Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

374 91. országos ülés 1907 január 17-én, csütörtökön. ezzel. De maga az, hogy legyen egy törvény, a mely nincsen végrehajtva, az komikum. Szmrecsányi György: Az a baj, hogy mindent igy magyaráznak ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak. Ne méltóztassanak folytonosan közbeszólni. A képviselő urak fel vannak iratkozva, nyilatkozhatnak egy negyed- vagy félóra múlva. Ne méltóztassanak tehát a szónokot közbeszólásaikkal folytonosan zavarni, mert ezt nem engedik meg a házszabályok. Mezőfi Vilmos; íme hallottuk, hogy 1868 óta a kötelező népoktatásról szóló törvényt az eddigi kormányok nem hajtották végre. Azt azonban én soha nem hallottam, hogy előállott volna valaha a honvédelmi miniszter itt a képviselőház előtt és azt mondotta volna, hogy »az ujonczozásra kötelezett legénységet azért nem tudtam besorozni, mert nem volt elég tiszt az oktatásra, és elég kaszárnya az ujonczok befogadására«, de azt sem hallottam, hogy a pénzügyminiszter azt mondta volna, hogy az adót »azért nem tudtuk behajtani az állampolgárokon, mert nem volt elég végrehajtó és nem volt elég adóhivatalunk, a hol a rubrikába feldolgozták volna*. (Derültség.) Különös és csodálatos, hogy épen a közoktatásügyi miniszterek voltak 1868 óta mindig kénytelenek a parlament elé jönni azzal, hogy nincs meg a magyar állam milliárdos költségvetésével szemben igazán rongyosnak mondható néhány millió korona, hogy 4000 tanítói állást, 4000 iskolát létesíthessünk. Ebben lehetetlen nem látni — nemcsak a mai közoktatásügy miniszteréről szólok, hanem az előző kormányok rendszeréről, vegye ki azonban a mostani rendszer is az őt megillető részt — (Mozgás.) lehetetlen ebben nem látni azt, hogy itt bizonyos czéltudatos mellőzéssel találkozik a népoktatás ügye. Érezzük mindnyájan, a kik itt vagyunk és a kik itt voltak előttünk, is érezhették azt, hogy a magyar nemzeti állam kiépítéséhez, a mint b. Bánffy Dezső t, képviselő ur igen helyesen mondta, nem elég katonákat és végrehajtókat adni elegendő számban, de szükséges az, hogy ne legyen ebben az országban egyetlen oly szerencsétlen ember sem, a ki felnőj jön a nélkül, hogy irni, olvasni megtanuljon. (Mozgás. Felkiáltások : Magyarul!) Méltóztatik ebbeli nézetemet is meghallani. Tessék meggyőződve lenni, hogy én, habár tiszteletben tartom minden nemzetiség anyanyelvét, s az anyanyelvnek tanítását és müvelését korlátozni semmiben sem tartanám sem czélirányomak, sem okosnak, sem emberiesnek, de, a mit óhajtandónak tartok és a mi mellett nem erőszakos törekvést helyesnek tartok, az az, hogy ebben az államban minden ember anyanyelve mellett egy közös nyelvet, tehát magyarul is értsen. (Helyeslés.) Maniu Gyula: Komán lapjában tessék ezt kinyomatni ! Mezőfi Vilmos: Kérem a t. közbeszóló .képviselő urat, ne méltóztassék kételkedni abban, a mit mondok. Én kinyomatom pártom román lapjában is, sőt illető számát a román lapnak önnek bemutatom, mert az én elvtársaim újjászervező szocziáldemokraták, a kik ebben a tekintetben velem egy véleményen vannak. (Mozgás.) Keserű vigasz, hogy csak nyolcz év múlva érjük el azt az állapotot, hogy minden tanköteles gyermek számára lesz iskola és tanitó. Ez azt jelenti, hogy nyolcz évig évről-évre hadd szaporodjanak az analfabéták. Nyolcz évig még mindig tegyük ki őket annak, hogy az élet nehéz küzdelmeivel szemben teljesen vértezetlenül és fegyverzetlenül legyenek, mert a ki a mai társadalomban, a mai nehéz életkörülmények között irni és olvasni sem tud, arra rámondhatjuk, hogy tökéletesen fegyverzetlenül áll szemben a társadalomban való megélhetés nehézségeivel. De vizsgáljuk, vájjon minő a helyzet ma ott, a hol van iskola és van tanitó. Ugy olvasom a statisztikában, hogy 2% millió a tanköteles gyermekek száma, a kik rendes iskoláztatásban részesülnek. De ha szigorúan szemügyre veszszük ezt, látjuk, hogy a 2% millió tanköteles gyermek oktatása sok kívánni valót hagy hátra. Ha a vidéki iskolákat veszszük szemügyre, — most az állami iskolákról és oktatásról beszélek — azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb helyen túlzsúfoltság van. Hiszen a t. miniszter ur maga mondja, hogy 80 tanköteles gyermekre számíttatik egy tanterem és egy tanitó. 80 tanköteles gyermeket miként képes egy tanitó az újkori oktatás elvei szerint tanítani ? Ezt képtelenségnek tartom. De vannak iskolák, a melyekben 80-nál több gyermek van egy teremben s egy néptanitó tanítja őket és nagy számmal vannak népiskolák, a melyekben a legszükségesebb felszerelések is hiányoznak. Rámutatott a miniszter ur a tanyai iskolákra. Tapasztalatból tudom, hogy e téren valósággal embertelen viszonyok uralkodnak az Alföldön. 3—4—5 kilométer távolságot kell annak a 6—7 éves kis gyermeknek megtennie, hogy a tanyai iskolába eljuthasson hóban, fagyban, hidegben, és ott beül nyolczvanad-, századmagával az egy osztályú iskolába és abban az egy iskolában négy osztályt, sőt hat osztályt tanit a tanitó. (Mozgás.) Persze a gyermeknek ott kell maradnia reggeltől estig ; délben a magával hozott kis darab kenyeret eszi, ez az ebédje, mert arra nem lehet szorítani, hogy délre hazamenjen és délután megint eljöjjön. Ez határozottan embertelen állapot. Miként lehet ezen segíteni ? Bizonyára több tanyai iskolát kellene létesiteni, hogy ne 80 gyermek szoruljon egy szobába, hanem legfeljebb 30—40. Gondoskodni kellene továbbá arról, a mi a kulturországokban mindenütt vita és megbeszélés tárgyát képezi és nem egy parlamentben már törvénynyé emeltetett: a tanköteles iskola-gyermekeknek, már értem az arra szoruló gyermekeknek, ingyenes tanszerekkel való ellátásáról, de