Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-96

106 96. országos ülés 1907 január 23-án, szerdán. rint a járadékadót törülték volna, de tudvalevő, hogy Beck ezt visszavonta és most a magyar papírokra megint járadékadó van Ausztriában. Tudvalevő az is, hogy a mi papiraink odaát nem pupillárisak és igy mindig megteheti az osztrák kormány, hogy szorítsa a takarékpénztárakat, hogy e papíron adjanak tul és ezzel mindig időszakos válságokat tud előidézni a piaczon. Ez mind arra mutat, hogy az uj kölcsön kötésekor lehetőleg óvakodni kell az osztrák hitelezőktől. A mint azonban némefy franczia lap a dolgot szellőztette, a francziák szívesen hajlandók Magyarországgal kölcsön üzletet kötni, de kikötésük az, hogy külön biztosított, aranyban kamatozó kötvényeket kapjanak. Ez az, a mi tudomásom szerint visszatartja pénzügyi vezetőségünket attól, hogy ottan komoly akcziót indítson a kölcsön felvételére. En azonban azt hiszem, hogy ezen kívánalomnak eleget lehetne tenni a nélkül, hogy ebből a magyar államra bármilyen kár következnék. Hiszen a készfizetések amúgy is ajtó előtt állnak, csak az osztrákok tartóztatják a dolgot, mert financziális szempontból volnánk abban a helyzetben, hogy felvebetnők. Es ha mi ilyen, aranyban fizetendő kamatozó kötvényeket adhatnánk a külföldnek pl. Francziaországnak, ez csak siettetné az osztrákokat, hogy a készfizetéseket felvegyék, mert ha a külföld Magyarországtól kaphatna aranyjáradék-kötvényeket, akkor ez diszkreditálná az osztrák papírok értékét, és hogy ezen diszkreditálást csökkentsék, sietnének az osztrákok a készfizetések felvételével. Ezért én minden tekintetben bátor volnék a t. pénzügyi vezetőségnek ajánlani, hogy ujabb kölcsönök kötésénél a nyugot felé fordítsa figyelmét. A j->énzügyi tárczának egyik legfontosabb része a fogyasztási adó. A fogyasztási adó bírálatánál szerintem két elvet kell mindig szem előtt tartani. Az egyik az, hogy a fogyasztási adókat lehetőleg demokratizálni kell. Talán ugy tűnik fel, hogy ez a kijelentésem túlzott, felesleges, mert józan észszel el sem képzelhető máskép, minthogy a fogyasztási adó úgyis ezen az alapon épült fel, és hogy mindenki egyaránt tartozik fizetni azokért a dolgokért, a miket fogyaszt. Csakhogy különbséget kell tennünk; vannak bizonyos fogyasztási cidkkek, a melyeket feltétlenül az a szegényebb osztály fogyaszt, és vannak olyan fogyasztási anyagok, a melyeket már a vagyonosabb osztály fogyaszt. Leszek bátor rámutatni egy clyan fontos anyagra, a melynél épen különös, hogy csak a legszegényebb osztály fizeti ennek az adóját, a jómódú pedig egyáltalában nem fizeti, s ez a petróleum. Felesleges ecsetelnem, hogy tényleg a legszegényebb kunyhókban égetnek mindenütt petróleumot, mig ellenben a vagyonosabb osztály gázzal, elektromos világítással és más világítási forrásokkal rendelkezik. Már pedig a petroleum-adó létezik, mig más világítási forrás megadóztatva nincs. En tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet, mint t. Bernáth Béla barátom kívánja, az államtól egyrészt megkövetem!, hogy a hivatalnokok fizetését emelje, a tanítóknak nagyobb fizetést adjon, másrészt megtagadni az adójövedelmet és pl. a boritaladót teljesen törölni. Az ilyen 19 millió koronát nehezen lehetne más utón pótolni. De az én álláspontom igenis jogos, hogy, ha egyik világító forrást, mint a petróleumot, megadóztatjuk, akkor feltétlenül követelhetjük, hogy más világító forrásokat is megadóztassanak. A dolog ugy áll, hogy fogyasztásunk petróleumban tudvalevőleg körülbelül 8500 cziszterna ä 10 tonna, a fogyasztási adó pedig 13 korona métermázsánként. Ha felveszszük, hogy ezt csökkentenénk 10 koronára és arányosan megadóztatnánk a többi fényforrásokat, akkor alapul véve a fényforrásokra az ismeretes egységeket, egy kilogramm petróleumnak megfelel egy kilogramm calcium-earbid, a miből acetylent fejlesztenek, négy köbméter világító gáz, 3'56 kilogramm sztearin, T24 kilo wattóra elektromos áram. Ha már most ezeket arányosan megadóztatnánk, ugy hogy a petróleum-adó lecsökkentetik 10 koronára, akkor 100 kilogramm sztrearin-gyertya fizetne 3 koronát, 100 köbméter világító-gáz 2% koronát, 100 kilówattóra-áram 8 koronát és 100 kilogramm calciumearbid 10 koronát. Ha ez alapon számítjuk át a jövedelmet, a petróleumnál vesztenénk 2,250.000 korona jövedelmet, ellenben az uj, általam felsorolt fényforrások megadóztatásával nyernénk 3,140.000 koronát, ugy hogy még mindig az államnak 590.000 koronával több volna a jövedelme, mint ma. Azonban az esetben, ha a kormány arra az álláspontra helyezkednék, hogy nagyon szívesen fogadja, ha rámutatok uj adóforrásokra, de a meglevőkből nem akar engedni, ezt is elfogadnám a demokratikus elv szempontjából, és ha fizetne a jíetróleum és fizetne a többi fényforrás is, és ha megtartanék a 13 koronát a jDetróleumnál, akkor az uj, általam felsorolt fényforrások aránylagos megadóztatásával kapnánk 4,200.000 korona többletet. Azt hiszem, ez egy oly szám, mely a pénzügyi kormányzatnak mindenesetre nagyon jól esnék, hogy ő 4.200.000 koronával többet kaphat és legalább eleget tehet azon demokratikus elvnek, hogyha a szegény ember fizet azon anyagért, a melyre szüksége van, fizessen az is, a ki jobb módban van. A mi az adó-csökkentéseket illeti, e tekintetben is hajlandó vagyok Bernáth Béla barátom érvelései nyomán azon alapra helyezkedni, hogy léptessünk életbe adó-csökkentést, azonban sohasem szabad szem elől téveszteni azt az igazságot, hogy az államháztartásból elvonnunk semmit sem szabad, a mikor mindig nagyobb és nagyobb igényekkel lépünk az államháztartás elé. Ép ezért az adócsökkentést csak oly esetben szabad eszközölni, a mely esetben bizton számithatunk arra, hogy az adócsökkentés következtében nagyobb lesz a fogyasztás, és igy a' nagyobb kvantum behozza a különbözetet, a mely előáll az által, hogy egyes czikkeknél az adót.csökkentjük. Ez a gyakorlatban eléggé be van igazolva. Méltóztatik talán emlékezni azon adatokra, melyeket voltam bátor egyszer a ezukorfogyasztás kér-