Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

91. országos ülés 1907 január 17-én, csütörtökön. 377 a költségéből kikerüljön az a 4000 tanító és az a 4000 tanterem és a tanítóknak az a nyomorúságos 700 forintos minimuma. Es ha majd ez nem tetszik az osztrák császárnak, akkor izenje meg nekünk az abszolutizmust, majd meglátja Magyarország képviselőháza, hogy mit fog ehhez szólni a magyar nép. De annyi bizonyos és kétségtelen, t. képviselőház, hogy ennek a szomorú állapotnak véget kell vetni. Én arra kérem Magyarország közoktatásügyi miniszterét, hogy ne vigasztaljon bennünket nyolcz esztendővel, ne várasson meg bennünket nyolcz évig, hanem lelkének és szivének egész melegével, odaadásával és nagy eszével kényszerítse ki a finánczminisztertől azt, hogy már a jövő évben mind a 4000 tanteremre és tanítóra pénz legyen. S ne legyen egyetlen irniolvasni-tudás nélkül felnövő szerencsétlen gyermek sem ebben az országban. Arra kérem tehát a közoktatásügyi miniszter urat, hogy javitsa meg igéretét oly irányban, hogy legalább 1400 korona kezdőfizetést adjon meg minden tanítónak. Arról beszélünk itt, t. ház, hogy a magyar nemzeti államot kiépítsük, Magyarországot nagygyá, hatalmassá tegyük. Magam is osztom ezt a felfogást, de akkor nemcsak hazafias beszédeket tartsunk itt, hanem kezdjük az elemi dolgokon : kezdjük az elemi oktatáson, tegyük elégedetté tanitóinkat, hogy azok a gyermekek keblébe a lelkesedést, a haza, a köz iránti szeretetet csepegtessék. Mert ha elégedetlen az a tanító, akkor nem lesz köszönet abban a generáczióban, a mely kezéből kikerül. A jövő azé, a kié a gyermek, s a gyermek olyan, a milyenné a tanitó neveli. De nem akarok a t. ház türelmével visszaélni, s benyújtom indítványomat, a mely az 1400 korona minimum törvénybe iktatására és a népoktatás államosítására vonatkozik. Indítványom a következő (olvassa) : »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a községi és felekezeti népiskolák rendszerének megszüntetése mellett a kötelező és ingyenes népoktatásnak államivá tétele czéljából megfelelő javaslatokat terjeszszenelő a képviselőháznak és e javaslataiban mondja ki : 1. hogy az állami tanitó állami tisztviselő ; 2. az állami tanítók fizetés, lakbér és végellátás tekintetében tényleg az állami tisztviselők X. és Xl-ik rangosztályába soroztainak olyképen, hogy az állami tanitó négy év leteltével hivatalból előlép a következő magasabb fokozatba ; 3. az állam által átvett tanítónak más jellegű iskolánál eltöltött szolgálati évei a rangosztályba beosztásnál beszámíttatnak; 4. az állami elemi iskolai igazgató-tanítók helyzete állásuknak megfelelően rendeztessék; és e javaslatait oly időben terjeszsze a képviselőház elé, hogy már az 1908-ik évi költségvetésben a községi és felekezeti népiskolák államosításának költségei és a tanítók fizetésrendezésének összegei is fel legyenek véve.« (Helyeslés a középen.) KÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. V. KÖTET. Ráth Endre jegyző: Ajtay Aladár! Ajtay Aladár : T. ház ! Tárgyunk fontosságát mi sem igazolja jobban, mint az a körülmény, hogy bár a hosszura nyúlt általános vitában már a népoktatásügy kellő méltatásban részesült, mégis a szónokok hosszú sorozata jelentkezik. Csekélységem is lát egyes olyan részleteket, a melyekre talán nem lesz érdektelen felhívnom a t. ház figyelmét, bár nem fogom hosszasan igénybe venni a t. ház türelmét. (Halljuk.') T. ház ! Az általános tankötelezettség elvének kimondását kétségtelenül és elsősorban állami vagyis közérdek követeli, melylyel szemben az egyéni, partikuláris és nemzetiségi érdeknek háttérbe kell szorulnia, mert kétségtelen, hogy bármely életnyilvánulásban az egyén több szabadságot, több jogot nem igényelhet magának, mint a mennyit a legfőbb érdek, az állami lét érdeke megenged. Az állami lét egyéni jogainknak, nemzetiségi jogainknak biztosi téka ; de egyúttal korlátja is kell, hogy legyen. Az általános, az állami szempontoknak megfelelő tanulási kötelezettség tehát kell, hogy nyomja az egyes ember vállát, s talán egyeseknek lelkét is, még abban az esetben is, ha az egyéni érdeke látszólag az államéval szembehelyezkedik. Bármennyire helyes is ez elv, ennek is, mint minden elvnek szigorú, mondjuk, kérlelhetlen végrehajtása túlzásokba vezet és alkalmatos arra, hogy ha talán nem is az elv alapigazságába vetett hitet megingassa, de az elv keresztülvitelénél alkalmazott intézmények iránt, ha nem is gyűlöletet, de bizonyos ellenszenvet támaszszon. Különösen érthetetlen az elvnek szigorú, mondjuk, kérlelhetlen végrehajtása olyan helyekenés vidékeken, ahol egyesek gazdasági és szellemi elmaradottsága miatt, de iskoláinknak mai állapota miatt is, sem az állami érdek érvényesülését, még kevésbbé az egyéni érdek előhaladását biztosítva nem látjuk. Nulla regula sine exceptione ! Nincs szabály kivétel nélkül ! Azonban az általános tankötelezettséget kimondó 1868 : XXXVIII. t.-czikk ezt a kivételt, az általános tankötelezettség alóli kivételt egyetlen egy esetre állapította meg : a testi vagy szellemi fogyatékosságok alapján hatósági orvos bizonyítványával igazolva a tankötelezettség alól felmentést lehet kérni. Minden más esetet, tehát olyan eseteket is, a melyek nem időlegesek, nem múlók, mint mulasztást kizáró okokat a törvény miniszteri rendelet számára tartotta fenn. A mulasztást kizáró okok igazolása a miniszteri rendelet értelmében a tanítók és felekezetek, illetőleg iskolai hatóságok részére van fentartva. Ki van tehát hagyva a törvényből általános és sokszor állandó felmentést igénylő, abszolút felmentést követelő sok olyan ok, s különösen kettő, a mely figyelembe vételt igényel. így a szegénység esete, s igy a családfentartás szempontjából beálló nélkülözhetetlen szükség esete. Az, a ki különösen nemzetiségi vidékeinken népünk sorsát ismeri, tudja, hogy a szegény ember gyermekének ruházata áll egyszerűen bocskorból, 48