Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

77. országos ülés 19Ö6 deczember 13-án, csütörtökön. 33 ziurnot látogassa. És ezek között az okok között első helyen áll az, a melyre a kultuszminiszter tir is rámutatott, a képesítési törvény. Nem tréfa-dolog az, hogy a gimnázium mindenre képesít és a többi iskola semmire. Mert méltóztassék csak figyelemmel lenni az illető szülők helyzetére. A mikor látják, hogy a polgári iskola semmire sem képesít, legfeljebb csak arra, hogy otthon, ha valakinek birtoka van, azt kezelje és a gimnázium mindenre képesít a világon, akkor természetes, hogy fiát a gimnáziumba adja. Pedig én igazán nem tudom, hogy miért legyen az a kishivatalnok, pl, a póstahivatalnok kénytelen érettségit tenni, mikor Horáciusra semmi szüksége sincsen ahhoz, hogy a leveleket továbbítsa és nagyon szépen betöltheti hivatását azzal is, ha csak polgári iskolát végez. (Helyeslés.) Egy másik oka a túlzsúfoltságnak és annak, hogy a fiatalság tolakszik a gimnáziumokba, az önkéntesi év elérése. Ha a polgári iskolát elvégzi valaki, az éjjen annyi értelemmel rendelkezik, nem ismeretről beszélek, hanem értelmiségről, mint az a nyolcz osztályt végzett ifjú. S ha ennek megadjuk a jogot, adjuk meg a polgári iskolát elvégzettnek is, ha pedig ennek nem adjuk meg, ne adjuk meg amannak se, hozzuk be a kétéves katonai szolgálatot és vegyük el valamennyitől az előjogokat és ezzel azután megszüntetjük egyik okát a gimnáziumok túlzsúfoltságának. Erre vonatkozólag bátor vagyok a miniszter úr figyelmébe ajánlani ítombauer Emil budapesti főreáliskolai igazgatónak egy igen talpraesett javaslatát, a melyet ez az igazgató a Társadalomtudományi Társulat által rendezett felolvasások során tett. Ez az indítvány a következő (olvassa): »A ki igazolni tudja, hogy 3—4 iskolai osztály elvégzése után még 9 évig, a 4., 5., 6. népiskolai osztály végzése után 8, 7, illetőleg 6 évig felsőbb iskolákat, legyen az bár középiskola, kereskedelmi, tanítóképző vagy bármely más szakiskola, látogatott, illetőleg annak ugyanannyi osztályát sikeresen elvégezte, legyen képesített mindazon pályákra és mindazon hivatalos állásokra is, a melyeknek elnyerését az 1883 :

1. t.-cz. és más törvényünk az érettségi bizonyítvány felmutatásához köti.« Ezt a javaslatot egy szakember tette, a ki évek hosszú során át foglalkozik ezen dolgokkal. Talán ért is hozzá, és ő is soká törte a fejét azon, hogy miként lehet megszüntetni a középiskolák túlzsúfoltságát. Talán ha nem is ebben a formában és egész terjedelmében, de mindenesetre, mint anyag, azt hi«zem, nagyon használható ez az indítvány, a mikor annak a czélja fogja gondoskodás tárgyát képezni, hogy t. i. miképen tudnók megakadályozni az ifjúságnak a gimnáziumokba való tömörülését. Egy negyedik oka a gimnáziális ügy és általában a középiskolai oktatás szomorú állapotának, a túlterhelés. Nagyon rosszul fogja fel a dolgot, a ki azt hiszi, hogy a túlterhelés KÉPVH. XAPLÓ 1906 —1911. V. KÖTET, magában álló dolog. Szoros összefüggésben van az az előbbi dolgokkal. A hol nincs túlzsúfolt iskola és a tanár jól elő van készítve, ottan nincsen túlterhelés. A túlterhelés onnan ered, hogy a tanár nem tudja tanítani a gyermeket, a tanulónak otthon kell az anyagot bevágni, biflázni, mert az iskolából semmit sem hozott magával és maga kénytelen sok utánjárással és rendkívül bajjal a sok magot összegyűjteni. Tehát a tulzsufolás szoros összefüggésben van az előbbi kérdésekkel. Ha megszüntetjük a túlzsúfoltságot, a tanárképzés hiányait, akkor megszüntetjük a túlterhelést. Ámbár én magam, a ki a tanterveket jól ismerem, mondhatom, hogy sok olyan részlet van bennük, a mit a tudomány minden sérelme nélkül el lehetne hagyni. Az elhagyandó részek a szakrendszer behozatalával következtek be. Természetes, hogy minden ember a maga szakmáját szereti legjobban és a mikor a tanterveket csinálják, minden egyes szakmát külön szakembernek adnak, hogy dolgozza ki szakmájának a tantervét, az pedig, a mit csak lehet, az ő szakmájából bevesz, mert az iránt viseltetik előszeretettel. Azért én a tantervek készítését nem bíznám szakemberekre, hanem felvilágosodott iskolaértő emberekre és nem engedném, hogy a szakemberek garázdálkodjanak. Azt is mondották, hogy talán nagyon sok a tanóra és azért nagy a túlterhelés. Ellenkezőleg, több tanórát kell az iskolákban felvenni. Miért? Azért, mert az iskolában kell tanulni. Az^ a baj épen, hogy nem az iskolában tanulnak. És hogy az iskolában tanulhassanak, ahhoz az szükséges, hogy több tanórát vegyenek fel az egyes tantárgyakra. Németországban pl. sokkal több a tanóra, mint a mi tantervünkben. És Erancziaországban is több. Meglehet, hogy egyes iskolákban nem, de általában véve több a tanóra. Németországban, a hol különösen tiz órát tanítanak latint, az alsóbb osztályokban rendkívül meg vannak terhelve, és még sincs olyan túlterhelés, mint nálunk. A túlterhelést is meg lehet szüntetni, ha a visszás állapotoknak előbbeni okait megszüntetjük. A középiskolákra vonatkozólag még csak egy kis megjegyzésem volna. T. i. a korrepetálás teljes hiányára hivom fel a t. ház figyelmét. Másutt ez be van vezetve, és különösen a francziák értek el nagy rekordot, a hol ugy van ez rendszeresítve, hogy órákon kívül is az iskolában tanulnak a növendékek, természetesen tanárok felügyelete alatt. És ez helyes is, mert otthon a legkevesebb gyermeknek van külön szobája, a hol ő minden zavartól menten tanulhatna. Bejön ins ocscse, apja, anyja. két szobában laknak összesen, az a gyermek nem képes figyelmét igy a tárgyra fordítani, készületlenül megy az iskolába és kész a szekunda. Módját kellene tehát ejteni annak, hogy miután a gyermekek az iskola-időt bevégezték, haza