Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

78. országos ülés 1906 a népiskoláknak és különösen a tanitóképesitésnek álamositását ellenzi. De keU, hogy ők ettől elánjának, annyival is inkább, mert hiszen belátják azt, hogy egy állam, a mely élni, a mely kulturális módon exisztálni akar, öngyilkosságot követ el. ha hazafiatlan iskolaíentartóknak az iskolaállitás és az iskolafentartás jogát meghagyja. Bátor vagyok épen a tanitóképesités államosításánál arra utalni, hogy nincs a felekezeteknek okuk féltékenykedni, mert azt tapasztaljuk, hogy eltekintve attól, hogy a felekezetek a vizsgán jelen vannak, eltekintve attól, hogy az ő hitoktatóik által a valláserkölcsi nevelésre befolyást gyakorolnak, a mi állami tanítóképzőink olyan generácziót bocsátanak a nép közé, a mely valláserkölcsi tekintetben nagyon elsőrendű módon van nevelve, a mely még az egyházi énekek terén is tökéletesen megfelel a legmagasabb egyházi követelményeknek. Tehát egyáltalában nincs okuk a felekezeteknek féltékenykedni, hogy valláserkölcsi szempontból bármilyen sérelmet szenvednének akkor, ha lemondanának az iskolafentartás jogáról legalább egyelőre a tanitóképesitésre nézve, és a tanitóképesités államosításába beleegyeznének. A tanitóképesités államosítását főleg azért választom külön a népoktatás államosításától, mert a népiskolák államosítása, a mint méltóztatott mondani a miniszter urnak, rengeteg pénzbe kerül, de tanitókéjjezdénk összesen 80 egynéhány van, ebből is 20—30 között van az állami tanitóképezdék száma. Már most, ha figyelembe veszszük, hogy a felekezeti tanító- és ^tanitónőképzőket az állam folytonosan szubvenczionálja, hiszen ebben a költségvetésben is a csikszentmiklósi és a nagyváradi tanitónőképzőre — amaz tanítóképző — újból felemelt szubvenczió van felvéve, tehát amúgy is folyton szubvenczionálni kell a tanítóképzőket: én azt hiszem, hogy nem nagy pénzügyi terhet vennénk magunkra, ha a tanítóképesítést államosítanék. Nem mehetek el a népoktatás államosításától a nélkül, hogy ne lennék bátor a kultuszminiszter ur figyelmébe azt az eszmét ajánlani, hogy addig is, míg képesek leszünk a népiskolákat áUamositani, tegye megfontolás tárgyává azt az eszmét, nem volna-e helyes, hogyha a nem állami tanítók az állam alkotmányára esküt tennének. (Helyeslés.) Most ugyanis, t. ház, csakis az állami tanítók tesznek esküt, a felekezeti tanítók az állam alkotmányára, az állam törvényeire nem esküsznek meg. Sőt a nélkül, hogy a hazafias felekezeteknek hazafiságára a legtávolabbról is okom volna még csak czélzást is tenni, megemlítem, hogy ha megnézzük a felekezeti tanítók eskümintáját, azt látjuk, hogy egyedül csak a református tanítók eskümintájában van benn az, hogy a hitelvek mellett arra is tesznek esküt, hogy azt a generácziót, a mely kezük alá kerül, hazaszeretetben is fogják nevelni. Ezen eskümintában azonban nincsen benn az, hogy az állam alkotmányára és az állam törvényére esküt tesznek, más felekezeti tanítók esküIvÉPYH. NATLÓ, 1906—1911. V. KÖTET. :zember lí-én, pénteken. 49 mintájában a hazáról, az alkotmányról, vagy az állam törvényeiről szó sincsen. Minthogy pedig a tanitóképesitő bizonyítványt ott adják ki a vizsgán, a tanfelügyelő jelenlétében és annak szorgos kötelességévé van téve, hogy csak akkor irja alá a tani tó képesítési bizonyítványt, hogy ha az illető jelölt a magyar nyelvnek és a magyar követelményeknek megfelel, módjában volna mindjárt tömegesen mindazokat a felekezeti tanítókat, a kik a képesítést megnyerik, azonnal megesketni és velük az esküt az állani törvényeire és alkotmányára letétetni. (Helyeslés.) A ki pedig ezt az esküt meg nem tartja, lehetne bizonyos szankeziót hozzáfűzni, hogy milyen büntetéssel sujtassék az a felekezeti tanító, a ki az eskünek eleget nem tett, a ki az állam iránti kötelességének meg nem felelt. (Helyeslés.) Nem szabad, mélyen t. képviselőház, könnyű dolognak venni a népnevelés legalsó tagozatát, a kisdedóvodát sem, a mely sajnos, eddig nagyon elhanyagol tátott és a melynek rendeltetését voltaképen az első időben megítélni sem tudtuk. Sokkal jobban megítélték ezt a román nemzetiségiek, a kik azonnal, a mikor óvodák felállítása engedélyeztetett, mig nekünk megfelelő óvodáink nem voltak, 1891-ben egyszerre 45 nemzetiségi óvodát emeltek, tudva azt, hogy voltaképen azon kis gyermekeknek fantáziáját és karakterét is befolyásolja annak a kisdedóvónak a karaktere és a foglalkoztatásnak a nyelve és szelleme. Örömmel konstatáljuk, hogy az igen t. vallásés közoktatásügyi miniszter ur ebben a költségvetésben is szaporítja a kísdedóvodák számát, a mivel óriási kulturmissziót teljesít. (Helyeslés.) Mert az a sajátságos, hogy volt egy vallás- és közoktatásügyi miniszterünk is, — nincsen most jelen, tehát megnevezni nem akarom — a ki a kisdedóvás mellett ezelőtt pár esztendővel beszédet tartott itt, a melyben az egész kisdedóvás ezé!ját abban tömöritette össze, hogy annak czélja a kis gyermekek egészségének és testi épségének megóvása. (Felkiáltások : Az is !) Kétségtelen, hog}^ nem szabad elfelejteni azt sem, a mit a román nemzetiségiek nagyon jól fogtak fel és alkalmaztak, hogy a kisdedóvással egyúttal kulturmissziót lehet teljesíteni. És itt különös figyelmébe ajánlom az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak, hogy a hol állami iskolákat méltóztatik emelni, ot azt nyomban kövesse az állami kisdedóvoda felállítása. Ennek a foglalkoztatási nyelve a törvényben meghatározva nincsen, de körrendelet intéztetett a tanfelügyelőkhöz,hogy a foglalkoztatási nyelv más mint a magyar nem lehet és lehetetlenség is, hogy az állam más kisdedóvókat tűrjön el, mint a melyeknek más a foglalkoztatási nyelve, mint a magyar. A népoktatás egyik fontos kérdése a tanitóképesités kérdése. E tekintetben már utaltam arra, hogy itt az áliamositás volna minél rövidéi)]) idő alatt keresztülviendő.