Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-96
108 96. országos ülés 1907 január 23-án, szerdán. és a jövőben rendelkezésre áll. Miután körülbelül 16 millió mm. a mi évi termelésünk, igy nagyon egyszerűen megállapíthatjuk, Hogy körülbelül 47 év múlva el fog érkezni az az idő, a mikor vasércz nélkül fogunk állani. Méltóztatik azt is tudni, liogy a vaséreznek nagy része külföldre vándorol, nem kevesebb, mint összes termelésünknek 44%-a külföldre megy. Wekerle Sándor miniszterelnök: A vaskő ? Lázár Pál: Igen, a vaskő ; 16 miüió a termelésünk és ebből 44% az, a mit külföldre szállítunk. Hogyha ennek okait keressük, hát elsősorban fel kell hivnom a kereskedelemügyi miniszter urnak a figyelmét arra a szerencsétlen tarifa-politikára, a mely a vasércz kivitelét előmozdítja. A vasércz kilométerenként és métermázsánként 018 fillért fizet, holott a belföldi gyárak az államvasutak vonalain 0'28 fillért, egyes helyi érdekű vasutakon Ivedig 0'52 fillért is fizetnek. Ilyen módon segítjük mi elő a vasiparnak létfeltételeinek alapját képező vasércz kivitelét. Én meg vagyok győződve, hogy ugy a pénzügyminiszter, mint a kereskedelemügyi miniszter ur ezen visszás állapotokat mihamarább meg fogják szüntetni, legalább, a mennyire tőlük telik, segiteni fognak ezen a szerencsétlen állapoton. Azt mondják, t. képviselőház, hogy a vasércz kivitelére épen az államvasutak üzemének szüksége van, mert azok a kocsik, a melyek kokszot hoznak be — mert Magyarországnak koksztermelése alig van, egyes vidékeken van ugyan, de nem annyi, hogy eltudná látni az összes vaskohókat, kokszra tehát feltétlen szükségünk van — kell, hogy valamit kivigyenek, hát kivisznek vasérczet, mert ha nem volna mit kivinni, még nagyobb fuvartételt kellene alkalmazni a koksz-behozatalra. így okoskodnak, hogy t. i. az államvasutak vashohói részére szükséges koksz-behozatal érdekében szükséges a vasércz-kivitel. Ez nem áll; nem áll azért, mert háromszor annyi vasércz megy ki, mint a mennyi koksz jön be ; már pedig világos, hogy ha háromszor annyi vasérczet viszünk ki, mint a mennyi kokszot behozunk, akkor nem azért szükséges a vasérczkivitel, hogy kokszot behozzunk. Különben méltóztassék megnézni árustatísztikánkban a súlyban való behozatalt és kivitelt. A mi a súlyt illeti, mi az árustatisztikában mindig nagyon jól állunk, mert egy befutó kocsira három kocsi esik, a mely kifut; tehát ha el is tekintünk a vasérczektől, van elég súly kivinni való, s igy azoknak a kocsiknak, a melyek kokszot hoznak be, mindig fog jutni elég teher, s nem szükséges azért egy ilyen rablógazdálkodást űzni, a mely, ha tovább folytatjuk a mostani állapotot, rövid időn belül megsemmisíti a legfontosabb iparunkat, a vasipart, ugy hogy én nem tartom elégségesnek, hogy a tarifát emeljük ezen vasérczeknél, hanem szükségét látnám annak, hogy kimondanánk — s ezt különösen ajánlom a t. pénzügyminiszter ur figyelmébe — liogy uj vasércz-telepek felállítására az engedély csak akkor adatik meg, ha kiköttetik, liogy belföldön fog az anyag feldolgoztatni és a vasércz-kivitel nem engedtetik meg. Azon bányákkal szemben is, a melyek most megvannak, feltétlenül korlátozni kellene a kivitelt, és nagyon örülnék, ha ebben a tekintetben a pénzügyminiszter ur kezdeményező lépést tenne. Az a kifogás, a melyet felhoznak, hogy ha csökkentjük a kivitelt, akkor azon bányamunkások, a melyek itt alkalmazva vannak, nem fognak kenyeret találni, nem állja meg a helyét, mert köztudomású, hogy épen a bányaiparban, nevezetesen a szén- és érezbányaiparban munkáshiány van, ugy hogy azok a munkások, a kik felszabadulnának ennél a rablógazdálkodásnál, igenis helyet találnának olyan üzemeknél, a melyek az ország gazdaságában nélkülözhetlenek. Meg vagyok győződve, hogy mindezeket a kérdéseket a t. jsénzügyminiszter ur teljes jóakarattal fogja felkarolni, s azért a pénzügyi költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Egry Béla jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály : T. ház ! Rövid felszólalásomnak tulaj donképeni tárgyát a vármegyék pénztári kezelésének kérdése képezi, a mennyiben tisztába akarnék jönni azzal, vájjon az igen t. pénzügyminiszter ur, a kinek resszortjába ez idő szerint ez tényleg tartozik, ugyanabban a felfogásban van-e ezen fontos kérdés tekintetében, mint a melyben a t. belügyminiszter ur. *-* A vármegyék pénztári kezeléséről szóló törvény tulaj donképen az állami közigazgatás elvének átcsapását jelenti az önkormányzati élet terére és pedig jogosulatlan átcsapását. Az akkori kormány azzal a czélzattal létesítette ezt a törvényt és azzal indokolta, hogy vele a pénzügyi kezelést egyszerűsiti, az ellenőrzést pedig hatályossabbá teszi. Kétségtelen, hogy az ellenőrzés hatályosabbá vált, az egyszerűsítés elve azonban nem vált be. Sőt, ha a gyakorlatban a mindennapi élet terén figyelemmel kisérjük ennek a szervezetnek működését, meg kell győződnünk arról, hogy az az ügymenetet lassította, nehezítette. T. ház, ennél a kérdésnél nem szabad szem elől tévesztem azt a fontos körülményt, hogy az igen t. jelenlegi minisztérium arra vállalkozott elsősorban, hogy a mint a rendet helyreállította, gondoskodni fog alkotmánybiztositékokról arra nézve, hogy a közelmúltban lefolyt szerencsétlen állapot be ne következhessek, hogy a vármegyékkel és a közönséggel szemben konfliktus ne fordulhasson elő. Megengedem, hogy lehet a fölött vitatkozni, vájjon czélravezető alkotmánybiztositékot képez-e, ha a vármegyék pénztárai visszaállíttatnak és a vármegyék számvevőséghez jutnak. Egy azonban bizonyos, hogyha a vármegyék a nemzeti küzdelem ideje alatt pénzükkel rendelkeztek volna, és ha a vármegyei számvevőségnek, a melyek most államiak, nem kellett volna a pénzhez való jutást lehetetlenné tenniök, akkor azt a küzdelmet sokkal sikeresebben, sokkal hatékonyabban lehetett volna megküzdeni. (Igaz I Ugy van !) Mert ha más nem, a törvény és a jogsértések ismételt sorozatát kellett volna elkövetnie az akkori