Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

3?ö 91. országos ülés 19ü7 január 17-én, csütörtökön. Lehet-e azt elképzelni, hogy ez megtörténhessék egy rendben, erélylyel eljáró végrehajtás mellett ? Ez lehetetlen. A törvény már 1879 óta áll fenn, tehát már közel 30 esztendeje és ennek daczára ma még ott állunk, hogy a nem magyar anyanyelvű iskoláknak (Zaj.) . . . Elnök : Csendet kérek ! B. Bánffy Dezső: . . . több mint felében az állam hivatalos nyelve nem tanittatik eredménynyel és nem tanittatik még olyan felekezeti iskolákban sem, a mely felekezeti iskolák egyházi főhatóságai a nemzetiségi irányzattal egyáltalában nem vádolhatók. Az ellenőrzésben, a rendszerben van a hiba. Ezen a rendszeren változtatnunk kell; változtatnunk pedig csak akként lehet, ha a népoktatást államositjuk. (Helyeslések jobbfelöl.) T. ház ! A miniszter ur tervezete, a melyet ismertetett és a melyet majd egy törvényjavaslat formájában fogunk részletesen tárgyalni, a jelenlegi helyzettel szemben bizonyos javitásokat helyez kilátásba. Én azonban tapasztalataim rendjén a végrehajtás eredményében nem bizván és különben is elvileg az állami népoktatás behozatalának feltétlen szükségességét érezvén, azt tartom, hogy ezzel máról holnapra látszólagos eredményt elérhetünk ugyan, azonban végeredményben a nemzeti állam érdekeit nem szolgáljuk. Tudom, t. ház. hogy daczára annak, hogy talán párt is van ebben a képviselőházban, a melynek programmjában ősidőktől fogva az állami népoktatás benne van, ez a kérdés mégsem népszerű és e tekintetben ha nem is egyedül, de nem sokadmagammal maradok. Tudom azt is, hogy különösen a protestáns felekezetek és elsősorban a reformátusok kifogást emelnek az én álláspontom ellen, abból indulva ki, hogy ők mind magyarok, iskoláik hazafiasak, ellenük kifogást tenni nem lehet. Ez tetszetősen hangzik. De nem lehet különbséget tenni e kérdésnél és nem lehet egyes felekezeteknek kivételesen messzebbmenő jogokat adni, mint a minőket általában a nemzet érdeke szempontjából adni kell. Ezeknek áldozatot kell hozni a nemzeti állam érdekében. A mint elmondottam, t. ház, nekem ez a nézetem és mert meggyőződésem szerint lehetetlen más utón és módon a nemzeti népoktatást érvényre juttatni, mint az államosítással, ennélfogva e mellett megmaradok. De, t. ház, emlékszem és idézem is gr. Apponyi Albert mostani vallás- és közoktatásügyi miniszter ur egyik beszédének egy kis részletét. Tárgyalás alatt állott akkor, gondolom, ha nem tévedek, a néptanítók fizetésének kiegészítése. Gr, Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: 1893-ban. B. Bánffy Dezső: Azt mondotta igen helyesen és okosan ; »Nincsen a világon állam, nincsen nemzet, a mely eltűrné azt az állapotot, de csak egy perczig is, hogy a népiskolák egy része nemcsak nem nevel neki hű állampolgárokat, hanem nyíltan nevel a hazának ellenségeket.* Ezt mondotta akkor a képviselő ; nem hiszem, hogy megtagadja ezt a mostani miniszter. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Sőt ismétlem! B. Bánffy Dezső : Sőt ismétli. De én azt gondolom, hogy az az ut, a melyen ezen a bajon segíteni akar, nem fog a kivánt czélhoz vezetni és nem fogja a kérdést ugy megoldani, a hogy arra az egységes nemzeti államnak szüksége van. Talán fog valami javulást a helyzetben előidézni, de nem oldja meg a kérdést és épen ezért félek az ő tervétől, mert megint csak eltoljuk a kérdést, eltoljuk a kérdés némi látszólagos javításának czime alatt a kérdés érdemben való teljes megoldása nélkül. Ezért félek én azoktól az intézkedésektől, a melyeket a tanítói fizetések kiegészítése tekintetében is kilátásba helyezett, mert attól tartok, hogy megint csak az lesz, a mi volt a múltban, hogy a mint mondotta az igen t. miniszter ur, hogy mintegy segítjük a népiskolákat, hogy állami segítség mellett a nemzeti irány ellen neveljenek. Igaz, a mint a miniszter ur mondotta, hogy bizonyos tantárgyaknak magyar nyelven való tanításáról gondoskodni kíván. Ez helyes és jó. De én azt hiszem, hogy az ellenőrzés hiányában kellő sikere ennek sem lesz, és hogy ott leszünk ismét, a hol voltunk, hogy támogatást adunk a felekezeteknek és a nemzetiségi egyházaknak is, a nélkül, hogy a nemzeti érdekeknek tennénk vele szolgálatot. Nagyon sokat akartam és szerettem volna még elmondani erről a kérdésről, de legjobb akaratom mellett sem vagyok abban a helyzetben, hogy tehetném, annyival is inkább, mert talán még a mai ülés folyamán egy vagy másik kérdéshez kell, hogy behatóan hozzászóljak és azért próbálom a hangomat akkorra is, legalább részben, fentartani. Egy dolgot azonban még el kell mondanom, t. ház ; valamit még meg kell jegyeznem. A mai rendszer mellett, a hol némely felekezeti és nemzetiségi iskolákban, a nemzetiségi tanítóképzőkben nevelt tanítók képezik a gyermeket ki a tudás és a hazafiúi gondolkodás tekintetében, ott nincs és nem lesz garancziánk arra nézve, egy uj törvényjavaslat alapján sem, hogy a magyarul tanítás és a magyar nyelv tanítása mellett a hazafias érzést is be tudnák vinni. Erre szükséges, hogy már a tanítók ennek megfelelően képeztessenek ki, mert különben, a mint egy kis példából látom, a Bácskából Németországba nyári munkára kijáró nép, a mely már a népiskolákban pán-germán irány-, ban képeztetett ki, a mikor hazajön, már telítve van alldeutsch befolyással, ugy, hogy még olyan gyufatartókat és czigarettapapirokat is czipel haza, a melyeken az alldeutsch eszmék érdekében arra tanittatik, hogy semmi körülmények közt se szűnjön meg német lenni és tekintse magát az alldeutsch befolyás alatt mintegy a szolgálatra kihelyezett előőrsnek abból a czélból, hogy a magyar nemzeti állam kiépítésének gátolója legyen. Ennek aztán az lesz a következménye, a mint itt egy levélből olvasom, hogy mikor ezek a munkára