Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

3% 0Í. országos ülés 1907 jt nem az iskolán kivül, ránk rój ják a méhészeti, gazdasági, kertészeti, szőlészeti tanfolyamok vezetését is.« (Ugy van !) Tehát a tanitók elfoglaltsága valóban nagy. Kérdem : arányban áll-e azzal a nagy hivatással, a melyet a tanitók teljesítenek Magyarországon, azzal az óriási elfoglaltsággal, a melyet rájuk róttak, az a csekély fizetés, a melyben részesülnek ? Én azt mondom, hogy nem áll arányban. De ezt már mások is mondották én előttem, sőt 1893-ban maga a közoktatásügy mostani igen t. államtitkárja nagy beszédében szintén konstatálta ezt, a mikor a következőket mondta Tóth János államtitkár ur (olvassa) : »Egy fejlődésben levő ország tanügyének vezetéséhez és kormányzásához nem elegendő egyedül az érzelmekben, szavakban nyilvánuló jóindulat, hanem oda szükséges a tettekben nyilvánuló jóakarat, szükséges azon tetterő, mely az állam vitális érdekeinek elérésében számol a közfelfogással. A tulajdonképeni népoktatás első sorban állami feladat. Legmagasztosabb állami feladatunk, nemzeti egységünk kulturális megerősödésének érdekében a tanitók fizetési minimumának 600 forintban való megállapítását jogosan követelheti a magyar nemzet.« Ugyanakkor Polónyi Géza képviselő ur, ez idő szerint Magyarország igazságügyminisztere, a következőket mondotta (olvassa) : >>Addig, mig a néptanitók helyzetén javitva nem lesz, semmiféle más exisztencziának javítását megszavazni nem fogom. Hatszáz forint minimum az, a miért a tanitók könyörögnek. Hiszen ez alamizsnának is kevés. Miért szólalunk mi fel, t. ház ? Azért, hogy jelezzük e tekintetben a függetlenségi párt álláspontját, a mi nem más, mint az, hogy mi első sorban is addig, mig a tanitók helyzete gyökeresen javitva nem lesz, semmiféle fizetésjavitáshoz hozzá nem járulunk, önök dúsan osztogatják a javadalmat azok számára, kik a hatalmat támogatják az önök érdekében.* Ezt mondta az igazságügyi miniszter ur és a közoktatásügyi államtitkár ur már 1893-ban. Azóta 13 esztendő múlt el. 13 évvel ezelőtt jogosnak, szükségesnek, elengedhetetlennek tartotta a függetlenségi párt vezérszónoka, Polónyi képviselő ur, a 600 forintos minimumot. Csodálkozhatunk-e tehát azon, ha most megmozdulnak azok a néptanitók, a kik emlékeznek az 1893-ban itt elhangzott biztatásokra, látván a függetlenségi párt többségre jutását, látván a kormányban való helyet foglalásukat, látván, hogy a közoktatásügy vezetése olyan államférfiú kezében van, mint Apponyi, a ki azt mondja, hogy nemcsak eszével, de szivével is felfogja a mag}^ar néptanitók ügyét, — megmozdul az egész magyarországi tanítóság. Ne csodáljuk, ha a közoktatásügyi miniszter ur Ígéretével kielégítve nincs. Mert 13 év óta emelkedett az élelmiszerek ára, emelkedtek a megélhetés feltételei, 100, 200, 300 százalékkal, drágább lett Magyarországon minden. Ha 13 év előtt elég lehetett, illetve koldusalamizsna lehetett 600 forint: bátuiár iJ-én, csütörtökön. ran merem állítani, hogy a mai viszonyok, a mai drágaság mellett a 700 forintos minimum, a mit a tanitók követelnek, az is koldusalamizsna. Ezt a koldusalamizsnát kérik a tanitók ; kérik a 700 forintos minimumot, kérik azt, hogy megfelelő lakbérben vagy természetbeni lakásban részesüljenek és kérik, hogy állami tisztviselőknek tekintessenek és hogy az előlépés feltételei a hasonlóan fizetett állami tisztviselőkkel egyenlő arányokban jusson az ő számukra is. Ezt én nem tartom nagy követelésnek, de nem is tartom kielégíthetetlen követelésnek, mert, t. képviselőház . . . Egy hang a (baloldalon): Egyszerre nem lehet! ' Mezőfi Vilmos : Nem vonom kétségbe, hogy mindent egyszerre nem lehet, de ez oly kevés, a mit a magyar állam milliárdos költségvetése mellett mégis meg kellene és meg lehetne adni. Mert miről van szó t. képviselőház ? Arról, hogy 4000 állami tanitó alkalmazása és 4000 tanterem létesítése 7 millió koronával szaporítaná a közoktatásügyi tárcza költségvetését. A 700 frtos minimumnak a megadása pedig nem hiszem, hogy 10—15 millió koronánál többet tenne ki a magyar állam háztartásában. Ezt igenis meg lehet adni. És hogyan lehet megadni t. képviselőház ? Csak ugy, hogy szállítsuk le a hadügyi költségeket, szavazzunk mef kevesebbet az állandó hadsereg számára, ne adjunk annyit a katonának. (Felkiáltások a baloldalon : Bár ne kellene!) A közoktatásügyi miniszter ur mondotta, hogy ő nem valami nagy barátja és lelkes híve a hadseregek tultengésének és azoknak a nagy terheknek, a melyek ebből az államokra haramiának és a melyek a kulturális fejlődés rovására ennek a kielégíthetetlen molochnak dobják oda a nép verejtékének gyümölcseit. Azonban ő attól fél, hogy addig, a meddig a külállamok nem kezdik meg a lefegyverzést, ha Magyarország megkezdi, gyöngébb védelmi helyzetben lesz, mint a külállamok. így méltóztatott kifejezni. Minden állam ugyanezt mondja, minden parlamentben ugyanezt lehet hallani, és ez az oka, hogy egyik sem kezdi meg a leszerelést, a lefegyverzést, hanem őrülten, bolondok módjára terheli meg a népet a hadügyi kiadásokkal úgyannyira, hogy a mint minálunk, ebben a szegény országban tapasztaljuk, még elegendő tanitó és tanterem Sem jut a gyermekek részére. Kezdjük meg mi Magyarországon a leszerelést, legyünk az elsők a lefegyverzés megkezdésében! Magyarországnak nincsen külellensége. Én nem tudok és nem ismerek külellenséget. Magyarországnak egyetlenegy igazi külellensége nincs. A mi egyetlen örökös eUenségünk Ausztria, és mégis Ausztriának szavazzuk meg a katonákat és adjuk oda a milliókat. Ne tessék megszavazni annyi katonát és annyi milliót az osztrákoknak. Tessék már a legközelebbi delegáczióban, de nem is a delegáczióban, hanem már most, a honvédelmi miniszter tárczájának költségvetése alkalmával azt mondani, hogy 10.000 katonával kevesebbet szavazunk meg, hogy. ennek