Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

36 77. országos ülés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. ben vagy annak nagy részében 208 iskola szünetelt, és pedig 147 tanitó hiánya miatt.« Ez ellentét, hogy van túltermelés és mégis 147 iskolában szünetel az előadás tanitó hiánya miatt. Ennek az okát tudom adni, t, i. az állami iskoláknál van tulprodukezió, de a felekezeteknél nagy a hiány. Ha a miniszter ur erre is figyelemmel lett volna, akkor kitüntette volna a jelentésben, hogy a felekezeteknél nagy tanitóhiány van. Azt hiszem, hogy nem az ország érdeke az, hogy ennyi száz iskolában szüneteljen a tanitás tanitó hiánya miatt. A t. kultuszminiszter ur nagyon könnyen elejét vehetné a tanitóhiánynak azáltal, hogy a tanítókópezdéknek rendelkezésére bocsátana stipendiumokat, hogy növendéket ingyen vehessenek fel az internátusokba, hogy azután a felekezeteknél ne túltermelés legyen, hanem annyi termelés, a mennyi a szükségletekre kell. Az elemi iskolai tanterv nagyon szép munka. Én elolvastam az egészet, négy ujjnyi vastagságú, és ha az a szegény tanitó megtanulja, egyetemi tanár is lehet belőle. Rettenetes, milyen utasitásokat adtak. Egy nagy hibában szenved azonban a tanterv. Tannak ugyanis osztatlan iskolák ós osztott iskolák. Osztatlan iskola alatt azt értjük, hol egy tanitó van, osztott iskola az, a hol több tanitó van. Osztatlan iskola van 11.454, tehát 71°'o, részben osztott 4.134, vagyis 25°/o és teljesen osztott 26, vagyis 2°/o. És tetszik tudni, hogy a tantervet hogy csinálják? A tantervet a teljesen osztott iskolákra csinálták, az osztatlan iskolákra nem csináltak csak utasitásokat. Ez persze európai felfogás, mert azok az urak, a kik a zöld asztalnál csinálják a tanterveket, abból a szempontból indultak ki, hogy csinálunk egy gyönyörű tantervet, a melyet ha Németországban elolvasnak, azt fogják mondani, hogy nálunk a közmivelődés óriási arányokat ölt. Ugyanazon tantervet kell tehát alkalmazni mindenhol, akár az isten háta megetti faluban, akár a budapesti elemi iskolában. Még kevésbbé hozzáértő ember is felfoghatja, hogy ez abszurdum. Mindenütt a tanterveket a körülményekhez képest kell megcsinálni. Ha nálunk 71°/o az osztatlan iskola, akkor az lett volna a logikai következménye, hogy mindenekelőtt ezen iskolákra csinálják meg a tantervet és utasitásokat, azután kisebb kiadásban az osztott iskolákra. De nemcsak ez a hibája a tantervnek, hanem az is, hogy a tanterv egyforma az egész országban. Pedig az igen t. kultuszminiszter ur igen helyesen már a tanítóság körében osztályokat állit fel. Ez eddig nem volt, most fel fog állítani három osztályozást. Hogy ez az eszme, hogy t. i. a körülményekhez kell alkalmazni az iskolát, kezd tért hódítani, az abban is kifejezést nyer, hogy már a múlt minisztérium is az ismétlőiskolát két részre osztotta, t. i. vannak gazdasági és vannak ipari ismétlőiskolák. Mi következik ebből? Az, hogy el fog jönni az ideje annak, — és nagyon szeretem hinni, hogy épen a t. kultuszminiszter ur kormányzata alatt — hogy az iskolákat is osztályozzuk, és ne legyenek az elemi iskolák mind egyformák, hanem csináljunk osztályozást, mert annak a kicsi községbelinek egész más tudnivalóra van szüksége, mint Budapest jDolgárainak. Német, franczia pedagógusokból tudnék idézni, itt is vannak nálam a nyilatkozataik, csak nem akarok visszaélni türelmükkel. Vannak előkelő pedagógusok, a kik azt mondják, hogy abszurdum az egész országban egyforma népiskolákat felállítani, sőt a tanitóképezdéket is szét kellene választani és kisebb és nagyobb képesítésű tanítókat kellene kreálni. Akkor meg lehetne találni a módját, hogy financziális szempontból is kiegyenlítsük az ellentéteket, mert a kisebb képesítésűnek, a ki kisebb munkát végez, nem volnának olyan nagy igényei, mint a nagyobb képesítésűnek. Az egyházi és hitéletről szeretnék befejezésül pár szót szólani. A miniszteri jelentés nagyon rózsás színben látja az ország vallásos helyzetét, legalább az a jelentós, a melyből én idézek, azt mondja, hogy a kik kiléptek egyikmásik felekezetből, nem azért léptek ki, mert talán vallástalanok lennének, hanem talán épen nagy vallásosságból lettek baptisták, nazarénusok és más ilyen az ujabb időben keletkezett hitfelekezetek tagjai. Ez nem ugy van, ezek tényleg azért léptek ki, mert hiányzik náluk a vaUásos érzés. Igaz, hogy vannak anyagi nehézségek is, a kultuszadó és egyéb adók, a melyek nyomják a valamely hitfelekezethez tartozó polgárokat és ezek is okai voltak ennek. De tény az, hogy már itt is szóvá tétetett, hogy a vallásos érzés nem nagyon erősödik, hanem ellenkezőleg talán mindinkább gyengül Magyarországon. Ezt az áramlatot a közigazgatási hatóságok a helyett, hogy gátat emelnének neki, még ellenkezőleg előmozdítják. A mi hitfelekezetünk köréből el lehet mondani, hogy a szolgabirák, jegyzők szintén buzdítják ezeket azért, mert azt gondolják, hogy ha elszakadnak a felekezettől, nem lesznek többé azon felekezet behatása alatt és azután könnyebben bírják majd közigazgatni őket. (Felkiáltások: Magyarosítani!) Én nem hiszem, hogy a közoktatásügyi kormány, a mint az urak mondják, erőszakkal akarna magyarosítani, azért nem is akarok ráfogni ilyeneket. De tény az, hogy az ilyen felekezetekből kilépetteket a közigazgatási hatóság pártfogás alá veszi. Most az igen t. kultuszminiszter ur rendeletet adott ki erre nézve és ez nagy reszenzust keltett odalenn a hivők között, a kik egymást testvéreknek nevezik, a mely rendelet nem engedi meg nekik a felekezet fentartását a nélkül, hogy olyan papjaik, vezetőik volnának, a kiknek