Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

50 78. országos ülés 1906 a Különösen utalok ana, hogy itt meg kellene valósítani — és ezt talán elvárhatná a nemzet a t. kultuszminiszter úrtól — az egységes tanitóképesitést. Erre nézve, a mint méltóztatnak tudni, még a Berzeviczy-kormány egy nagyon szerencsétlen javaslatot dolgozott ki, a mely valósággal egy második nemzetiségi törvényt csinált volna Magyarországon ; e szerint oly bizottságok lettek volna, a melyeknek tagjait részben az állam nevezte volna ki, részben azok a felekezetek köréből kerültek volna ki. Azt hiszem, hogy a mint a tanárképzésnél megvan ez egységesítés, ugy meg lehetne a tanitóképesitésnél is. A tantervnél különösen csak arra hivom íel a kultuszminiszter ur figyelmét, a mit Földes Béla t.képviselőtársam a pénzügyi bizottságban felhozott, hogy t. i. a tanitóképezdében a közgazdaságtant is tanulják. Ezt a felszólalást kegyeskedett is a t. kultuszminiszter urnak honorálni, azonban fel kell hivnom kegyes figyelmét arra, hogy a mint most van kontemplálva, hogy t. i. heti két órában tanítsák a közgazdaságtant és pedig az a tanár, a ki a gazdaságtant adja elő : a kérdés megoldása nem lehetséges, mert egyrészről az idő is kevés, másrészről lehetetlenség, hogy a gazdaságtan tanára, a kinek nincs meg a kellő képzettsége, nagy szocziális problémákat fejtegessen a hallgatóság előtt. Méltóztatott a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak a tanfelügyelet kérdéséről is beszélni és kilátásba helyezni, hogy a tanfelügyelők munkaköre szükittetni fog. Itt nagyon helyeslendő, hogy a tanitókéjaezdékre szakfelügyeletet méltóztatik életbeléptetni. Ma egy nagy lap, a mely a magyar kultúráért mindig a legélénkebb harczot vitte, a »Pesti Hirlap«, azt irja, hogy a szakfelügyelet rendszeresítése ujabb zavarokat fog létesíteni, mert szakfelügyelő ujabb bürokratikus egyéniség lesz és nem érdeke Magyarországnak, hogy a bürokrácziát kiszélesítsük. Tökéletesen igaza van, mert a bürokráczia kiszélesítése csakugyan nem érdekünk, de épen a tanitóképezdékre nézve feltétlenül szükséges a szakfelügyelet, mert ez által a tanítóképezde a tanfelügyelővel csakis adminisztratív módon fog összefüggeni; tanulmányi utón nem és ez által kétségtelenül el fog éretni az, hogy a tanfelügyelet meg fog szabadulni azon rengeteg munkától, a mely az intenzív ellenőrzést lehetetlenné teszi. Összeírtam: 22.000 iskolát vizsgál meg a 169 személyből álló tanfelügyelet, tehát egy-egyre esik — a kisdedóvókat és kisdedóvónőképzőket is beleszámítva — 130. Ha ehhez hozzáveszszük iskolai munkáját, a közigazgatási bizottságban való szereplését, a fegyelmi eljárás során való köteles szereplését, el kell ismernünk, hogy lehetetlen, hogy nálunk intenzív ellenőrzése legyen a népoktatásnak. Azonban szíves figyelmébe ajánlom a miniszter urnak, hogy mikor most az országos közoktatásügyi tanács titkárát szakfelügyelőnek kinevezi, lehetetlen, hogy ezt másnak tekintsük, mint kezdetnek. Mert most az összes tanítóképzők ez alá izember 14-én, pénteken. az egy szakfelügyelő alá vannak helyezve. Azonban legalább 8—10 szakfelügyelőt kellene kinevezni, hogy egyfelől 8—10 tanítóképzőnél több ne tartozzék egy szakfelügyelő alá, másfelől, hogy ha nincs meg az államosítás, legalább, a míg meglesz, legyen meg az intenzív ellenőrzés által a tanitóképesités egysége. Még röviden bátor vagyok megemlékezni a középiskolai oktatásról, a melyre nézve egyes bajokra Goldis László t. képviselőtársam már rámutatott. Én is abban találom a középiskola nagy baját, a mi felett a szülők is nagyon panaszkodnak, hogy a gyermekek otthon tul vannak terhelve munkával, hogy nagyon sok fiatal ember kerül a középiskolához tanárnak, teljesen praxis nélkül fog a tanításhoz és igy képtelen azt a tananyagot feldolgozni. A miniszter ur ma már segit azon, nevezetesen oda rendel, igaz, hogy meglehetős csekély fizetéssel, ideiglenes minőségben megbízott tanárokat, a kik jeles más tanároknak társaságában ott a tanításban gyakorolják magukat. De az ellenőrzés lenne legalább igen t. miniszter ur hatékonyabb, mert a főigazgatói ellenőrzés egyáltalában nem felel meg rendeltetésének, miután egy főigazgató ellenőrzése alá épen ugy, mint a tanfelügyelet alá oly számos középfokú iskola van rendelve, hogy annak megfelelni képtelen. Nem tartom helyesnek az igazgatói állásnak mai helyzetét sem, mert a mai helyzetben nem tudja elérni, hogy az intézetnek szellemi vezetője legyen, annyira tul van terhelve adminisztratív teendőkkel, hogy lehetetlenség elérnie azt, hogy a középiskolának ugy mint kellene lenni, bizonyos tradicziója legyen, lehetetlen elérnie, hogy bizonyos egyöntetűsége legyen egy iskolának, annál is inkább, mivel a legutóbbi időben is nagyon gyakori a tanároknak Budapestre való áthelyezése. Alig melegszik meg egy tanár valahol — különösen a régibb időben — azonnal áthelyezik Budapestre és igy lehetetlenség az, hogy egy középiskola valami tradicziót állapítson meg módszerére nézve, valami hagyományt, a mely pedig első kelléke kell, hogy legyen a középiskolai helyes oktatásnak. De sérelmes is ez a gyakori áthelyezés. Epén az öregebb tanároknak kellene, hogy jutalmul szolgáljon, hogy ambiczionálj a őket az, hogy mire gyermekei felnőnek, felkerül Budapestre és egyetemi oktatást képes adni gyermekeinek. Mi bizalommal viseltetünk a vallás- és közoktatásügyi miniszter iránt azért, mert tőle várjuk azt, hogy Magyarország egész közoktatásában végig a nemzeti irány fog érvényesülni. (Helyeslés.) S itt lehetetlenég, hogy megijedjünk attól, a mire el kell, hogy készülve legyünk, hogy mikor a nemzeti irányt akarjuk megcsinálni az egész vonalon, hogy valamint állami közéletünk legtöbb megnyilvánulásában, ugy különösen itt hatványozott mértékben fogunk találkozni a nemzetiségekkel, mert a nemzetiségek, mihelyt kulturális tekintetben egyetlen lépést teszünk, azonnal előállanak a magyarositásnak jelszavával. Nekünk azt, hogy magyarosítunk,