Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

64 78. országos ülés 1906 deczember ih-én, pénteken. a hitemnek, reményemnek kifejezést adni, hogy ebben az uj korszakban fölvirrad végre a polgári iskolák napja és egyúttal a szakiskoláké is. A szakiskolák f ölvirulásának, gyakorlati irányban való fejlődésének egyik alaptétele az, hogy azok az illető szakminisztérium keze alá jussanak ; mint a hogy a gazdasági iskolák a földmivelésügyi minisztérium ügyköréhez tartoznak, azonképen a kereskedelmi iskolákat és az összes ipari iskolákat a kereskedelemügyi minisztérium gondozása alá kellene helyezni. A kereskedelmi iskolák mai állapotukban nem alkalmasak arra, hogy hozzásegítsenek ahhoz, hogy életképes kereskedelmi osztályt neveljenek, hanem azok is jobbadán a hivatalvadász proletariátus egy nemét tenyésztik, nem azért, mintha nem volna elég j ogositványuk az életre, hanem azért, mert nem eléggé szakiskolák. Szerintem égető szükség lenne, hogy ez iskolák a kereskedelemügyi minisztérium hatásköre alá jussanak, számuk apasztassék és a czimkórság is szűnjék meg, mely a felsőbb kereskedelmi iskolák fölé akadémiákat helyez. E helyett nagyobb szükség volna egy kereskedelmi főiskolára, a mely azután igazi főiskola lenne. A gazdasági iskolák ugyan a földmivelésügyi miniszter ur hatásköre alá tartoznak, azonban engedje meg a t. ház, hogy csak egy megjegyzést tegyek rájuk. Olyan gazdasági iskoláknak, a melyek nem birnak akadémiai fokozattal, nem kellene megengedni, hogy képesítőt adjanak, mert nagyon veszedelmes a félmüveit emberek alkalmazása gazdatisztekül, a kik az ispán hangzatos czimet felvéve, többnyire inkább a garázdálkodáshoz, mint a gazdálkodáshoz értenek. Egy hang (a középen): Rossz szójáték ! SimkÓ József: Az alsó fokon hü és megbízható gazdasági cselédeket, a középfokon pedig inkább gazdákat kellene nevelni a magyar államiságnak, sőt nagyon kívánatos lenne a gazdasági akadémiák felé egy gazdasági főiskolát állítani, a mely egyúttal a gazdasági iskolai tanárképzést is felölelné. Szívesen terjeszkedem ki a gimnázium és reáliskola kérdéseire is, kimutatván, hogy a hires középiskolai egység azóta ment igazán tönkre, a mióta örökösen az egységes középiskolának jelszaván lovagolunk. Azonban ez alkalommal nem óhajtok bővebben foglalkozni e tárgygyal, lentartva magamnak az alkalmat, hogy ehhez más czimnél szólhassak. Még most hátra volna a tanárképzésre vonatkozó néhány megjegyzésem. Voltaképen tanárképzésről nálunk szó sem lehet, mert nálunk az egyetemi tanárok néhány nyilvános előadásukat megteszik tanárképző előadásnak, a miért természetesen külön dijazás jár és a mivel, ugy látszik, a tanárképzés nagy problémáját megoldottnak tekintik. Bizony jó volna egy kissé mintául venni a szerzetes-rendek tanárképzését, mert ez idő szerint igazi tanárképzésről csak a szerzetesrendeknél lehet szó. Hogy egy pár végzett tanárjelöltet beosztanak szaktanárokhoz : ez felkeltheti a tanárképzés látszatát, de már itt volna egyszer az ideje, hogy látszatokkal ne dolgozzunk. (Helyeslés.) A letűnt korszakból maradt ránk, mint számtalan megoldatlan kérdés, a »Pedagógium« kérdése is. Mert nálunk nyakra-főre, emilyen és amolyan intézményeket alkottunk a nélkül, hogy azok valami egységes középiskolai tanterv keretébe beleillesztve volnának. így állott elő a »Pedagógium« is, a mely semmi esetre sincs beleillesztve a tanárképzés rendszerébe. Pedig ez az intézmény természetes fejlesztés mellett hézagpótló jelentőséggel bir. Én azt hiszem, hogy a »Pedagógium« arra való, hogy »Polgári Iskolai Tanárképző« intézet legyen ; ennélfogva sürgősen ajánlom a t. közoktatásügyi miniszter urnak figyelmébe, hogy adja meg a »Pedagógium«-nak az őt megillető czimet; nem azért, mintha a czimre különös súlyt helyeznék, de mert azt a reményt táplálom magamban, hogy ha a »Pedagógium«-ot >>Polgári Iskolai Tanárképzői intézetnek fogjuk nevezni, akkor annak a czélja világosabban fog állani az intéző tényezők előtt. Meg kell még emlékeznem néhány szóval leánynevelésünk nehéz kérdéséről, illetőleg azon ragályként terjedő áramlatról, a mely"manapság a feminizmus neve alatt ismeretes. A ki ismeri a keresztény hitvallás elveit és annak' magasztos lelki tartalmát valóban magáévá tette, az tudja, hogy a nőnek kiválóbb helyet az emberi társadalomban biztositani nem lehet, mint a mit a kereszténység neki biztosit. Hiszen a nőben hódolunk az Isten anyjának is ! Es kérdem: vájjon tudott-e más festészet oly női ideált teremteni, mint a ráfaeli keresztény művészet? Hiszen a férfival egyenrangú, magasztosán érző nőről azóta van csak fogalmunk, a mióta a keresztény vallás és művészet ezt a női ideált megteremtette. Azért kissé nevetségesen hat a feministák erőlködése, (Ugy van I) a kik most akarják felfedezni azt, a mi a kereszténységnek lényegéhez tartozik és a kik nagyképüsködésükben összetévesztik az egyenlőséget az egyformasággal. Nem egyformásitani akarjuk a férfi és a nő ... . Förster Ottó : Nehéz is volna ! SimkÓ József: .. . szellemi világát, mert ha ez sikerülne, akkor az emberi nem. tönkremenne. Mi azt akarjuk, hogy ugy a férfi, mint a nő a maga természetétől és Istentől rendelt hivatását minél teljesebben betöltse. Ezért óvakodni kell minden olyan perverzus áramlattól, a mely a nőt az egyenlősítés czimén igazi boldogságától akarja elidegeníteni. A nő tanításánál szerintem mindig arra kell a fősúlyt helyezni, hogy a nőiesség keresztény ideálját iparkodjunk megközelíteni. Mondom, megközelíteni, mert ez az ideál oly fenséges, hogy azt csak megközelíteni lehet. T ház ! Most rátérek arra a kérdésre, a mélyről sokat, nagyon sokat lehetne beszélni. Egy hang : Olvasni!