Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

378 91. országos ülés 1907 január 17-én, csütörtökön. egy hosszú ingből és rosszul összeállított szűrből, s mindezek ellentétéül egy bőrsapkából. Azt kívánni most attól a szegény gyermektől, hogy akár októberben vagy novemberben, akár áprilisban vagy májusban, a hosszú sáros utczán át iskolát látogasson, legalább is méltánytalanság. A másik eset illusztrálására szintén egy példát hozok fel. A szegény embert az Isten öt gyermekkel áldotta meg, a legnagyobbik, a leányka 9 éves, az utána következő 7 éves s igy alább a legkisebbig, a csecsemőig. Már most azt, hogy az a 9 éves leányka, anyjának sok munkájában egyedüli támasza is iskolába járjon, azt, hogy az az anya a családíentartásban egyedüli eszközét nélkülözhesse, nem tudom miféle egyéni vagy miféle állami érdek követeli ; nézetem szerint ez méltánytalanság. A mulasztást kizáró okok mérlegelésénél ez a körülmény vidékeinken, felekezeti iskoláinknál különösen, sokszor nem talált kellő méltánylást vagy túlméltánylást talált s tekintettel arra, hogy az állami iskolák tanítói lelkiismeretesek ebben a tekintetben s a mulasztást inkább kimutatják, ez alkalmatos arra, hogy a nemzetiségi izgatók kezébe egy tárgyilagosnak mondható eszközt adjanak arra, hogy az állami iskolákat gyűlöletes színben tüntessék fel. Mert igen könnyen ráfoghatják, hogy ez a sok sérelem, ez a sok büntetés, a melyet ilyen réven kiszabnak reájuk, a felekezeti iskolába való bejárás esetében nem esett volna meg rajtuk. A törvényezen hiányáról tehát az alkotandó uj törvényben gondoskodni és azt pótolni kell. Kiindulási pontom szerint az általános tankötelezettség elvének kimondását állami érdek követeli. így a logika törvényei szerint nagyon könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy az állami érdek megvalósítása tehát állami feladat is. Ezen a réven azután könnyen jönnek divatba olyan általános jelszavak, hogy az iskola a nemzeti lét épületének egyedüli fundamentuma; a magyar nemzeti állam egységének konszolidáczióját egyedül az iskoláktól várhatjuk; hogy továbbá, ha azt akarjuk, hogy a magyar államot nemzeti alapon kiépítsük és a nemzeti kialakulást biztosítsuk, ugy az összes elemi iskolák államosítása elsőrendű politikai szükség. Ez a magában véve helyes elv és czélszerünek látszó eszmemenet a kivitelnél könnyen egy nagy túlzásba és talán az időszerűség és a czélszerüség megválasztásánál egy hibába ejthet bennünket. Ma már, tekintettel arra, hogy nemzetiségi vidékeken felekezeti iskoláinkat biztosítani eléggé nem tudjuk, hajlandók vagyunk — fájdalom — sokan elhinni, hogy a hazafias érzés ápolását, a magyar nyelv tanulását felekezeti iskolákban elérni nem fogjuk tudni és igy a felekezeti iskolákat államosítani kell. De a kivitelnél ügyeim kell a sorrendre, a czélszerüségre. A mint a gazdasági élet terén is elég alkalmasnak kell lennie a talajnak arra, hogy bármely kitűnő eszközzel azt müvelés alá vehessük, épen ugy a kulturális élet terén is nemcsak a légkörnek, hanem az anyagnak is alkalmassá kell válnia arra, hogy kellő, az állami czéloknak megfelelő, müvelés alá vehető legyen. Igen figyelemreméltó és statisztikai adatokkal is támogatott fejtegetést olvastam dr. Ajtay Józseftől a »Budapesti Hirlap« augusztus 17-iki, 225. számában, a melyben kimutatja, hogy minden törekvés daczára 30 éven belül az állami iskolákkal, különösen erős nemzetiséglakta vidékeken, czélunkat elérni nem tudtuk. Ugyancsak a »Budapesti Hirlap« hasábjain olvastam a radnóti főszolgabíró panaszát, hogy vegyes magyar községekben gyenge felekezeti iskola hivatásának megfelelni nem tud és az erős magyar kisebbségü helyek elhanyagoltainak. Ugyanezt a panaszt hozta fel a házban Ferenczy Géza t. képviselőtársam is. Népoktatási politikánk nemzetiségi vidéken czélt csak ugy érhet el, ha előbb okos politika más eszközökkel töri meg azt a jeget, a melynek táblái között az iskola hajójának nemzeti lobogó alatt fel kell vonulnia ; ha megerősítjük az ár közepében levő magyar szigeteket és partokat, a melyekről magának erőt vehet, a melyeken a jégtáblák könynyen kárt tehetnek. Ebben az irányban különösen sokat várunk mi, nemzetiségi vidék lakói, a kereskedelemügyi miniszter urnak iparfejlesztési akcziójától, a telepítési és másnemű hitelakcziótól. Ugy gondolom magam is, hogy ama beveendő várak ellen, ama nemzetiségi tömbök ellen nem az iskolamestereket kell mozgatnunk, nem azokat kell az első csatasorba állítanunk, hiszen talán Moltke sem tette azt. El kell jönnie előbb egy sokkalta erőteljesebb, hathatósabb akcziónak. Addig pedig folytassunk intenzív belterjes gazdálkodást az erős magyar kisebbségü. helyeken, a nyelvhatárokon és szigeteken. Emeljük iskoláink nívóját, hogy azok mintaszerűek legyenek. A jó iskolába szívesen fognak vonzódni a nemzetiségiek is, mert annak hasznát fogják látni. Ehhez az intenzív gazdálkodáshoz szükséges, hogy addig is, a mig a törvényhozás intézkednék a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur tartózkodjék az u. n. összeházasító tanitórendszertől. (Helyeslés.) T. ház ! Hogy félre ne értessem, előre kell bocsátanom, hogy elvileg nem vagyok ellensége a feminista mozgalomnak. ' Teret kell engedni a nő keresetképességének a házasság megkötésére és abban benne maradására vonatkozó elhatározásának függetlenítése szempontjából. De ha már a nő családot alapított: éljen annak a nemes hivatásnak, melyet neki Isten és a természet törvénye rendelt. Ebből a szempontból a férjes tanítónők ellen könnyen érvelhetnék, de most az egyszer csak az összeházasított tanitópárok rovására irok ! Inkompatibilitás mindenütt van. A tanügy terén is, mert pl. egy középiskolánál még testvérek sem alkalmazhatók.