Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

77. országos ülés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. H5 természetben járulnak, egyenes adójuk 5%-ot el nem éri.« Mi történik most, t. ház, az olyan községben, a hol pl. van római katholikus felekezeti iskola? Az a község felállít egy községi iskolát; a római katholikus már fizet 5 vagy 10%-ot iskolája fentartására, tehát a többire a községnek joga van az 5%-ot kivetni. Ki is veti, de nem futja ki. Nézzük már most, minő rabulisztikával sértik meg a törvényt. Azt mondják: »Nem iskolai pótadó czimén vetem ki az adót, hanem községi közköltség czimén, és ebből fedezem azt a pl. 2000 forintnyi szükségletemet.« Pedig a törvény tiltja azt, hogy az illető hitfelekezeteket még jobban megadóztassák és itt különösen nagy igazságtalanság történik, mert hiszen a ki nem tart fenn hitfelekezeti iskolát, az tényleg csak 5°/o-ot fizet, de a többiek, — mint majd bátor leszek elősorolni, hiszen egész lista áll rendelkezésemre, — óriási összegeket fizetnek iskoláik fentartására, 80—90%-ot. Es mit látunk most ? Most a községi iskolák fentartására még reádüpláznak 40 — 50 °/

u-kal. (Mozgás.) Azt hiszem, ez világos megsértése a törvénynek, különösen akkor, mikor a törvény expressis verbis mondja, hogy ha a községi iskola nem tartható fenn az 5%-os kultuszadóból, akkor köteles a kormányhoz fordulni segítségért. A községi iskola azonban rendesen nem ezt teszi, hanem a többi felekezeteknek bőréből veszi ki azt, a mire szüksége van. (Mozgás.) Ez törvénytelen helyzet. Illusztrálására csak egyetlen példát hozok fel. Nagydorák községben 1889 óta, a mi görög-keleti hitközségünk 15.919 koronát fizetett a községi iskola fentartásához akkor, a mikor felekezeti iskolái 20°/o-os pótadóval terhelték meg. Egy hang (a baloldalon): Hol van az a község ? Goldis László : Torontálmegyében ! Ugyancsak Torontálmegyében, Valkány községben 25 év óta járulnak hitsorsosaink a községi iskola fentartásához 30%-kal, akkor, mikor saját felekezeti iskoláik fentartására 25°/o-ot fizetnek, Azok az emberek, a kik ott alkalmazva vannak, természetesen nem ismerik jól a törvényt. Senki sem jár utána és nem tudja senki sem, hogy mennyi jogtalanság történik, s csak ugy suttyomban, a nélkül, hogy valaki a dologról teljesen tájékozva volna, intézik a kérdéseket. Innen van aztán a sok elégületlenség, és innen van, hogyha valaki elmondja ezeket az állapotokat az igen t. kormánynak, ha valaki panaszkodik hogy a közegek könnyelműen veszik a dolgot, akkor olyan referádák alapján intézkedik a kultuszminiszter, hogy az az intézkedés a felekezetek körében nem kelt megnyugvást. Ugyani gy kezelik az iskolai alapvagy ont is. Erre vonatkozólag is egészen világosan rendelkezik az 1868-ik évi iskola-törvénynek 41. §-a, a mely az alapvagyon rendeltetéséről szólva, a következőket mondja (olvassa): »A községi birtokrendezésnél, a közös területből a 33. §. rendelete szerint iskolai czélokra elkülönített rész jövedelme, hol községi iskola jelenleg nem létezik, a törvény kellékének megfelelő felekezeti iskola, vagy iskolák segélyezésére fordittathatik.« Tehát egész világos utasítás van a törvényben arra, hogy a hol községi vagy állami iskola még nem létezik, ott az alapvagyon jövedelme a törvény kellékének megfelelő felekezeti iskola vagy iskolák segélyezésére fordítandó. Bátorkodom az igen t. kultuszminiszter ur figyelmébe ajánlani, hogy ezt a törvényt is sok helyen kijátszszák. (Halljuk ! Ralijuk!) Négy-öt esztendő óta nagyon sok felekezeti hitközségtől megvonták az alajDvagyon használati jogát, a törvény világos rendelkezése ellenére. Hogy egyebet ne említsek és hogy méltóztassanak látni, mennyire reális adatokkal dolgozom, Arad vármegye Kuvin községe, vagy Gros avagy Csicsir község, a hol a községi elöljárók értesítették a hitfelekezetet, hogy X. Y. naptól fogva nem rendelkeznek az alapvagyon jövedelmével. A törvény világos rendelkezése ellenére is megvonják tehát tőle a jogos, a törvényes segélyt, a mely iskoláik fentartására szolgál és megvonják épen olyan helyeken, a hol állami segítség abszolúte nincs. Ez, t. ház, egyenes merénylet a közoktatásügynek érdekei ellen és törvénysértés. Azt hiszem, nincs senki ebben a házban, a ki a törvénysértésről világosan meggyőződvén, ne látná be, hogy ez nem helyes, s kívánná, hogy ezek az állapotok ne szüntessenek meg. A tanitóképezdékről azt mondotta az igen t. kultuszminiszter ur, hogy rövidesen annak ügyével is foglalkozni fog. Én most nem akarom a t. ház figyelmét sokáig igénybevenni, (Helyeslés.) de viszont a kérdés részletezésével sem akarok beszélni, mert nem szeretnék obstrukcziót csinálni. Némely dolgokat azonban meg kell világitanom, melyek a tárgy lényegéhez tartoznak. Ezekre vonatkozólag azt hallottuk a t. kultuszminiszter úrtól, hogy túlterhelés van. Ezt már a miniszteri jelentés is konstatálja. De én különös ellentétet találtam ezen miniszteri jelentésben. Mikor egy helyen konstatálja, hogy a tanítóságban túlterhelés van, nemcsak a tanítónőkben, hanem a tanítók körében is, mert hiszen gondolom a pénzügyi bizottságban jelentette ki a kultuszminiszter ur, hogy százával hevernek a kérvények a tanítóktól alkalmazás czéljából, ugyanakkor ezt találom a miniszteri jelentésben: »A már létező és korábban működött elemi iskolák közül az egész iskolai óv-