Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-96

96. országos ülés 1907 január 23-án, szerdán. 107 désénél megemlíteni, a hol kimutattam, hogy Európaszerte mindenhol, a hol a czukorf ogyasztási adót csökkentették, nagyobb lett a fogyasztás, és ennek következtében az államháztartás mit sem veszített, sőt ellenkezőleg, az összjövedelem még nagyobb lett. A czukor mellett volnék bátor rámutatni, hogy a söradó-pótlék is feltétlenül egy olyan tétel, a melyet ezen az alapon szintén csökkentenünk kellene. Méltóztatnak tudni, hogy a mostam adóztatás szerint különböző foktartalmu söröket lehet főzni. Azonban azt a czélt, a mit ezen uj adórendszer szerint el akarunk érni, hogy gyengébb foktartalmu sörök a szegényebb néposztálynak legyenek javára, megsemmisítettük a nagyobb söradópótlék behozatalával. Nálunk, hol a söradó 34 fillér. 80 fillér a söradó-pótlék. Hogyan képzelhetjük azt, hogy a gyenge foktartalmu sör a nagyobb söradó-pótlékot elviselje ? Ennek következtében nálunk a sör sohasem képezheti a munkásnak azt a táp- és élvezeti czikkét, a mit képez Ausztriában és Nagynémetországban. Mondhatom, a sörkérdés az iparfejlesztésnek igen fontos előfeltétele. (Egy hang balfelöl: Igyanak bort!) Annak a munkásnak lehet boTt adni, de hogy ezzel megadtuk neki azt a tápanyagot is, a melyet a sör nyújt, azt, bocsánatot kérek, kétlem. Én nem akarom ezzel a borfogyasztást csökkenteni, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha a munkások nagy rétegeinek olcsó sört tudnánk is juttatni, ez egy literrel sem csökkentené a borfogyasztást. Ép ezért szíves figyelmébe ajánlom a pénzügyminiszter urnak, hogy az alacsonyfoku sörnél — csakis ennél, — a mely a munkásnépnek szolgál táplálékul, a söradópótlékot lehetőleg csökkenteni méltóztassék. Meg vagyok róla győződve, hogy a fogyasztás olyan mérveket fog ölteni, hogy ebből veszteség a mérlegben nem fog származni. Egy fontos kérdésre akarok áttérni, a mely már a delegáczióban is vita tárgyát képezte, nevezetesen, hogy nincs-e az államnak olyan feladata, hogy állami üzemeket rendszeresítsen, hogy igy módjában legyen az iparra nagy nyomást gyakorolni és az árak képzésére bizonyos befolyást gyakorolhatni ? Én ugy hiszem, e tekintetben tanulhatunk a külföldtől. Poroszországban ujabban még a szénbányák szerzése terén is nagyon követésre méltó példát adott az állam, és részemről helyesnek tartom azt is, hogy a vasipar terén nálunk is saját üzemeket tart fenn az állam. Azonban nem hiszem, hogy ez az államnak hatalmat adna arra, hogy az árképzésre tényleg befolyást gyakoroljon. A kartellekre nyomást gyakorolni, a kartelleket szabályozni rendkívül nehéz kérdés. Voltam már bátor reámutatni, mikor a czukorkérdést tárgyaltam, hogy egész bátran lehet a czukor védelmét emelnünk, hogy egészen bátran lehet a czukorsurtaxe-ot egész teljességében alkalmazni, a nélkül, hogy félnünk kellene attól, hogy e miatt a czukor ára fog nagyobbodni, mert nagyobb a védelem. Akkor jeleztem, hogy szerény véleményem szerint jó kartelitörvényt alkotni egyáltalán nem lehet, hanem csak egy módja van annak, hogy az állam kezébe vegye és kezében tartsa a fogyasztók megvédését és ez a mód az, hogy hatalmat kell adni az államnak arra, hogy az esetben, ha az árképződések tulmennek bizonyos lojális határon, legyen neki joga bizonyos megkötött időközökre, mondjuk egy negyed évre a rendes vámokat pl. 25 %-kal csökkentem. Ezzel az egy intézkedéssel rögtön hatalmában van a legenergikusabban befolyást gyakorolhatni az árképződésre. Ez természetesen veszedelmes fegyver volna igy pusztán a kormány kezében, azért ezt még ahhoz a feltételhez kötném, hogy előzőleg tartozik a kormány ezen intézkedési szándékát a képviselőháznak tudomásulvétel végett bejelenteni. Ilykép azután egyrészt meg van tényleg a kormánynak a hatalma az esetben, ha az árképződés túlmegy a lojális határon, az által, hogy a vámokat három hónapra 25%-kai csökkenti, a külföldi áruknak kaput nyitni és a belföldi termelőket arra kényszerítem, hogy ismét a megengedett árakra szálljanak le, másrészt megvan a képviselőháznak az ellenőrző joga arra, hogy ezt a kormányok nem fogják más czélokra felhasználni. Ezen kérdésnél meg kell emlékeznem egy olyan dologról is, a mely élénk vita tárgyát képezte a delegáczióban, nevezetesen, hogy miután egvrészt a hadsereg mintegy kénytelen — és ez helyes — belföldi árut venni, másrészt bizonyos határokat kell szabni arra nézve, hogy a gyárosok ne követelhessenek önkényesen határtalan árakat. Én azt hiszem, joggal szabhatunk meg oly árat, a mely a magánfogyasztóval szemben fennáll. A vám semmi más, t. képviselőház, mint a magániparosnak védelme, de másrészt védelme a magánfogyasztónak is, a mennyiben, ha ezen vámtételen felül az árak emelkednek, akkar természetesen a külföldi áru jön be. Én azt hiszem, hogy nagyobb védelmet a hadsereg sem követelhet és helyéníévőnek tartom annak kimondását, hogy a hadsereg részére való szállításnál csak addig köteles a hadi kincstár a belföldről fedezni szükségletét, a mig az árkülönbözet a külföldi és belföldi árak között nem nagyobb, mint maga a vám. Ez azért szükséges, mert a haditengerészet vámmentesen hozhatja be az árut, hát bizonyos védelmet csak kell nyújtanunk az iparosnak. Ezen védelmi határt abban látom, hogy a védelemnek nem kell nagyobbnak lenni, mint a magánfogyasztókkal szemben, és ez a védelmi határ legyen a vám, ugy hogy a hadsereg csak addig köteles a belföldi iparosnál és gyárosnál szükségletét fedezni, a mig a különbözet a külföldi és belföldi ajánlatok között nem nagyobb, mint a köteles vám. T. képviselőház! Bátor vagyok még egy fontos kérdésre áttérni és ez a vaséreznek kivitele. (Halljuk! Halljuh!) Méltóztatik tudni, hogy Magyarországnak jelenleg feltárt vasérczkincse körülbelül 350 millió mm. A reménybeli vasérczkincset valamivel többre becsülik, maximum 400 millió métermázsára, ugy hogy összesen 750 millió métermázsa az a vasérezmennyiség, a mely jelenleg 14*