Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-77
34 77. országos ütés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. mennének, s azután visszajönnének az iskolába, a hol a tanárok felügyelete alatt végeznék el a következő nap tananyagát. Ezek azok a megjegyzések, a melyeket mint szakember voltam bátor előterjeszteni és a miniszter ur figyelmébe ajánlani. Áttérek most a t. báz engedelmével az elemi iskolák kérdésére. A t. miniszter ur oly részletesen nyilatkozott e tekintetben, liogy felesleges hosszasabban arra szót vesztegetni. Lesz erre alkalom a törvényjavaslat benyújtásánál, a mely törvényjavaslattal mi, azt hiszem, nem nagyon leszünk megelégedve. Iparkodni is fogunk felvilágosítani a t. házat, hogy egyben-másban nekünk van igazunk. Addig is azonban vagyok bátor felhívni a miniszter ur figyelmét némely oly visszásságra és visszaélésre, a mely valószínűleg nem az ő tudtával történik. Az 1893: XXVI. t.-czikket, mely a tanítói fizetésekről szól, nem alkalmazzák a törvény betűinek és szellemének megfelelőleg. A minisztérium egy idő óta azt a prakszist folytatja, hogy a, hol állami iskola van, ott a felekezeti iskolát, akár szorul segélyre, akár nem, nem támogatja. Ez helytelen, mert a törvény azt mondja: »olyan községekben, a melyekben több felekezet tart fenn népiskolát és azoknak mindegyike igénybe veszi az államsegélyt, úgyszintén ott, a hol bár csak egy községi vagy felekezeti iskola szorul segélyre, de fontos állami érdekek azt megkívánják: a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a törvényhatósági közigazgatási bizottság meghallgatása után a 9. §. érteiméljen kért állami segély megadása helyett a községi vagy felekezeti iskola megszüntetésével állami iskolát állithat.« Ha tehát arra a felekezeti iskolára szükség van, ha azt meg- nem szüntetik, akkor nem értem, miért vonják meg tőle a segélyt. Ott van Grurahoncz község esete, a hol az államnak is van egy iskolája, a hol azonban nem szüntették meg a mi iskolánkat sem, de megvonják a segélyt. A törvény sehol sem mondja, hogy a hol állami iskola van, nem szabad segélyezni az ugyanott lévő felekezeti vagy községi iskolát. Helytelenül magyarázzák szerintem ugyané törvénynek 10. szakaszát is. Azt mondja ez a szakasz: »a tanítói fizetések eddig megállapított és az iskolafentartók által saját anyagi forrásaikból kiszolgáltatott mennyisége továbbra is csonkitatlanul kiszolgáltatandó, illetőleg államsegély igénybevétele czéljából le] nem szállithatók«. 1893-ban, a mikor kibocsátottak egy rendeletet, összeírták azokat a jövedelmeket, a melyeket az egyházközségek és politikai községek nyújtottak a tanítóknak. Ezek az adatok a minisztériumban vannak. Jön azután egy község, a mely 1893 óta annyira elszegényedett, hogy azt az összeget, a melyet akkor biztosított a tanítójának, most képtelen kifizetni és ezért folyamodik a minisztériumhoz segélyért. A minisztérium ezen paragrafus álláspontjára helyezkedik, a mely szerint államsegély kérése czéljából a jövedelem nem csökkenthető. Ez ennek a törvénynek teljes félremagyarázása. A törvény nem ezt mondja, hanem azt, hogy azonos viszonyok között, vagyis ha az illető hitközség ugyanazon viszonyok közt van, mint volt 1893-ban, akkor igazán jogtalan dolog, hogy leszállítsa a fizetést csakis azért, hogy az államtól kapja a kiegészítést. Ez, azt hiszem, egészen világos, (ügy van! a középen.) De ha beáll idővel az az állapot, hogy az a község elszegényedik és tényleg nem képes többé fizetni, akkor azt hiszem, hogy a közoktatásügyi kormány nem helyezkedhetik ezen szakasz alapjára, mert ez nem arra vonatkozik, mert ezen utóbbi esetben joga van a hitközségnek az államsegély elnyerését kérni és követelni. Hiszen maga a miniszter erre vonatkozólag kiadott utasítása azt mondja 23. §-ában (olvassa) : »Ha a tanítói fizetés ilyen csökkenése 1894. évi június hó 27-én történik, akkor a hitfelekezeti iskolai hatóságok az államsegély elnyerése végett tartoznak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fordulni.« Tehát maga a miniszteri utasítás is előrelátja azt az eshetőséget, hogy idővel elszegényedhetik a község és azt mondja, hogy ha a csökkenés ezen éven tul történik, akkor ez jogot ad a hitközségnek arra, hogy az államsegély elnyeréséért folyamodjék. Ilyen ügyek épen most vannak folyamatban a közoktatásügyi minisztériumnál és azért is bátor voltam az igen t. kultuszminiszter ur figyelmét ezen kérdésekre felhívni. Nagyon jól tudom, hogy olyan széleskörű az ő tevékenysége, hogy ilyen csekély dolgokra a minisztériumban nem ügyelhet és én most mintegy felhasználtam az alkalmat arra, hogy ezt a kérdést ez utón a t. miniszter ur figyelmébe ajánljam. Talán még nagyobb félreértések, sőt törvénysértések történnek az 5°/ 0-OS pótadó és az iskolai alap vagyona tekintetében. E kérdések persze csak olyanokat érdekelnek, a kiknek valami közük van az ilyen ügyekhez. A népiskolai törvény ugyanis 36. §-ában előírja azt, hogyha egy községben egy hitfelekezet fentart iskolát, akkor, ha iskolájának fentartására 5°/o-ot fizet, több adót nem szabad ráróni. Tudomására hozom az igen t. kultuszminiszter urnak, hogy ezen törvényt a közigazgatási hatóságok egyenesen kijátszszák; megmondom, hogyan : A törvény világos; azt mondja: (olvassa:) »Azon községi tagok és birtokosok, a kik az ezen törvényben kijelölt kellékeknek megfelelő hitfelekezeti iskolát tartanak fenn, csak annyiban köteleztetnek a községi iskola fentartásához járulni, a mennyiben azon összeg, a melylyel saját hitfelekezeti iskoláik fentartásához pénzben vagy
