Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-99
99. országos ülés 1907 január 29-én, kedden. 165 pénzügyi bizottság beterjesztette az ezen költségvetésre vonatkozó jelentéseit, akkor a közösügyi kiadások még megállapítva nem voltak, és azért az igen t. képviselőház ugy tatarozott, hogy ezek a költségek egyelőre függőben tartassanak, s erre nézve további határozatot a ház nem hozott. Azóta a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság befejezvén tárgyalását és megállapítván ezeket a költségeket, határozatait a háznak bemutatta. A rendes kiadások megállapittattak 76,133.520 koronában ; tavaly volt a rendes kiadás 74,086.088 korona, az idei előirányzat tehát némi csekély emelkedést mutat. A közösügyi költségek ugyan vagy egészükben megszavazandók vagy egészükben visszautasitandók, mégis megnyugtatásul bátor vagyok kiemelni, hogy ez a 2,047.432 koronányi emelkedés majdnem teljességében azáltal áll elő, hogy időközben az élelmiszerek ára emelkedett és a legénységi közétkezés, valamint * természetben való élelmezés drágább lett. Viszont a rendkiviüi kiadásokban és az átmeneti kiadásokban meglehetős megtakarítások állottak elő, ugy, hogy a közösügyi kiadások egésze, a mely az idén Magyarországra fog esni, 101,557.966 korona lesz, holott a múlt esztendőre e czimen 107,725.864 korona volt megállapítva, ugy, hogy az idén Magyarország 6,167.000 koronával kevesebbet fog fizetni. Ezt kívántam a t. ház megnyugtatására felhozni és kérem, méltóztassék a tételt megszavazni. (Helyeslés.) Ráth Endre jegyző: Bizony Ákos! Bizony Ákos: T. ház ! A pénzügyi bizottság előadója jelentésében arról értesiti a t. házat, hogy a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottság által megállapított 1907. évi közösügyi szükségletek a költségvetésbe beállittattak, és azokat elfogadásra ajánlja. Ezek a költségek, a mint az előadó ur jelentéséből méltóztatnak látni, összesen kitesznek 101,557.966 koronát, a melyből esik a rendes költségvetésre 76,133.520 korona, a rendkívülire 25,424.446 korona. Az 1867 : XII. t.-cz. 40. §-a következőleg szól (olvassa) : >>A közös költségvetés megállapítása a delegáeziók feladatának évenként előforduló legfontosabb része.« A törvény 41. szakasza a következő rendelkezéseket tartalmazza (olvassa) : »Az ily módon megállapított költségvetés többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik, hanem köteles mindegyik azon arány szerint, a mely előre megállapittatott, a közös költségvetésből reá eső részt viselni.« Ugyanezen szakasz további Mkezdése ezt mondja : >>A magyar minisztérium a magyar országgyűléshez terjesztendő költségvetésbe is felveendi mindig azon összegeket, a melyek a már megállapított közös költségvetésből az emiitett arány szerint Magyarországra esnek, csakhogy ezen rovatok a mennyiségre nézve vitatás alá többé nem vehetők.« ..._., Az általam most felolvasott törvényszakaszok értelmében a kormány csak kötelességét teljesítette akkor, a mikor ezen összegeket az 1907-iki költségvetési törvényjavaslatba felvette, és a pénzügyi bizottság szintén kötelességszerűleg járt el, midőn ezen összegeknek elfogadását javaslatba hozta. A dolgok ilyen állása mellett ezen tételnél felszólalni feleslegesnek látszik, és ha ennek daczára mégis felszólok, mindjárt beszédem elején sietek kijelenteni, hogy felszólásomnak czélja nem az, hogy az előadó ur által előterjesztett javaslatot pártoljam, miután nézetem szerint semmi szükség arra nincsen; még kevésbbé szólok fel azért, hogy az ő javaslatának elutasítását hozzam javaslatba, mert ez határozottan ellenkeznék a törvényekkel. Felszólásomnak csupán az a czélja, hogy annak a pártnak nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, a közös költségvetésre, általában a közösügyi intézményekre, azok elintézési módjára, a delegácziókra és a közös minisztériumokra vonatkozólag néhány elvi kijelentést tegyek. (Halljuk! Halljuk !) Szükségesnek tartom ezen elvi kijelentéseknek megtételét azért, mert a jelenlegi politikai helyzet nehézségei, hogy ne mondjam abnormitásai, a különböző elvi alapokon álló pártok koalicziója, az ebből alakult kormány, a parlament többségét képező függetlenségi párt programmjának csak részben való megvalósítása és épen a legkardinálisabb kérdéseknek a jelen országgyűlés munkaprogrammjából való kikapcsolása, könnyű módot és alkalmat adnak arra, hogy a gyanúsítás és rágalomnak jelenlegi korszakában (Igaz! ügy van!) annak a pártnak a hazafiassága és elvhűsége is kétségbe vonathassék, a mely párt közel 40 esztendőn keresztül, sokszor igen nagy nehézségek között és mindig önzetlenül, (Igaz ! ügy van !) sőt anyagi és erkölcsi áldozatok árán is, küzdött programmjának megvalósításáért: a szabad és független Magyarországért. (Helyeslés.) Első kijelentésem abból áll, a mit pártunk részéről nálamnál már hivatottabb egyének is többször kijelentettek, hogy a 48-as és függetlenségi párt rendületlenül ragaszkodik továbbra is politikai programmjának összességéhez, (Igaz! ügy van! a baloldalon.) annak megvalósításáról soha le nem mondott és soha le nem mond. (Helyeslés a baloldalon.) Nevezetesen a mi a jelenleg szőnyegen lévő kérdést illeti, a függetlenségi és 48-as pártnak mindig az volt az álláspontja, hogy a közösügyes intézmények és azok elintézési módja, a delegáeziók és a közös minisztériumok, ellentétben állanak Magyarország »önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségével, mely pedig az 1867 : XII. t.-cz. szerint is »lényegében sértetlenül fentartandó« (Helyeslés.) és épen ezért azokat alkotmányos utón, törvényes eszközökkel megváltoztatni, illetve eltörölni kívánja. (Helyeslés.) Második kijelentésem azt tartalmazza, hogy a függetlenségi és 48-as párt alkotmányos párt,
