Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

91. országos ülés 1907 január 17-én, csütörtökön. 379 Miért van kivétel a néptanítóknál ? A férj-feleség tanítók nemcsak a kenyeret teszik közössé és kettős fizetést húznak, hanem az osztott iskolából is osztatlant csinálnak a tanítás rovására. Ez az állapot a jövő kinevezéseknél nem szaporítható különösen most, mikor a t. miniszter ur igen jó fizetésemelést helyezett kilátásba egyrészt, de másrészt azért sem, mert ezek a nők családi boldogságukat már megalapították, a miniszteri szobákban pedig képviselők segélyével elég sokan kilincselnek, kik ebbe a szerencsés helyzetbe nem juthattak és a mindennapi kenyérért küzdenek. Hasonlóképen az intenzív gazdálkodás szempontjából szükséges, hogy a t. kultuszminiszter ur különösen nemzetiségi vidéken szüntesse meg az egyes helyeken előforduló azt a visszásságot, hogy több a női tanerő, mint a férfi tanerő. Szükséges ez azért, mert különösen azokon a vidékeken derék tanítóinkra az iskolán kivül a társadalomban is nehéz feladat hárul és ezt a feladatot a nők betölteni nem képesek. T. ház ! Ha belterjes gazdálkodást sürgetek a tanügy terén a magyar és erős magyar kisebbségü helyeken, teszem ezt főleg azért, mert magam is meg vagyok győződve a történelmünkből leszürődött arról az alapigazságról, a melyet Kmety Károly t. képviselőtársam egyik munkájában olyan szép szavakkal hangoztat. A magyar állam ezeréves fennállását — úgymond — nem annyira a harczi erény és vitézségnek, nem a számszerű többségnek, nem a területi nagyságnak, nem az idegen államokból hazahordott gazdagságnak, hanem annak a kiváló nagy lelki tulajdonságnak köszönheti, hogy az isteni gondviselés izzó faj szeretettel, a büszkeségig menő önérzettel, türelemmel és mindenekelőtt szabadságszeretettel áldotta meg e nemzetet. Ezekben a nagy lelki tulajdonságokban rejlik államfentartó erőnk, képességünk. (TJgy van!) Minden intézményünk, ősi alkotmányunk a faji jelleget, a magyar jelleget hordja magán, a nélkül, hogy faj politikával vádoltak volna bármikor. Fajunk felsőbbségét fajsúlyúnk, lelki erőnk biztosítja, melyet czélszerü politikával nagyobbíthatunk a szabad versenyben is. További fenmaradásunk érdekében nem is lesz szükséges tehát, hogy reakcziós, szabadságszeretetünket sértő, az általános emberi felfogások szerint már túlhaladott módszerekhez, ósdi rendszabályokhoz folyamodjunk. (Helyeslés.) Emeljük elsősorban a kultúrától nem idegenkedő fajunk súlyát belterjes szellemi és anyagi gazdálkodással s akkor képesek leszünk a versenyt megállani. Mivel a t. közoktatásügyi miniszter ur is ezt a politikát helyezte kilátásba és mert hiszem, hogy éles szeme azon hiányokat, a melyeket csekélységem felhozni bátorkodott, szintén meglátta, a költségvetési tételt bizalommal elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Ráth Endre jegyző : Sinionyi-Semadam Sándor ! Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőház! (Halljuk I) Mezőfi Vilmos előttem szólott képviselő ur ugy állította fel a népnevelés tételét, hogy annak teljessége azért szenved, mert mi a hadügyi költségek terén olyan túlzásokba megyünk, hogy a népnevelés szükséges kiadásaira sem jut. Ha az ember figyelembeveszi Mezőfi Vilmos képviselőtársam politikai pártállását, akkor megérti azt a hangot, a melylyel ő ezt a kérdést tárgyalja. Ha igaz az, hogy a népnevelés állami feladat, — s mint feladat kétségtelenül kizárólagos állami feladat, — ugy kétségtelenül nagy igazságok vannak abban, a mit az előző szónokok elmondottak, a nélkül, hogy ugyanazon színezetet adták volna beszédjüknek, mint Mezőfi Vilmos képviselő ur. A helyzet manapság nemcsak a népnevelés kérdésében, hanem a kormányzat minden ágában és minden téren olyan, hogy tulaj donképen minden tekintetben nagy panaszokkal állhatnánk elő, a mely panaszok azonban nem a mostani kormány, hanem egy harminczéves kormányzat hibái folytán a múlt kormányok terhére Írandók. Ebből, t. ház, koszorút fonni és az egész tövises bokrétát lerakni gr. Apponyi Albert t. miniszter ur lábai elé, talán még sem volt egészen lojális dolog, mert hiszen ha voltak, a minthogy voltak, a múltban bűnök, ugy kétségtelen, hogy azokról a mostani koaliczió nem tehet. Tulaj donképen hasonló helyzetben van b. Bánffy Dezső igen t. képviselő ur. (Halljuk !) Roppant csodálatos az ő felszólalása, ö maga egész politikai életén át támogatott egy pártot, (Ugy van! halj elől.) sőt annak nagyon sokáig vezére és miniszterelnöke is volt (Ugy van! balfelől.) és pedig olyan módon és olyan teljhatalommal, mint nagyon kevés miniszter azelőtt és azóta (Ugy van ! jobb- és balfelöl.) és mégis mindazon eszméket, a melyeket ő most a koaliczió kabinetje által megvalósíttatni kivan, jóformán még csak meg sem kísérletté megvalósítani, ö maga felhozza itt a csanádmegyei iskolák államosításának kérdését ; — s ez végtelenül érdekes, — ő itt a népiskolák államosítása mellett beszél és pedig a legintranzigensebb formában és provokálja a függetlenségi pártot, ráolvassa, hogy akkori vezérszónoka, Polónyi Géza mostani igazságügyminiszter ur a leghatározottabban állást foglalt a népiskolák államosítása mellett, de ő, a ki irányította azt a bizottságot, — mert hiszen nagj^on jól méltóztatik emlékezni mindazoknak, a kik akkor a politikában résztvettek és a ház tagjai voltak, hogy, ha valaha, ugy az ő regime-je alatt e bizottságok egyedül és kizárólag az ő akaratát és véleményét képviselték (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — mondom, csodálatos, hogy ő, a ki akkor saját bizottságában leszavaztatta a függetlenségi pártnak Polónyi beszédében megnyilvánult véleményét, most fordit egyet a dolgon és feltálalja a függetlenségi pártnak azt a kérdést, hogy miért nem állja azt a tételt, a melyet akkor mint ellenzék védett, 48*