Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

91. országos ülés 1907 január 17-én, csütörtökön. 378 álláspontomon ; megmaradok annál, hogy a czélt kell tekinteni, t. i. az egységes magyar nemzeti állam problémájának megoldását, a mely czél elérésére én az egyik, és talán legfontosabb eszköznek népoktatásunk államosítását tartom (Helyeslés jobbfelöl.) s ennek következtében ezen nézetemnek itt határozottan kifejezést adok, nem azért, hogy inditványt terjeszszek elő és azt kivánjam a szembenülő igen t. képviselő uraktól, hogy a mit nagy helyesléssel és lelkesedéssel fogadtak el szemben Szász Károly indítványával 1896-ban, azt most leszavazzák; nem hozom ebbe a helyzetbe a t. képviselő urakat, de az eszmét felvetem ; gondolkozzanak az urak a kérdésről és keressék módját annak, hogy programmuknak ezen nagyon fontos, az egységes, magyar nemzeti állam kiépítése szempontjából lényeges pontja fokozatosan, — mert hiszen egyszerre keresztülvinni nem lehet — de mégis előbb-utóbb érvényesüljön. A tételt elfogadom. (Helyeslés és éljenzés.) Várady Károly: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) örvendek, hogy abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy nem állok egészen egyedül véleményemmel, t. i. b. Bánffy Dezső igen t. képviselőtársam, midőn a népiskolák és a közoktatásügy államosításáról szólott, az én nézetemnek és meggyőződésemnek is adott kifejezést. (Zaj. Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Hangosabban !) Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: Ezzel kapcsolatban, habár valóban tisztelettel adózom a közoktatásügyi kormány jelenlegi képviselője személyének, ne méltóztassék tőlem rossz néven venni, ha én közoktatásügyünkben s legelsősorban az elemi népoktatásban nem látom azon kimagasló szempontokat, a melyeket előttem szólott t. képviselőtársaim a vita folyamán felvetettek, sőt ellenkezőleg, kénytelen vagyok ama nézetemnek és meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy azon jelenségek, a melyekkel elemi népoktatásunk terén találkozunk, nem méltók egy kulturáltamhoz. És pedig mindaddig, mig ezen visszásságokat meg nem szüntetjük, — de nem nyolcz esztendő múlva, a mint az igen t. miniszter ur volt szives kijelenteni, hanem azonnal, — addig ne számítsuk magunkat a nyugati államok sorába. Az igen t. közoktatásügyi miniszter ur múlt évi deczember 13-iki beszédében elmondotta, hogy Magyarországon az 1905. és 1906. években 340.000 olyan gyermeket számolt össze a statisztika, a kik iskolát egyáltalában nem látogattak s azt mondta a miniszter ur, hogy nem azért nem látogatták az iskolákat, mintha szüleik nem szívesen küldöttek volna őket az iskolába, vagy mintha ők az iskolába járni nem akartak volna, hanem azért, mert az ő számukra nem volt elég iskola és nem volt elég tanitó. Ugy emlékezem, hogy azt méltóztatott mondani, hogy ahhoz, hogy ezen 340.000 tanköteles gyermek az elemi iskolát látogathassa, szükséges még 4000 tanitó és még 4000 tanterem. Már pedig ezek előteremtéséhez összesen hat vagy i hét millió korona szükséges. Miután azonban a költségvetésben erre fedezet nincs, nyolcz évvel méltóztatott bennünket vigasztalni, hogy majd nyolcz esztendő múlva, olyképen, hogy minden esztendőben 500 uj tanitó lesz alkalmazva és 500 uj tanterem lesz létesítve, talán elérjük azt az ideális állapotot, hog}

r Magyarországon minden tanköteles gyermek helyet fog kapni az iskolákban és tanítót fog kapni, a ki őt irni és olvasni megtanítsa. T. képviselőház! Ez végtelenül elszomorító körülmény. S ezzel szemben hiába méltóztatnak dicsérni egyetemi oktatásunkat és középoktatásunkat. Mert bizonyos tekintetben különösnek és furcsának tartom, hogy itt a harmadik egyetem felállításáról vitatkoznak akkor, a mikor a legelemibb, a legalsóbb oktatása a gyermekeknek ilyen szomorú képet mutat. Az én nézetem az, hogy legelsősorban az elemi iskolákat kellene minden áron, minden eszközzel, minden pénzzel létesíteni, (Helyeslés.) legelsősorban a tanköteles gyermekeknek oktatásáról kellene gondoskodni és hogy ha már ezen a téren kifogásolni való nincs, csak akkor beszéljünk a középiskolai tanítás fejlesztéséről, a harmadik egyetemnek felállításáról. (Helyeslés.) Hiszen én meg vagyok arról győződve, hogy a jelenlegi közoktatásügyi miniszter ur mindazt, a mit én elmondottam, feltétlenül helyesli és jobb szeretné bizonyára, ha nem kellene a képviselőházban ilyen szomorú jelentést tennie. Azt mondja azonban a miniszter ur, hogy az államháztartás egyensúlya nem engedi és lehetetlenné teszi ezen 4000 tanitó alkalmazását és 4000 iskola létesítését. Én e tekintetben is más nézeten vagyok t. képviselőtársaim többségével szemben. Különösnek és csodálatosnak tartom, hogy katonaságra, hadseregre 100 milliókat vígan megszavaz ez a parlament. (Felkiáltások : Dehogy vigan !) Hellebronth Géza: Dehogy vigan! Kényszerűségből, de nem vigan ! Mezőfi Vilmos: Katonaságra, hadseregre, ágyukra, puskákra minden komolyabb és nagyobb vita nélkül megszavazta a képviselőház delegácziója a költséget. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: Nem teszem ezért felelőssé csak a mostani kormányt. Hiszen 1868. óta van nekünk kötelező népoktatásról szóló törvényünk. 1868. óta van törvényünk, a mely parancsolólag rendeli, hogy minden gyermek bizonyos kortól bizonyos korig iskolát látogatni köteles. Az a szülő, a ki ennek a kötelességnek eleget nem tesz, érzékenyen megbírságoltatok ma is az elsőfokú iskolai hatóságok által. Pokoli gúny az, t. képviselőház, hogy azt a szülőt, a ki gyermekét iskolába nem küldi, megbüntetik, de tanítót és tantermet, hogy küldhesse gyermekét az iskolába, nem bocsátunk neki kellő számmal rendelkezésére. Egy hang (jobbjelóí) : Ott nem büntetik, a hol nincs iskola] Mezőfi Vilmos : Ezt tudom, tisztában vagyok