Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-93

4 93. országos ülés Í907 január 19-én, szombaton. Következik napirend szerint az 1907. évi állami költségvetés (írom. 244—252) tárgyalásának folytatása, és pedig az igazságiigyminiszteri tárcza (írom. 251)- Kérem Ráth Endre jegyző urat, szíveskedjék az első tételt felolvasni. Ráth Endre jegyző (olvassa) : Központi igazgatás. Rendes kiadások. XXII. fejezet. I. czim. Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. XII. fejezet, 1. czim. Rendes bevételek. IX. fejezet, 1. czim. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 710.114 korona. Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Bizony Ákos előadó: T. ház! Régi, állandóan követett és nézetem szerint nem is rossz szokás e házban, hogy az állami költségvetés tárgyalása alkalmával az egyes tárczáknál, a központi igazgatás czime alatt, külön általános vita indul meg, a melyet az illető tárcza előadója vezet be. Hallottam azt az ellenvetést, hogy ez időrablás és merőben felesleges. Nem oszthatom e nézetet. Az én véleményem szerint az, hogy külön a tárczáknál szintén van általános tárgyalás, nemcsak az ügynek van érdekében, de időkimélést is eredményez, még pedig azért, mert abban az esetben, ha az egyes tárczáknál nem volna általános vita, akkor mindazok, a kik a költségvetésnek nem pusztán egy tételéhez kivannak hozzászólni, kénytelenek lennének a költségvetés általános vitájában résztvenni, és akkor, ha már felszólaltak, nem állnának meg az egyes tárczáknál, hanem sorba vennék esetleg az összes költségvetési tárczákat. De azért is szükségesnek látom ezt az általános vitát, mert ha valakinek módja és alkalma van egy felszólalás keretében egy bizonyos tárczára vonatkozó nézeteit csoportosítva adni elő, ez okvetlenül rövidebb időt vesz igénybe, mint ha minden tételnél külön-külön kell neki felszólalnia és jiedig annyival inkább áll ez, — mert ezt már nem mondom jó szokásnak — az is szokás e házban, hogy a felszólalások nem szoktak rövidek lenni. (Igazi Ugy van!) A rossz szokás nézetem szerint az, hogy rövid beszédet mondani csaknem bizonyos szégyenérzettel jár. Midőn én a szokásnak hódolva a pénzügyi bizottság nevében felszólalok és az igazságügyminisztérium 1907. évi költségvetését elfogadásra ajánlom, tartózkodni fogok minden hosszabb fejtegetéstől. De különösen óvakodni fogok attól, hogy igazságügyi politikai kérdéseket vessek fel, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ez idő szerint vitás vagy legalább könnyen vitássá tehető igazságügyi politikai kérdéseket a vitába belevonni nem szükséges és nem czélszerű, Nem szükséges és nem czélszerű nézetem szerint először is azért, mert jelenlegi politikai helyzetünkben nemcsak nem kivánatos a költségvetési vitának hoszszura nyújtása, sőt ellenkezőleg, fontos pohtikai momentumok teszik kívánatossá, hogy a költségvetési vita mielőbb véget érjen. Nagyon ritkán szoktam egy véleményen lenni azokkal a t. képviselőtársaimmal, a kik magukat nemzetiségi képviselőknek szeretik nevezni, holott ebben a házban, nézetem szerint, csak magyar népképviselőknek lehet helyök; (Helyeslés.) most azonban kivételesen teljesen osztom dr. Maniu képviselő urnak elvbarátai nevében is tett azon kijelentését, hogy a költségvetés tárgyalását akadályozni nem akarják, mert ugy vannak meggyőződve, hogy a jelenlegi kormánynak módot kell nyújtani arra, hogy azokat a feladatokat, a melyeknek megvalósítására vállalkozott, mielőbb meg is oldhassa. De nem tartom szükségesnek és czélszerűnek igazságügy-politikai kérdésekkel foglalkozni ez alkalommal erről a helyről azért sem, mert az igazságiigyminiszter ur által a napokban beterjesztett hét törvényjavaslat és az általa kilátásba helyezett többi igazságügyi javaslatok elegendő módot és alkalmat fognak szolgáltatni a t. háznak arra, hogy az igazságügyi politika minden irányban, annak minden ágazatában vita tárgyává tétessék. De különben is én itt a pénzügyi bizottság nevében szólok és azt tartom, hogy az igazságügyi politika irányelveinek megbirálása, azoknak ellenőrzése nem a pénzügyi, hanem az igazságügyi bizottság feladata. Én tehát, mint a pénzügyi bizottság előadója, bátran felmentve érezhetem magamat azon kötelesség alól, hogy igazságügyi politikai kérdésekkel foglalkozzam. A mi pedig saját magamat illet, egyrészről nem tartom megengedhetőnek, hogy az előadói székből magán nézetek hangozzanak el, másrészről az 1904. évi igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával bőven volt módom és alkalmam egyéni nézeteimet kifejteni. Végül feleslegesnek tartom igazságügyi politikai kérdésekkel foglalkozni azért is, mert tudomásom szerint az igazságügyminiszter talán mindjárt a vita elején szándékozik felszólalni és azokat az irányelveket, a melyek őt igazságügyminiszteri működésében vezetik és vezetni fogják, tüzetesen megismertetni. Ezeket a vezérelveket a pénzügyi bizottság ismeri, azokat helyesli, azokhoz hozzájárul. Nagyon természetes tehát, hogy én, mint ezen bizottság előadója, szintén csak azokat mondhatnám el, a miket " ő én nálam sokkal iUetékesebben és bizonyosan sokkal szebben és tüzetesebben ugy is ki fog fejteni. Az igazságügyminiszter működése elé ugy a pénzügyi bizottság, mint én is egyénileg, a legteljesebb bizalommal tekintünk; (Élénk éljenzés balfelöl.) meg vagyunk arról győződve, hogy az ő mindenki által elismert kiváló tehetsége, (Éljenzés halfelöl.) nagy tudása és hosszú ügyvédi pályán szerzett gyakorlati érzéke meg fogja találni azokat az utakat, a melyek igazságügyünknek helyes kerékvágásba hozatalára szükségesek. (Élénk helyeslés balfélól.) Meg vagyunk arról győződve, hogy a legutóbbi éveknek bizonyos meditáló, habozó magatartása folytán előállott eredménytelen, meddő működést az ő igazgatása alatt egy frissebb, elevenebb és tettekben megnyilvánuló korszak fogja felváltam. (Helyeslés balfelől.)