Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-85

85. országos ülés 1907 január 10-én, csütörtökön. 199 nyét. És a tanárok, a kik esküt tettek, kénytelenek voltak a miniszternek véleménye értelmében dönteni és ezt az urat vizsgára bocsátották. És mi történik ? Mikor vizsgára megy, újra elbukik egy esztendőre. Ezzel szemben ez a t. ur kieszközölte újra sürgönyileg azt, hogy őt nyolcz na]) alatt bocsátották érettségire és egy másik bizottságot delegáltak a tanári testülettel szemben, a mely előtt letette az érettségi vizsgát. (Zaj.) Mikor ilyen eseteket sorolok fel, melyek a közelmúltban történtek, s a melyeknek tárgyában még vizsgálat nem volt, akkor azt hiszem, nem felesleges munka ismételten kérni a miniszter urat, hogy ezen irányban indítson vizsgálatot. (Felkiáltások: Nevezze meg a minisztert! Zaj.) Berzeviczy Albert volt! Én ezt csak azért hoztam fel a középiskolai tanáregyesülettel kapcsolatban, hogy feltüntessem, hogy ha a középiskolai tanáregyesület tényleg csak a tanárok bajaival és ügyeivel foglalkoznék, akkor ilyen égbekiáltó esetek nem fordulnának elő, melyek az egész tanári testületet érintik, mert utóvégre nem kis dolog az, hogy a minisztérium a tanárt esküjének megszegésére kényszeritse, mert ez országos ügy és kihat egész közoktatásügyünkre. A mikor pedig ilyen ügyeket látunk, tapasztalunk és hallunk: akkor kötelességünk azokat feltárni és a t. miniszter ur figyelmébe ajánlani. De történtek más dolgok is. Szemelvényekkel is szolgálok. Történtek Budapesten is dolgok. Itt van pl. Demeczky Mihály, a Ferencz József nevelő-intézet kormányzója. (Nagy mozgás. Halljuk! Halljak!) Molnár Jenő: Ezen kellett volna kezdeni! Hencz Károly: Alvinczy a következőket irja róla: »Tanárkorából ismerem. Nálánál erkölcstelenebb és vakmerőbb aszfaltbetyárt nem hordott még a föld hátán. Voltak is emiatt afférjai. Egy uri nőt sivárlelküségével halálba is kergetett. A lapok is szellőztették e csúfos dolgokat, nagyzolási hóbortjából kifolyólag tébolydába való groteszk alak. Felfelé talpnyaló, kegyhajhászó; lefelé pöffeszkedő. És egy ilyen kaliberű stréber be tudta magát protezsáltatni az ország legelső nevelőintézetének kormányzói állásába! Nem tűnt fel a tanügyi kormányzatnak az a tény, hogy Demeczky kormányzósága óta többen követtek el a vezetése alatt álló intézetből kikerült ifjak közül öngyilkosságot, legutoljára egy miniszternek a fia. Ha Demeczkynél hivatottabb pedagógus folyhatott volna be ez ifjak lelkiségének formálására, valószínű, hogy az intézetet több erkölcsi tartalommal s a züllésre való kevesebb hajlammal hagyták volna el.« Ez a t. ur szó nélkül tűrte el, hogy ezeket róla irják; de ez a t. ur eltűrt más, egyéb dolgot is- Haladópárti szerepléséről nem is akarok beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Csak ugy mellékesen jegyzem meg, hogy a mikor a szocziáldemokrata generális, Fejérváry a Vészi-féle programmot felolvasta, ez a tisztelt Demeczky volt az egyetlen, ki saját fekete nadrágjában jelent meg, (Derültség.) a többieket mind a Bacchus-pincze garderobe-jából ruházta fel a kormány, a mely Bacchus-pincze, tudjuk, nem volt más, mint a haladópárti politikusok Gorkijféle menedékhelye. (Derültség.) Ezen temérdek érdem jutalmául az imént ecsetelt Eró'di Bélával és Mártonffy Mártonnal, a szabadkőművesek nagymesterével, Fejérváry alatt udvari tanácsosi méltóságra emeltetett. Ezzel a Demeczkyvel történt még egy más pikáns eset is. Tavaly húsvét táján Dalmácziába vezette intézetének növendékeit. Ugy vagyok értesülve, hogy ehhez a kiránduláshoz a mélyen tisztelt kultuszminisztérium is hozzájárult bizonyos összeggel. Mikor ezek a fiatalemberek liaza jöttek, az útiköltségből megmaradt részből Demeczky kormányzó ur egy nagyszerű nyári mulatságot rendezett. Hódy Gyula: Ez igaz! Hencz Károly: A mikor pedig a vizsgák ideje bekövetkezett, Demeczky kormányzó ur beczitálta a szülőket és tőlök még egy jó nagy összeget vasalt ki útiköltség czimén. A nyár folyamán az újságok egymásután szólították fel a tisztelt urat elszámolásra, és annak daczára az elszámolással mind a mai napig adós maradt. (Mozgás.) Szomorú dolgok ezek és én sajnálom azokat a legelőkelőbb szülőket, kiknek fiai ilyen kormányzó kezére vannak bizva. (Felkiáltások: FI vele! Ki vele!) Annál inkább sajnálom ezt, mert Demeczky egy katholikus intézet élén áll, melyet katholikus alapokból tartanak fenn. Van egy csomó tanár, a kik, mig társaik dolgoznak és mindenféle komoly elfoglaltsággal teljesitik nehéz kötelességüket, protekczió révén mindenféle szabadságokat eszközölnek ki maguknak. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy ez Berzeviczy Albert minisztersége alatt történt, de előre bocsátottam, hogy ezek, bár részben más kormány alatt történtek, azonban átnyúlnak a t. miniszter ur kultuszminiszterségének idejére és azért követelem ezeknek szanálását. Itt volt pl. egy nevezetes eset: Malonyay Dezsőnek esete. (Halljuk! Halljuk!) Evekig nem tanított ez a t. ur, és szabadságát állítólag a tanári könyvtár rendbehozatala révén élvezte, még pedig igen sokáig, a nélkül, hogy csak valamit is tett volna; a mellett azonban nem restelte azt, hogy sürün szállítsa jól fizetett czikkeit egy igen nagy és elterjedt hírlapnak. Nem tudom, hogy Berzeviczy t. volt miniszter ur micsoda összefüggésben volt vele, de tudom azt, még pedig a leghitelesebb forrásból, hogy jártak Berzeviczy miniszter urnái, mert a Franklin-társulat a magyar nép művészetének történetét akarta megíratni, a mire már Wlas-