Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

78. országos ülés 1906 deczember Ih-én, pénteken. 63 Mert a népiskola, mely a letűnt rendszer alatt 30 évig valóságos hamupipőkéje volt a politikai érdeklődésnek, most egyszerre a fej edelem-kisasszonynak rangjára emelkedik az ő lovagias védőjének hatalmas pártfogása alatt. (Élénk helyeslés.) Sümegi Vilmos: Nagyon helyes hasonlat! Simkó József: Ezért nem tartom szükségesnek a népoktatás kérdésének részletesebb taglalását. Csak egy pontot vagyok bátor nemzeti tekintetből különösen kiemelni. (Halljuk! Hall• juk !) Ha már a nemzetiségi tanítóképzőket bezárni, vagy magyar szelleművé tenni a nemzetiségi egyházak autonómiája miatt nem tudjuk, kívánjuk, hogy azokban a magyarnyelv és irodalom, a magyar történelem és alkotmánytan és a magyar földrajz hazafias tanítása biztosíttassák. (Helyeslés.) Biztositható ez a nemzetiségi egyházak autonómiájába való beavatkozás nélkül is. Az az oklevél ugyanis, melyet a tanító kézhez kap, állami okirat, a mely az egész állam területén bármely iskolában jogot ad a tanításra, és más állami kedvezményeket is biztosit a tanítónak. Minden ilyen állami kedvezményről ki kellene mondani, hogy csak az esetben illeti meg a tanítójelöltet, illetve a tanítót, ha az az állam által kijelölt tanítóképzőben a jelzett tárgyakból külön vizsgát tett. Ezzel kapcsolatban egy csodálatos rendellenességre vagyok bátor felhívni a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur figyelmét, a mely napfényes bizonysága annak, hogy a legsajátabb nemzeti területünkön is milyen kevéssé vagyunk soviniszták, illetve milyen csekély becsülést tanúsítunk saját édes anyanyelvünk iránt. Hiszen az állami tanítóképzői képesitvény megkívánja, hogy a növendékek a német nyelvből is írásbeli dolgozatot készítsenek, ellenben a magyar nyelvből és irodalomból Írásbeli dolgozatot nem követelnek tőlük. Az ember nem hinné, hogy ilyen visszás állapotok lehetségesek, de a letűnt korszak minden téren az ilyen képtelenségek özönét léptette életbe. Itt fel kell említenem azt a visszásságot is, hogy a fhi- és leánytanitóképző-intézetek tanterve teljesen egyezik, vagyis nem vagyunk semmi tekinttel sem arra, hogy milyen más képzést igényel a fiu- és leánytanitás. Kétséget nem szenved, hogy a leányok oktatásában fontosabb szerepnek kell jutni a kedélyre és érzelemre ható tárgyaknak, a fiuk kiképzésénél pedig a fősúlyt az értelemre és cselekvésre ható tantárgyakra kell helyezni. (Helyeslés.) Áttérve középiskolai oktatásunkra, itt azzal az átkos és e házban már többször szóba hozott nagy bajjal állunk szemben, hogy nem becsüljük meg a gazda-, iparos- és kereskedőpályát, (Ügy van ! a haloldalon.) és még mindig annak a káros felfogásnak hódolunk, hogy a lateiner az ur, nem pedig a szakismeretekkel felfegyverzett gazda, iparos vagy kereskedő. Ha jobbmódu iparosnak vagy kereskedőnek leánya férjhez megy, már derogál neki iparoshoz vagy kereskedőhöz feleségül menni, hanem már az is lateinerre pályázik. (Derültség.) Mig a jobbmódu kereskedőnek vagy iparosnak akár öt fia legyen is, az egyikből orvost. a másikból tanárt, a harmadikból mérnököt, a negyedikből ügyvédet, az ötödikből birót nevel, de iparost vagy kereskedőt egyikből sem. Kérdem: hogyan fejlődjenek akkor nálunk az ipar, kereskedelem és technika ágai, holott a magasabb és finomabb érzéseket e dolgok iránt csak az apáról a fiúra átmenő hagyomány nevelheti nagygyá. És hol van az az állam vagy társadalom, a mely azt a nagy tömegét a nyugdíjas állások után törtetőknek, mint a mennyi Magyarországon van, eltartani tudná % És mégis a letűnt korszakban ugy szerveztük, illetve ugy silányitottuk tönkre a középfokú oktatásunkat, hogy erős polgári elem helyett minél nagyobb proletariátust növeltünk a különben is léteért küzdő magyar államiságnak. Kiáltó példa erre a polgári iskolák állapota. Ezt az iskolát megszoktuk levezető csatornának tekinteni a tulaj donképeni középiskola mellett. És ez jellemző a letűnt korszak gondolkozására nézve. Mint a hogy a polgári foglalkozásoknak nem tudtuk megadni az őket megillető tisztességet az életben, azonképen a polgári iskolát a szellemi levezető csatorna egy nemének tekintjük. (Halljuk ! Halljuk !) Olyan iskolába csődítjük a polgárság legbecsesebb elemének, a kispolgárságnak ivadékait, a melyet eleve lenézésünkkel sújtunk és a melyet zsákutczává alakítottunk és az élet számára czéltalanná, versenyképtelenné tettünk. A polgári iskolának hazánkban jóval nagyobb jelentősége van, mint bárhol a világon, mert nálunk jórészt ettől az iskolától várhatjuk, hogy életrevaló és egyben a magyar lélektől áthatott polgárságot neveljen az országnak. E helyett azonban a polgári iskola életképtelen proletárságot kénytelen valósággal gyári módon termelni, mert nem adjuk meg neki szervezetében a lehetőséget, hogv nagy feladatának színvonalára emelkedjék. Hétosztályuvá kell fejleszteni a polgári iskolát és ehhez mérten kell átalakítani tantervét és az életre szóló jogosultságát. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a szónok urat, a házszabályok 219. szakaszára való hivatkozással, ne méltóztassék beszédét olvasni. Én is, a ház is, igen szívesen fogjuk látni, ha támpontul használja feljegyzéseit, de hogyha azokat olvassa, akkor oly nagy időt fog igénybe venni, hogy a tárgyalások ugy kiterjednek, hogy nem lesz végük. Simkó József: Nevezetesen az uj polgári iskolának, mint minden tanintézetnek, a mely középfokú szakiskola, megadandó az egyévi önkéntességi jog, ha azt akarjuk, hogy valóban önérzetes polgári elemet neveljünk ennek az országnak. Ki merem mondani, hogy a polgári iskolák állapota leghívebb tükre annak, hogy milyen a poígári rend állapota ebben az országban. Tudom, hogy a közoktatásügyi miniszter ur, még ha olyan férfiú is mint gr. Apponyi Albert, nem dolgozhatik egyszerre száz kézzel és nem teheti jóvá azt, a mit három évtizeden keresztül elhanyagoltak. De azért szabad legyen annak