Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

78. országos ülés 1906 d hogy az a kigúnyolt és lebecsmérelt, a többség által ezelőtt mesterséges eszközökkel elnyomott 48-as és függetlenségi párt, a mely ma, hála a nemzeti közérzületnek és közlelkesedésnek, a magyar nemzet legnagyobb pártját képezi, fogja vezetni a jövőben is az ország ügyeit, — de tovább megyek, ha én biztos volnék a felől, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárcza vezetése mindig egy ilyen puritán jellemű, ideális gondolkozású férfiúnak, mint gr. Apponyi Albertnek lesz a kezében, (Élénk éljenzés.) méltóztassék elhinni, hogy én erről most egyáltalában nem szóltam volna és kérésemet nem terjesztettem volna elő. Az igaz, hogy ma ennek a koalieziónak, ennek a volt ellenzéknek, mely ha kormánypárttá alakult át, óriási többség áll a háta megett, és ennek a többségnek rokonszenve, szeretete és bizalma kiséri a kormányt az ő állásában; ennek daczára, méltóztassék megengedni, nem olyan mai helyzetünk, hogy abban teljesen elbizakodottak lehessünk. Ismerjük helyzetünket, nem tehetünk mindent kedvünk szerint, mert akkor sok dolog máskép volna. (Igaz! Ugy van!) Sokkal hidegebb szél lengedez Bécs felől, mintsem teljesen elbizakodva a mi erőnkben, a mi hatalmunkban, összetett kezekkel, puha párnás ágyakon fekve engedhetnék fejünk felett a vészfellegeket összetornyosulni. Hogy ez igy vau, szavaim erejét legjobban bizonyltja az is, hogy az alkotmány védelme czéljából ma már minden lehetőt el fogunk követni. Ezek talán nem is valami nagyon fontos dolgoknak látszanak, de azon fenhatóságokra nézve, a melyeket ez érdekel, nagyon is fontos kérdések. Tekintsünk csak vissza a múltra, a midőn ezelőtt tiz hónappal egy alkotmányellenes kormány, azt lehet mondani, a nép söpredékéből összeszedett szolgalelkű emberekkel akart bennünket elnyomni, (Ugy van ! balfelől.) s a midőn a magyar alkotmányt sárba akarták tiporni, a midőn a vármegyéket, ezeket a mi ősi fészkeinket, a melyek évszázadokon keresztül mindig előljártak az alkotmány védelmében, el akarta tiporni és törvényben biztosított jogaikat teljesen meg akarta semmisiteni. Hát esetleg egy ilyen kormány alatt beszélhetünk-e törvénybecsülésről, törvény tiszteletről % Méltóztassanak elhinni, ennek a kormánynak — ha ilyen kerülne az ország élére, a mit ne adjon Isten — a legelső dolga lenne ezt a szabályzatot egészen hatályon kivül helyezni, még pedig nem azért, mintha talán a magyar nemzet vagyonával olyan nagyon gazdálkodni akarna,hogy féltene minden egyes fillért, mert hiszen jól láttuk, hogy a pénz az ő kezei között igen könnyen szétfolyt, hanem fegyverül használná ezt, (Ugy van I) és csakis azon vallásfelekezetek által fentartott iskolai hatóságoknak adná meg ezt az u. n. kegyet, melyeket a maga erejével, ezzel a terrorizmussal és a nyomorúsággal mintegy belekergetne abba, hogy kénytelenek lennének ezt elfogadni. De azt hiszem, a legnagyobb része a f enhatóságoknak ezt el nem fogadná és ez az illetőket bizonyosan a legKÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. v. KÖTET, •zember ík-én, pénteken. 41 nagyobb nyomorba és a legnagyobb szenvedésbe kergetné. Ezeknek előrebocsátása után tisztelettel kérem a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, legyen kegyes meghahgatva, megértve ezeket a panaszokat, ennek a szabályzatnak megfelelőleg minél hamarább egy törvényjavaslatot a ház asztalára letenni. (Helyeslés.) Magáról a szabályzatról most tovább nem beszélek, mert nekem az az elvem, hogy itt az általános vita alkalmával apró részletekbe belemenni egyáltalában véve nem helyes dolog. Remélem, hogy a mélyen t. miniszter ur majd egy törvényjavaslatot fog a ház asztalára letenni és akkor, azt hiszem, lesz módom és alkalmam erre nézve megjegyzéseimet megtenni. De kapcsolatban ezzel a dologgal, bátor vagyok még egy kérést intézni a t. miniszter, úrhoz. (Halljuk I Halljuk !) Ezzel a szabályzattal a vallásfelekezetek, törvényhatóságok, s községek által fentartott középiskolák ügyei teljesen rendben vannak. Különösen azon fenhatóságoknál, a melyek csakis középiskolákat tartanak fenn, teljes megelégedésre lett ez a kérdés a szabályzat által megoldva. De bocsánatot kérek, a dolog ma már egészen máskép áll azoknál a fenhatóságoknál, a melyek főiskolákat, akadémiákat is íentartanak. Itt egy valóságos nagy, kellemetlen konfúzió fog előállani, t. i. a középiskolai tanárok egy nagy összeggel, mondjuk 1000 vagy 1500 koronával nagyobbb javadalmazást, nagyobb dijázást fognak kapni, mint az akadémiai tanárok. Eltekintve ezektől a súrlódásoktól, még egy másik következménye is elő fog állani ennek, a minek előrelátásához nagy jóstehetség nem. kell. Elő fog állani ugyanis az az eset, hogy ezek a tanárok, illetőleg tanárjelöltek, a kik felekezeti középiskolai tanári állásokat igyekeznek megszerezni, csakis erre fognak pályázni, csakis a gimnáziumokba, a felekezeti iskolák által fentartott gimnáziumi állásokra, az akadémiai tanszékek pedig üresen fognak állani, és azokat olyan erőkkel betölteni, a kik méltóképen megfelelnének ezen állásoknak, a felekezet egyáltalán nem lesz képes. Én tudom, t. képviselőház, hogy ezen baj orvoslása érdekében egy kérvényező bizottság járt a mélyen t. miniszter urnái. Miután ez a dolog engem közelről érint, magam is gyűjtöttem e tekintetben statisztikai adatokat, de hát hosszú és unalmas volna ezeknek a felsorolása, és azért ezek előadását mellőzöm, annyival inkább, minthogy biztos tudomásom van arról, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ezen kérdést megfontolása tárgyává tette. Nekem csak egyetlenegy kérésem van a mélyen t. miniszter úrhoz : mivel azon statisztikai adatok, a melyeket magam is beszereztem, igazolják azokat, a miket fentebb emiitettem, arra kérem a t. miniszter urat, hogy ne méltóztassék e részben félúton megállni, hanem szíveskedjék azt a szabályzatot az akadémiai tanárokra is kiterjeszteni. ü