Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

380 91. országos ülés 1907 január 17-én, csütörtökön. Elfelejti e mellett, hogy vele szemben a legjogosabban lehet azt kérdezni, hogy miért nem állta ő azt a tételt és miért nem küzdött mellette, miért nem szavaztatta meg, mikor ő a legnagyobb teljhatalommal kezelte a hatalmat, mikor olyan miniszterelnök volt, a kinek minden bizottság feltétlenül alárendelte véleményét. T. ház ! Bocsánatot kérek, hogy egy kis ekszkurziót teszek b. Bánffy Dezső képviselő ur beszédének egész politikai tenorjára. Sajátságos az, — ő maga is megmondotta különben — hogy ő azóta, mióta nem miniszterelnök, sokat tanult. Ez nagyon szép vallomás és nagyon sokat ér. A baj csak az, hogy tanulásainak eredménye mindig olyanféleképen nyilatkozik meg, hogy a mostani többséggel és a koaliczióval szemben bizonyos ellentéteket talál. Nem akarok kitérni a vezérlő-bizottságban is megnyilvánult tanulmányai eredményeként jelentkező bizonyos ellentétekre, sőt arra sem, hogy voltak idők, a mikor tanulmányai ellenére azokat az elveket, a melyekkel nagyon erősen akarta avanzsiroztatni a függetlenségi pártot, hajlandó lett volna opportunitási szempontból elhalasztani, hanem az kétségtelen, hogy itt a házban is — ezt mutatja a koaliczióból való kiválása is — tanulmányainak eredményeképen lassacskán teljesen ellentétbe jut mindazzal, a mit a koaliczió helyesnek és jónak tart. A különbség valószínűleg az, hogy ő azelőtt, a mikor még nem tanult, kormányon volt és rendelkezett és azóta folytatott tanulása nem eredményezte részére azt, hogy a hatalomhoz újra hozzájusson. Ha megengedi, felhivom figyelmét nagy államositási szándékaival szemben a legnagyobb államosításra, t. i. a jíorosz iskolák államosítására. Az államosítás nem olyan nagy panaczea a nemzetiségi mozgalmakkal szemben, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a porosz államosított iskolák sehol sem tudják megtörni a lengyel nemzeti iskolákat. (Felkiáltások a középen : Igaz! ügy van!) Ne méltóztassék ebből azt vélni, hogy én a nemzetiségeknek valami nagyon tág teret óhajtok ebben a dologban biztosítani, sőt, hogyha lehetne a kérdést elválasztani, egészen őszintén a mellé állnék, hogy a nemzetiségi kérdésben igenis lehet kivételes törvényekhez és kivételes eszközökhöz is nyúlni akkor, a mikor arra szükség van. B. Bánffy Dezső t. képviselőtársam politikája úgynevezett liberális politika volt, lucus a non lucendo. Hiszen azért voltunk mi mindannyian ellenzékiek, mert azt találtuk, hogy vagy hamis az a politikai jelszó, mert Magyarországot liberálisan kormányozni nem lehet — mert hisz én a benső ellenségeimmel szemben sohasem lehetek liberális, hanem azokkal szemben mindig védelmi álláspontra kell helyezkednem — vagy pedig tévedés, azaz egész falzum volt, a mit mondtak. Ök maguk is tudták ezt és a liberéüzmust csak köpönyegnek tartották. A baj azonban az, hogy mindkettőbe beleestek ; liberálisak voltak ott, a hol nem kellett volna, a közoktatás terén is, és nem voltak liberálisak ott, a hol liberálisaknak kellett volna lenniök. Miért ? Azért, mert a liberalizmus mindenütt, még a közoktatás terén is csak pártérdékeket szolgált. Vájjon liberális fogalom-e az, hogy egy állami feladatot, a mely kétségtelenül állami feladat, ugy állítson oda az ember, hogy az az állam monopóliuma 1 mert igy történt. Ez az elv, a melyet b. Bánffy Dezső képviselő ur most vitat, tulaj donképen monopolizálását kívánja a népoktatásnak az államosítás által. A népoktatás állami feladat, kétségtelenül, de nem kizárólagosan. Állami feladat azon határig, a mely határig az államnak kötelessége gondoskodni arról, hogy minden egyes állampolgára a legprimitivebb, a legelső nevelést megnyerje. Méltóztassék megengedni, ha itt némileg más álláspontot fogok kifejteni, és más szempontból nézem az elemi oktatás azon oldalát, mely nem állami kezekben van, mint a közoktatásügyi miniszter ur, a ki a nem állami tanítók igényeire nézve adott válaszában szives volt álláspontját kifejteni. A tétel az, hogy a népoktatás állami feladat, azonban a nélkül,hogy bárkit abból kizárni lehetne, mindazon határon belül, mig az állam czéljaival, az állam létérdekével, az állam kötelezettségével parallel halad. A helyzet a statisztika szerint Magyarországon az, hogy van, 17.866 népiskola, sőt ez is kevés, mert a mint igen helyesen méltóztatott mondani, szükséges volna ezen tul még 4000. Ezt a 17.866 népiskolát ellátja 29.170 tanitó. E közül az" állam csupán 1921 iskolát tart fenn 4719 tanítóval a legutolsó, 1904-ik évi statisztikai adatok szerint. Állami feladat a népnevelés betöltése és végzése mindaddig, mig a feltétlen szükségesség nincs elérve. A feltétlen szükségesség folytán az államnak kötelessége volna legalább is 17.866 népiskolát fentartani, illetve felállítani. Ha ezt a terhet tőle átvállalja valaki, az feltétlenül állami funkcziót vállal át, olyan munkát teljesít, a melyet egyébként az államnak lett volna kötelessége teljesíteni. Ha pedig ezt a funkcziót az állam helyett elvégzik mások, ugy kétségtelen, hogy legalább is méltányos, hogy mindazok, a kik közreműködnek ebben a munkában, olyan szemmel és olyan mértékkel mérlegeltessenek, mint a kik az állam helyett azon kötelességeket teljesitik, a melyet egyébként az állam volna köteles elvégezni. Á difierenczia, a 15.945 nem állami népiskola, és ennek a budgetje kitesz 83 millió koronát évenként. Középiskolánk, — a melyekről most nem szólok, csak a számszerüséget említem meg, — van 199, ebből 62 állami,tehát 137 nem állami, a melyeknek az évi budgetje 13 millió. Vagyis az államnak tulaj donképen 96 millió kiadását vállalják át évenként mások, t. i. részben a községek, részben a felekezetek, és viselik helyette ezt az óriási budgetális terhet. Ha ezt teljesitik a 69,670.000 korona vallásügyi budgettel szemben, ugy én azt hiszem, hogy teljesen méltányos, ha ezek az iskolafentartók ne ugy kezeltessenek, hogy ha tetszik nektek iskolát