedhetik, (XJgy van! bal felöl.) hogy a törvényhozás termében alig hallunk szót az ország külügyeiről. Sokkal többet hallanak Románia, Szerbia, Bulgária, Görögország és sok más kis államok külügyeiről, a melyeknél az ország külügyeit maga a népképviselet tárgyalja és dönti el. (ügy van ! XJgy van! balfelől.) Azt mondják, hogy mi képviseljük a nemzetet, hogy mi intézzük a nemzet sorsát és a mikor a külállamokkal felmerülő fontos politikai kérdésekről van szó, akkor a mi jogaink oda zsugorodnak össze, hogy évenként néhány órára egy külön összejövetelen valamennyiünk közül csak minden tizediknek adatik alkalom, hogy a diplomácziai titkolózás burkában tett kijelentéseket meghallgathassa, a melyekből azután annál inkább meggyőződhetik a nemzet, hogy az ő sorsát nem mi intézzük, a ki-