Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

372 91. országos ülés 1907 január 17-én, csütörtökön. B. Bánffy Dezső : Én ezen meggyőződésemet fentartom az elhangzott, nem egészen jól értett, ellenvetés daczára is, fentartom ugy, mint magamét, de ugy is, mint tanitását egy igen nagy tekintélyű és nagy értékű államférfiunak, Magyarország volt vallás- és közoktatásügyi miniszterének,Trefort Ágostonnak. Igaz, hogy abban az időben az állami iskolák felállításának kérdése és feltétlen szükséges volta még nem volt annyira előtérben, mint most. Igaz, hogy akkor még biztatott a remény, hogy az 1879 : XVIII. t.-cz., a mely a magyar nyelv kötelező tanitását rendeli el, meghozza a maga eredményeit. És mégis Trefort Ágoston, a kivel egy nehéz pillanatban, a mikor nagyon el volt keseredve, alkalmam volt beszélni, el volt keseredve azért, mert nem tudta megkapni a kellő összegeket a népoktatás ezéljaira, és ennek következtében az állami iskolák felállításának kérdésében nem tudott eljárni azzal az eredménynyel, a minővel óhajtotta volna, akkor ezeket mondotta nekem : »Akármit csinálunk, nem ér semmit, ha nem tudjuk megtanítani az egész országot a magyar nyelvre. Ha az egész ország állampolgárai a magyar nyelvet megtanulják, akkor a dolog természetéből folyólag azok egyelőre csak magyarul tudó kvantitás lesznek, de idők folyamában kellő kitartással, kellő befolyással a következő nemzedékek már birni fogják a nemzeti érzés kvalitását is.« (Helyeslés.) Tőle tanultam ezt, és e tanítás mellett megmaradok ma is. Meg kell értenünk, hogy az az irányzat, a mely a nemzetiségi egyházak vezetése mellett napról-napra élesebb és határozottabb, a mi magyar nemzeti államunk érdekeinek hátrányára van ; meg kell értenünk a magyarságnak ezt a nagy veszedelmét, és szakítva az örökös tapintatosság és méltányosság hangzatos szavaival, teljes erővel kell érvényre juttatni a nemzeti gondolatot, szemben a nemzetközi tapintattal, örökké a nemzetközi tapintat, hogy kultúrállam, jogállam vagyunk, hogy sértjük az egyesek érdekeit, irányadó nem lehet. A nemzeti állam kiépítése kell, hogy czél legyen, és mind az az eszköz, a mi a nemzeti állam kiépítésére jó, kell, hogy alkalmazható is legyen. A nemzeti gondolat kell, hogy uralja ezt, és nem a nemzetközi tapintat, a mely mindig minden körülmények között kötött kezet csinál nekünk. Ezeket akartam, és ennél még többet, elmondani e kérdést illetőleg. Azonban megállok itten. Legyen elég. Legyen elég annak az ismétlése, hogy én az egységes, magyar nemzeti állam kiépítését a nélkül, hogy az egész nemzetet megtanítsuk a magyar nyelvre, nem tartom lehetségesnek. Nem hiszem, hogy a magyarul tudást el lehessen érni az egész nemzetre kiterjedőleg akár az !879 : XVIII. t.-czikk által, akár a miniszter urnak különben nem. minden tekintetben kifogásolható terveivel. Rá kell térni arra az útra, a mely meghozza a biztos eredményt és ez a népiskolák államosítása. A t. ház engedelmével rátérek most egy másik kérdésre, a mely kapcsolatos ezzel. (Halljuk ! Halljuk!) A következő tételnél azután nem szólalok fel. Ázt hiszem, a t. elnök ur nem fog rendreutasítani, ha itt az állami iskolák tételénél beszélek a tanítóképzésről is, bárha annak külön tétele is van. Tévedés, t. ház, azt hinni, hogy a tanítóképzés, főképen a tanitóképesités.. . . Elnök: Bocsánatot kérek, de méltóztassék erről a későbbi tételnél szólni. Méltóztassék figyelembe venni, hogy ehhez a tételhez 13-an vannak feliratkozva. Ez azokra nézve határozottan jogsérelem, mert ők feliratkoztak, hogy ehhez a tételhez szóljanak.. A t. képviselő urnak módja lesz erről a tárgyról később szólni, mikor erre a tételre kerül a sor. Nagyon kérem erre. B. Bánffy Dezső: Meghajlok az elnök ur álláspontja előtt tisztelettel és eltérek ezen kérdés vitatásától, bárha nézetem szerint, abszolúte kapcsolatos ezzel a tétellel. T. ház ! Egy nagy probléma áh előttünk •. az egységes, magyar nemzeti állam kiépítése. Ennek a problémának megoldásától függ nemzeti államunk és általában államunk jövője. Minden attól függ, akarunk-e, tudunk-e nemzeti állam lenni. Ha nem tudjuk, vagy nem akarjuk megoldani ezt a problémát, ha a nemzeti gondolat helyett a nemzetközi tapintat fog bennünket uralni, akkor azt tartom, hogy a magyar államnak nincsen messzemenő, századokra kiterjedő jövője. Bátor elhatározás, a czélnak határozott kitűzése. . . Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: És az eszközöknek okos megválasztása. B. Bánffy Dezső: Igen, az eszközöknek okos, de nem olyan megválasztása, a mely máról holnapra mindig az engedékenység, mindig a nemzetközi tapintat érvényesülésére vezet. Ez szerintem nem felel meg a nemzeti állam érdekeinek. Az eszközök okos megválasztása szükséges, ebben igaza van a miniszter urnak, sőt én hozzáteszem, hogy azoknak nemcsak okos, hanem időszerű megválasztása is szükséges. A ki a hatalomnak voltam kezelője és abban a bársonyszékben, véletlenül épen abban a bársonyszékben ültem, a melyben most a miniszter ur ül, tudom, hogy nem mindent lehet a hatalom kezelése közben ugy csinálni, a hogy azt az ember jónak és szükségesnek látja. Tudom azt, hogy a hatalom kezelője sokszor a fától nem látja az erdőt és nem teheti mindig azt, a mit jónak lát. De bocsánatot kérek, négy év alatt tanultam'azokban a székekben és tanultam azon tapasztalatok alapján azután is és ma merem mondani, hogy a túlságos körültekintés, a túlságos alkalmazkodás megbőszülj a magát. Megboszulta magát sok tényemben, a melyben én is eljártam, megboszulta magát a múltban. 1867-től kezdve egyes bölcs, körültekintő, tapintatos államférfiaknak nemzetközi tapintata sokat ártott nekünk, mert a nemzeti gondolat rovására engedtek kezdetben kicsiny részleteket, a melyekből azután nagy terebélyes fák nőttek ki, melyek érdekeinket sötéten árnyalták be. Azért megmaradok