Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-99

166 99. országos ülés 1907 január 29-én, kedden. a mely elveit és programmját alkotmányos utón törvényes eszközökkel igyekszik megvalósítani. Épen azért a közösügyi törvényeket is, melyeket károsaknak, veszedelmeseknek, eltörlendőknek tart, mindaddig tiszteletben tartja, mig azok törvényes utón, annak rendje és módja szerint megváltoztatva nincsenek, (Ugy van !) T. képviselőház ! Ez a kijelentés némileg ellentétben állónak látszik a függetlenségi és 48-as párt eddigi magatartásával a delegácziókkal szemben, ez az ellentét azonban csak látszólagos. A mint méltóztatnak tudni, a függetlenségi és 48-as párt a delegáczióban, sőt a delegátusok választásában is a múltban részt nem vett. Ennek azonban távolról sem az volt az oka, mint hogyha ezen törvényeknek életbenlétét, törvényességét vonta volna kétségbe, hanem az, hogy egyrészt nem akarta ezt az intézményt, a melyet károsnak, veszedelmesnek, eltörlendőnek tart, a maga részvételével erősiteni és a kormányon lévő párt felelősségét csökkenti, másrészt, mert mindig ébren akarta tartani a nemzet lelkiismeretét, évTŐl-évre figyelmeztetni akarta a nemzetet azokra a veszélyekre, a melyek a közösügyi intézményekben rejlenek. Akkor mi, mint parlamenti kisebbség az ellenzéken voltunk és mint ellenzék minden káros következmény nélkül helyezkedhettünk a visszautasítás, a negáczió álláspontjára. Most azonban parlamenti többség vagyunk, a kormány részben a mi sorainkból lett kiválasztva, és a kormány azon tagjai is, a kik nem tartoznak a mi pártunkhoz, a mi teljes politikai bizalmunkat birják. Ily körülmények között többé nem zárkózhatunk el az elől, hogy a parlamenti többséggel járó felelősség következményeit magunkra nézve levonjuk. A kormány köteles az élő törvényeket végrehajtani, s a parlamenti többség köteles azt a kormányt, a mely az ő bizalmából foglalja el helyét, ezen működésében támogatni. A törvények között válogatni nem lehet; ha mi ma nem hajtjuk végre azokat a törvényeket, a melyeket mi tartunk károsaknak és veszedelmeseknek, azzal példát mutatunk a hatalomnak arra, hogy ő viszont azon törvényeket hagyja figyelmen kivül, melyek a nemzet alkotmányos szabadságát biztosítják. (Igaz ! Ugy van I) Nekünk a törvény szentsége legnagyobb erőnk és biztosítékunk, nekünk tehát a törvényes alapot elhagynunk egy pillanatra sem szabad, mert igaza van Shakespearenak, mikor azt mondja : könnyű szegett kenyérből lopni egy karéjt. (Ugy van!) Harmadik kijelentésem az, hogy a függetlenségi párt a koaüczió által elfogadott alapon áU. Méltóztatnak tudni, hogy a koaliczió vezérlő bizottsága bizonyos megállapodásokat létesített annak idején ö felségével, a magyar királylyal. Ezen megállapodások alapján alkottatott meg a kormány. A kormány programmját a választásokon a nemzet óriási többséggel, mondhatni csaknem egyhangúlag tette magáévá. A függetlenségi és 48-as párt tehát, mint a koaüczió legnagyobb pártja, mint parlamenti többség becsületbeli kötelességének tartja a koronával kötött egyezséget megtartani. (Igaz! Ugy van!) A magyar nemzetnek mindig kiváló tulaj donsága volt a szótartás és sohasem feledkezett meg arról, hogy az adott szó szent, a melyet meg kell tartani. Ebből következik, hogy a függetlenségi és 48-as párt arra a nem hosszú időre, a mig a koaliczió és az abból alakult kormány betölti a maga hivatását és megalkotja azon törvényeket, a melyek elsősorban tartoznak feladatához, felfüggeszti elveinek teljes megvalósítását, és fentartja azt az átmenet eltelte utáni időre. De határozottan kijelentem pártom megbízásából, hogy épen ugy a mint Ö felsége a király fentartotta elhatározásának szabadságát, épen ugy fentartottuk és fentartj uk mi is, (Zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon.) és a midőn a cselekvés ideje elérkezik, rendületlenül fogunk megállani programmunk mellett és annak megvalósítását eszközölni fogjuk. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Ezen kijelentés után az előadó ur jelentését a magam részéről elfogadom. (Elénk helyeslés a bal- és a szésőbaloldalon.) Ráth Endre jegyző: Hoffmann Ottó! Hoffmann Ottó: T. képviselőház ! Ugyanazon elvi álláspont fentartása mellett, a melyet pártom megbízásából Bizony Ákos t. képviselőtársam kifejtett, szavazom meg én is a közös költségeket. Legyen szabad azonban kiterjeszkednem egy specziális kérdésre. (Halljuk ! Halljuk !) A közösügyi kiadások között szerepel a Boszniában, Herczegovinában, továbbá a Lim területén álló katonai parancsnokságok, intézetek és csapatok rendkívüli szükséglete czimén 7 és fél milliónjd összeg, a melyből a kvóta szerint 7 miUió, 600 és néhány ezer korona Magyarországot terheli. E rendkívüli kiadásnak oka az a költségtöbblet, a meiy a megszállott tartományokban elhelyezett katonaság nagyobb létszáma, fizetési és zsoldpótlék, s a csapatok élelmezése miatt áll elő. Az összeg mennyiségére vonatkozólag bíráló megjegyzésem e házban nem lehet; a közösügyi kiadások egészében különben is aránytalan jelentőséggel bír az az egy-két millió, azért kapom ki csupán e czimet a költségvetésből, mert ennek kapcsán, illetve az egyesült négyes albizottság jelentése alapján foglalkozik a delegáczió is a megszállott tartományok kormányzásával és közállapotaival. T. ház ! Talán nem lesz érdektelen, sőt ugy vélem, hogy e tétel tárgyalása alkalmával a képviselőháznak több évi mulasztását is pótolom, ha törődést és sürgős megoldást parancsoló számtalan belügyünk összetorlódása között figyelő tekintetüket egy pillanatra oda irányítom az Ausztriával közös gondjainkra bizott és érdekeinkbe vágó tartományok felé, természeti kincsekben és szépségekben gazdag földre, karcsú minarettek és büszke katonai erődök országába, a melynek nyugtalan népeit katonáink fékezték meg, hogy a nyugati czivilizáczió szférájába kerüljön gazdasági és kulturális haladásuk. Sajnálatos körülmény, hogy az okkupácziót közvetlen követő és csupán néhány esztendeig