Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

42 78. országos ülés 11)06 deczember 14-én, pénteken Már most engedje meg a t. ház, hogy még egy nagy kérdésre, a protestánsok legfontosabb kérdésére térjek át, a melyet röviden e szavakba lehet összefoglalni: a protestánsok anyagi szegénysége. Megvallom, t. ház, hogy beszédemet nagyon hosszura akartam nyújtani, de ez most tökéletesen felesleges, minthogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak két olyan igéretét birom, a melyek az én szivemet és lelkemet teljes mértékben megnyugtatják. Az első az, hogy ő azt mondta, hogy az 1848 : XX. t.-cz. értelmében akar ebben a dologban eljárni. Másodszor, a mit biztosan tudok, mert a magyar református egyházi zsinathoz mint legfőbb egyházi törvényhozási testülethez érkezett legelőször a miniszter ur azon átirata, melyben hónapokkal ezelőtt kilátásba helyezte, hogy a protestáns vallásfelekezetek részére az első esztendőben egy milliót és fokozatosan a harmadik esztendőben már három millió koronát fog adni, a mely segély első részlete, a mint tudom, ebbe a költségvetésbe fel is lett véve. Ezek után, t. képviselőház, csak igen rövidre térj eszkedhetem beszédemben ; egy dolgot azonban mégis ki kell emelni. Azt tudjuk mindannyian, t. képviselőház, hogy a protestáns vallásfelekezeteknek vagyona egyáltalán nincs, a mint ezt már előbb is megemlítettem. A mi csekélység a jH'otestáns vallásfelekezeteknek a kezén van, az is csak egyesek áldozatkészségéből és hitbuzgóságából származik. Harminczkilencz esztendőn át a protestánsok nem tettek egyebet, mint folytonosan kértek, kérték a segélyezést, kérték az 1848 : XX. t.-cz. szellemében, hogy az ő anyagi szükségleteik fedezésére tegyenek már valamit. Eltekintve attól, hogy 1902 közepén, gondolom b. Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatt, a lelkészek fizetése 600, majd később 800 forintra emelkedett, de a mi voltaképen nemcsak a protestáns vallásfelekezetek érdekében történt, a protestánsok egyáltalában semmit sem nyertek. Es a mig a költségvetés évről-évre folytonosan emelkedik, mig egyes tételek mint a katonai tétel, milliókkal szaporodtak, a protestánsoknak meg kellett elégedni Ígéretekkel. Pedig sohasem hallotta senki, hogy a protestánsok valami nagyon fenyegető hangot használtak volna. Mindennek daczára vannak olyan egyházi szükségleteink, a melyeket, hála a Gondviselésnek, gr. Apponyi Albert vallás-. és közoktatásügyi miniszter ur rendezett. Ilyen pl. az adózási kérdés, a mely oly kemény dió volt nálunk, hogy voltak egyes adózók, a kik évi tiszta jövedelmük egyharmad részét áldozták e czimen az egyház oltárára. Most többé erre a kérdésre, a mely ehhez az ügyhöz legközelebb áll, azután a válasz után, a melyet gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur az ő tanulmányozásai és a dolog megfontolása után a protestáns egyházaknak adott, többé kitérnem nem kell. Mindenesetre nekünk legnagyobb örömünkre az szolgál, bogy 39 esztendei várakozás után gr. Apponyi Albert volt az első vallás- és közoktatásügyi miniszter, a ki a protestánsok érdekét felkarolta. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Engem, a midőn értesültem arról, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur mindjárt tárczája elfoglalásakor gondoskodott a protestáns vallásfelekezetekről, mély hála töltött el és én ennek nemcsak mint országgyűlési képviselő, hanem mint buzgó egyházias szellemű protestáns ember is itt a képviselőház előtt őszintén kifejezést adok. Midőn én erről értesültem, kettős öröm járta át szivemet. Először őszintén örültem annak, hogy végre legalább legfontosabb kérdéseink megoldatnak és nem leszünk oly nyomorban, a milyenben eddig voltunk, de különösen örültem másodszor annak, hogy a miniszter ur ezen intézkedései csak igazolják azon őszinte bizalmamat, a melyet irányában már régi idő óta éreztem. (Helyeslés.) Én tudom, t. képviselőház, hogy a mai szomorú pénzügyi viszonyok között a t. miniszter ur megtette a mi lehetséges volt; a protestáns vallásfelekezetek eddig sem álltak elő tulkövetelésekkel, ezután sem fognak. En is csak arra kérem a mélyen t. miniszter urat, legyen szives ezen atyai gondoskodását továbbra is kiterjeszteni a protestáns vallásfeledezetekre. Annyit azonban mégis kénytelen vagyok kimondani, hogy az idők változnak, az ember nem tudhatja a jövendőt, hogy s miként fordul a világ, kijelentem tehát nyíltan és világosan a protestáns vallásfelekezetek nevében, hogy mi az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtásához szigorúan ragaszkodunk, s a protestáns egyházaknak ez alapon való segélyezését teljes mértékben mindig szilárdan fogjuk követelni, (ügy van!) Méltóztassanak megengedni, hogy végül a magyarországi néptanitók érdekében mondjak egy pár szót. (Halljuk !) Igaz, hogy tisztábban, világosabban gondoskodni a magyarországi néptanitókról,mint a hogy ezt gr. Apponyi Albert ő kegyelmessége tette, egyáltalában nem is lehetséges, ugy hogy ezt a kérdést már ki is kapcsolhatnók a viták sorozatából. Ha mindennek daczára felszólalok a néptanitók érdekében,teszem ezt két okból. Az első, talán különösen fog hangzani, az, hogy van erre jogczimem. Majd el fogom mondani, hogy mi az a jogczim. A második az, hogy miután én a tanítók helyzetét nagyon ismerem, kellő világításba akarom hozni, hogy voltaképen miért történtek azok az erős kifakadások és követelések az illető tanítók részéről a mostam magyar kormány ellen. Egyet mondhatok, állíthatok, önök is tudják mindannyian, hogy 39 év óta nehezebb helyzete kormánynak, mint ennek a kormánynak, egyáltalában nem volt. A volt kormányok 39 éves mulasztása, 39 éves hibái mind erre a kormányra maradtak, mintegy szomorú örökség gyanánt. Már most egyesek, hatóságok, testületek, a melyek bizonyos követeléseket támasztottak a múlt kormány irányában, miután követeléseiket nem teljesítették, abban a hiszemben voltak, hogy mivel ez a kormány nemzeti kormány, a melyet a magyaT népnek köz-