Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-85

200 85. országos ülés Í907 január 10-én, csütörtökön. sics minisztersége alatt is kértek szubvencziót, de Wlassics miniszter urat lelkiismerete nem vitte rá arra, hogy a kért segélyt megadja; Berzeviczy azonban megadta és ő juttatta azt a 90.000 koronát a magyar nép művészete történetének megírásáért Malonyaynak, a kiben semmi garancziát nem látok erre. Egy magántársaság juttathat ilyen könyv megírására akármilyen összeget, nekünk azonban nem közömbös, hogy az állam 50—100.000 K-át oda dobjon hatalmas újságok pártíogoltjainak csak azért, mert a miniszter úrral összeköttetésben állanak. En előadója vagyok a kultusztárczának a zárszámadási bizottságban. Itt találtam, egy tételt, szintén Malonyay Dezsőre vonatkozólag, és ez élénk világot vet az akkori dolgokra. Kifogásoltam is ezt ós a bizottság majd a ház elé fogja a dolgot terjeszteni. Itt volt egy eset, hogy Malonyay Dezsőtől megvette a Munkács yrelikviákat és még hozzá előirányzat nélküli kiadásképen számolta el Berzeviczy miniszter ur. Ha ilyen dolgok is előfordulnak, mit szóljunk ahhoz, hogy a kultuszminisztérium még most is előfizet évi 20.000 koronával »Az En Újságom «-ra, a Siuger és Wolfner-ezég lapjára ? 20.000 koronáért mennyi népiskolát tudnánk mi fentartani ? Egészséges állapotok ezek ? Én ezeknek egyenesen a megtisztítását és a kiküszöbölésót kérem. Van azután olyan tanár, a ki óraleszállitásokat kér. Az újságok ismételten irtak róla. Egy hang (balfelöl): Hát ez micsoda? Hencz Károly: Hogy ez micsoda ? Ez a munkakerülésnek gyönyörű és tipikus esete. Hiszen Kemény Ferenczről megírták annak idején az újságok, — szintén tanár — hogy milyen módon jutott az ő óraleszállitásához. Közhasznú elfoglaltság czimén csak egy esztendei szabadságot kért, ós a t. miniszter ur nem adta meg. Itt a mélyen t. kultuszminiszter ur személyileg is érintve van. Azután óraleszállítást kért és ezt először szintén visszautasította. Végül a gyermekvédő ligának nagytekintélyű elnöke vagy nem tudom kicsodája személyesen tette tiszteletét a miniszter urnái ós sikerült ennek a t. urnak javára 8 órai leszállítást kieszközölni, ós ez a t. ur, a mikor a 8 órai leszállítást kieszközölte, nem restelte ugyanakkor a kereskedelmi akadémián órákat vállalni. Megtörtént tehát az a gyalázatos eset, hogy a kultuszminisztérium egyrészről megadja az óraleszállitást, és ugyanakkor az ő helyére egy helyettest kell állítani, a mi dupla költségbe kerül az államnak, másrészt a t. tanár ur azért kéri az óraleszállitást, hogy mellékkeresetek folytán az ő zsebének jobban jövedelmező állások után nézzen. T. miniszter ur! Ez előzőleg egész rendszer volt. Ne méltóztassék tőlem rossz néven venni, ha ilyen dolgokra vagyok bátor a figyelmét felhívni, mert ezek élénk világot vetnek bele abba a régi rendszerbe, a melynek megtisztítását, a mint emiitettem, épen a t. miniszter úrtól vagyok bátor várni. De a minisztérium nemcsak pénzzel, nemcsak ilyen protekczió révén, órák elengedésével, hanem tekintélyével is támogat egyes kapaszkodókat. Az iskolai könyvtárakkal megvétetnek drága pénzen rongy és férczmunkákat, olyanokat, a melyeket egy-két hónappal később félvagy harmadáron is megkaphattak volna az illető iskolai könyvtárak. Ilyen volt például, hogy egyet említsek, Kardos Samu, Wesselényi Miklós czimü munkája. Erről kimutatták bírálói, hogy szabadabban ollót iró még nem használt, mint ő és szavahihető úrtól hallottam, hogy a mikor védekezett — és ez jellemző reá nézve — nem önmagát okolta, hanem azt mondotta, hogy az adatokat kiszolgáltatta egy Boskovics nevű urnak, és állítólag az állította össze rosszul az ő adatait. Mondom, nagy költségen vétettek meg ilyen munkákat. Ott van például Acsády magyar históriája, a melyet igen nagy pénzáldozatok árán adtak ki. Elismerem, hogy ez bizonyos részében kitűnő munka, hanem olyan durva támadások, igazságtalan és megczáfolt támadások foglaltatnak benne a keresztény egyházzal és a katholikusokkal szemben, a melyeket szó nélkül nem hagyhatok, Egy hang (a baloldalon): Történelmi hamisítás ! Hencz Károly: Valóságos történelmi hamisítások. És talán kicsinynek és jelentőségnélkülinek látszhatik valaki előtt, hogy egy ilyen könyv a magyar kidtuszminiszteriumnak anyagi támogatását tudja kieszközölni, de én nem tartom ezt oly kisjelentőségünek. Nézzük csak meg a hatását. Ott van a »Budapesti Napló«, a »XX. Század«, a »Népszava«, ezek minden négy-öt napban közölnek oly czikkeket és támadásokat ellenünk, a melyeknek argumentumait Acsádyból veszik. Jellemző, hogy a kultuszminisztérium támogatásával jelenhetett meg ez a munka, a melynek megjelenése után a tudós Dudek János egy hatalmas czáfolatot irt, megczáfolva azon történelmi hazugságokat, a melyeket Acsády, e kérdésben összehordott, Hogy mennyire támogat a kultuszminisztérium — és azért vagyok bátor felhívni ezekre a dolgokra, — tekintélyével is egyes kapaszkodókat, ennek ékes példája a »Magyar Tanügy« czimü lapnak miniszteri ajánlása, a mely »Magyar Tanügy« Lázár Béla szerkesztésében jelenik meg. (Derültség.) Hát nem volt még. t, képviselőház, Magyarországon olyan miniszter, és nincsen olyan élő miniszteri tanácsos, a kit ez az ur nagy pedagógiai kapaczitásnak ne tekintene, nem volt olyan miniszteri rendelet és nincsen olyan utasítás, a melyet ő szerinte nem a zsenialitás