Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

9í. országos ülés 1907 január 17-én, csütörtökön. 369 magyar nyelvüekké, magyar, hazafias állampolgárokká. (Helyeslés.) »A papok és tanítók nem voltak hivatottak, hogy a román falvakban a román kultúrát felvirágoztassák és nemzetiségünket, fajunkat megerősítsék a vegyes nyelvű községekben és azokban, a hol a lakosság egészen idegen nyelvű. Pedig feladatuk lett volna, hogy a falusiakkal megkedveltessék nyelvünket és kultúránkat, ugy hogy idővel elfelejtsék idegen nyelvüket.« Ez mind jól van irva, jól van mondva, csak az a különös, hogy azok, a kik a hátteret és példát Romániában keresik, itt, a magyar képviselőházban és az államban tőlünk ellenkezőt kivannak. Ha Eomániának joga van és helyesen teszi, hogy ez irányzat követésével át akarja alakítani tisztán románná, nemzeti állammá az egész Romániát, akkor e jogot tőlünk ne vegyék el, e jogát a magyar államnak nem kifogásolhatják, és mikor ez utón haladunk, ne mondják, hogy jogokat tiprunk, ne mondják azt, hogy a jogegyenlőség ellen követünk el hibát. Talán nem teszünk egyebet, mint a mit ők tesznek, és sajnos, nem azzal az erélylyel és azzal a következetességgel és kitartással tesxszük. (Igaz ! Ugy van !) Megvallom, érdemes volna ebből még sokat felolvasni, de részben hosszadalmas lennék, részben nem is birom. Azért ezeknek előrebocsátása után rátérek a mi népoktatásunk kérdésére. így tesznek Romániában, igy gyúrják át a nem román nyelvű elemeket amott, mig mi, daczára annak, hogy az 1879 : XVIII. t.-cz. már nagyon régi keletű, még mindig ott vagyunk, hogy 3371 olyan iskola van Magyarországon, a melyben a tanítási nyelv nem magyar, és ezen iskolák közül 1447-ben minden siker nélkül taníttatik a magyar nyelv, ha egyáltalán taníttatik. Természetes, hogy sem a t. ház, sem a vallásés közoktatásügyi miniszter ur nem fogja az itt elmondottakat ellene vagy a jelenlegi viszonyokkal szemben felhozott vádaknak tekinteni. Vádak lehetnek a múltra, vádak lehetnek általában kormányzati rendszerünkre, különösen a közoktatás terén, a hol igen gyakran helyes és jó törvényeket alkottunk a nemzeti állam érdekében, de azoknak végrehajtásáról, azoknak kellő ellenőrzés mellett való foganatosításáról sohasem gondoskodtunk. Hiába mondjuk az ellenkezőt, a tények bizonyítanak. Hiszen az itt elhangzott beszédekből ezen költségvetés tárgyalása alkalmával is láthattuk, hogy a felszólalók mindnyájan vagy igen sokan a közoktatás kérdésénél az ellenőrzést látták szükségesnek kérni; különben a miniszter ur a tárgyalás kezdetén tartott beszédében maga is erre vonatkozó bizonyos, nézetem szerint helyes intézkedéseket helyezett kilátásba. Nekem az a bajom, hogy nem bízom a mi kormányzatunk — legyen az a múlt, legyen az a jelen, legyen az a jövő — abbeli erejében, hogy az ellenőrzést ugy tudja foganatotositani a nemzetiségi iskolákkal szemben, a hogy az a magyar állam érdekében van, és ezért, megKÉPVH, NAPLÓ 1906 —1911. Y- KÖTEJ. vallom egész őszintén, bárha elismerem, hogy a miniszter ur által kilátásba helyezett törvény a felekezeti nemzetiségi iskolákkal szemben a jelenhez képest bizonyos előnyöket helyez kilátásba, mégis aggálylyal nézek elébe, és attól tartok, hogy megint egy csomó pénzzel segítjük a nemzetiségi iskolákat, a nélkül, hogy a magyar nyelv tanítása tekintetében sikereket várhatnánk. Nem akar ez vád lenni egyesekkel szemben ; ez a magyar nemzet elleni vád, a mi kormányzati rendszerünk elleni vád ; mi tudunk lelkesedni, tudunk egyes kérdések napirendre jövetele alkalmával nagyokat mondani, talán nagyokat is csinálni, de kitartani, következetes rendszerességgel ellenőrzést gyakorolni képesek nem vagyunk. Én magam is mint főispán, több mint 15 éven keresztül abban a helyzetben voltam, hogy közvetlenül láthattam ezt. Láttam, hogy a nemzetiségi népiskolák tarthatatlan helyzete daczára elment a kormány addig, hogy a közigazgatási bizottság előterjesztésére az első, a második megintést megadta, de már a harmadik megintést sohasem. Szeretném én látni azt a tanfelügyelőt, szeretném én látni azt a tanítót, a ki emlékeznék, hogy egy harmadik megintést a múltban egy népiskola kapott volna és ennek következtében a nemzetiségi iskola be is záratott volna. Buzáth Ferencz : Hiszen volt főispán is a világon ! B. Bánffy Dezső ." Buzáth képviselő ur, én is főispán voltam, de Buzáth képviselő ur nem, volt főispán, tehát nem tudja, hogy a megintést a közigazgatási bizottság proponálja, a miniszter rendeli el; és hiába proponálta a közigazgatási bizottság ismételten, mert a harmadikat a miniszter sohasem rendelte el, a harmadik megintést sohasem adta meg, mert a harmadik megintés következtében az iskolát be kellett volna zárni és arra sohasem vállalkozott. Bocsánatot kérek, a ki nem volt főispán, az tudja, hogy volt, de nem volt ugy, hogy rendelkezhetett volna. T. ház ! Különös az, — itt most kénytelen vagyok bizonyos határig nemcsak a nemzetiségi egyházakat vádolni — hogy abból az 1447 iskolából, a hol a magyar nyelvet siker nélkül tanitották, 235 római katholikus volt. Azt csak nem méltóztatnak gondolni, senki sem is hiszi, hogy Magyarországon a római katholikus egyház nem teljesen hazafias egyház, és mégis, a laza ellenőrzés, a hiányos végrehajtás, talán a hiányos tanitóképzés következtében lehető volt, hogy 235 római katholikus iskolában tanították eredménytelenül a magyar nyelvet. Ezeket az adatokat egy könyvből veszem, a melyet olyan tanférfm adott ki, a ki, mint a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban az elemi népoktatás intézője, kétségtelenül jól ismeri ezeket a dolgokat. Továbbá 270 gör. katholikus iskolában és 346 ágostai iskolában tanították siker nélkül a magyar nyelvet. . . Bozóky Árpád : Azaz nem tanították ! B. Bánffy Dezső: .... és 596 görög-keleti iskolában. 47