Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

m i)l. országos ülés 1907 január 17-én, csütörtökön. be. Egy középtanodai tanári székre női tanárokat beállítani legalább is majdnem a lehetetlenséggel határos és tudjuk, hogy a népiskolai tanítóképzés tekintetében hasonlóképpen milyen túltermelés van és azt hiszem, hogy nem tévedek, ha azt mondom, hogy évenként több mint 300 tanítónővel több képeztetik ki, mint a mennyire szükség van. És ha csak tiz esztendőt veszünk is, a memryi idő alatt még ez a készlet elhelyezésre vár, lehet mondani, hogy akkorra 3—4 ezer állásnélküli tanítónő lesz. Igaz, hogy a miniszter ur terveli és jól, helyesen terveli a népiskolák szaporítását, de ezzel ezt a nehézséget, ezt a bajt még mindig meg nem oldjuk. Én részemről tehát, mikor tiltakozom az ellen, hogy szót emeltem volna a nők művelődése ellen, fentartom azon nézetemet, hogy arra kell törekednünk, hogy a nő ne önálló kenyérkereseti pályákra készüljön, törekedjen. Ezt lehetőleg korlátozni kell. Maradjon a müveit nő a család körében, a müveit férfi körében, a családi boldogság és a társadalom érdekében. így értettem és gondolom, a miniszter ur sem akarta máskép értelmezni szavaimat, de ugy, a mint elmondotta, ugy is lehet érteni, hogy én a nők művelődése ellen tettem volna megjegyzéseket. Szükségesnek láttam tehát ezeket elmondani. Nehezebb a miniszter urnak a középtanodák államosítása ellen felhozott aggályaival szemben nyilatkozni. Igaza van, hogy lehetnek körülmények és vannak viszonyok, a hol —• a multak példája bizonyítja ezt különösen az 50-es években a protestáns iskolák autonómiája és némely szerzetes középtanodák autonómiája is — a hol a nemzeti ügynek nagy szolgálatokat tehetnek. De ez rendkívüli időkben volt, és mikor egy államot ki akarunk építeni, nem szabad, hogy rendkivüli viszonyokra, alkotmányellenes viszonyok ismétlődésére tekintsünk ; (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) kizárólagosan arra kell számitanunk, hogy az egészséges, természetes fejlődés rendjén az állami életnek érvényesülnie kell. A nemzetiségi törekvésekkel szemben, a nemzetiségi középiskolákban tapasztalt államellenes törekvésekkel szemben, a melyeket minden tiltakozás daczára is fentartok, ugy tartom, hogy a középiskolák államosítása az, a mire nekünk szükségünk van, azért, hogy az egységes magyar művelődést létrehozzuk. Tudom, hogy ez nem népszerű kérdés. Nem is akarom kapaczitálni a t. házat, csak el akartam mondani nézeteimet és hiszem, hogy ezen nézetek egykor, valamikor az egységes magyar nemzeti állam kiépítése érdekében megvalósulást is nyernek. De a népoktatás kérdéséhez az állami népiskolák tételénél akarok szólni, azért, hogy itt is, ezen kérdésnél a népoktatás államosítása érdekében emeljem fel szavamat. Az egész vonalon ezt a rendszert kell érvényesítenünk, s ezt a rendszert ha nem érvényesítjük, az egységes magyar nemzeti államot ki sem építhetjük. Vegyünk példát, tanuljunk szomszédainktól, tanuljunk pl. Romániától. Engedje meg a t. ház nekem, hogy itt félolvassak az Adeverul bukaresti újságnak 1905. augusztus 24-iki számából egynéhány sort. (Halljuk ! Halljuk !) Talán még lesz alkalmam felolvasni egy pár román lapból, hazai, magyarországi román lapból is, a melyek mind azt fogják igazolni, hogy a népoktatás államosítása nemzeti érdek, mert Románia a maga nemzeti törekvéseiben az ottani többi fajoknak románná való átgyúrásával ez utón halad eredménynyel és talán nem Ítélem meg helytelenül a helyzetet, ha azt mondom, hogy nekünk is ezen az utón kellene haladnunk. Azt mondja az Adeverul, a mint mondtam, 1905. augusztus 24-iki számában jelzett czikkében, a melynek czime »Politikai jogokat a Dobrudzsa számára«: »Károly király 40 éves jubileumának legragyogóbb momentuma volna a Dobrudzsának polgári és politikai jogokkal való felruházása.« Ebből kitűnik, hogy a magát alkotmányos, szabad államnak hirdető Románia a dobrudzsai honpolgároknak nem ad politikai jogokat, hanem Dobrudzsát mint tartományt kezeli. Miért 1 Mert nem román. Maniu Gyula : Megadták tavaly ! B. Bánffy Dezső: Hiszen erről beszélek, 1905-ben indítványozták ezt. Igenis megadták, de tessék meghallgatni az indokolást. Hiszen megmondtam, hogy 1905-ről beszélek. »Ezt a kormány tervezi is. Valahányszor e terv felmerült, államférfiainknak kifogásuk volt : Dobrudzsa még nincs romanizálva és a bolgárok fognak ott velünk szemben parancsolni.« Nem kell tehát politikai jogokat adni azoknak a nemzetiségeknek, a melyek nem románok Romániában, azokat ott Dobrudzsában előbb át kell gyúrni románokká, akkor lehet majd nekik politikai jogokat adni. Ez a román álláspont. Itt azonban nálunk, ellenkezőleg, követelnek jogokat, addig, a mig nem akarnak vállalni kötelességeket. (Igaz ! Ugy van !) Követelnek jogokat maguknak a nemzeti állam érdekei ellen, a mikor nem akarják az állani nyelvét sem megtanulni. De folytatom : »Oka ennek az, hogy nem tettük meg a bolgárokkal szemben mindazt, a mit sikerült megtenni más államoknak az idegen szigetekkel ; hogy e tekintetben meg nem engedett közönynyel jártunk el a Dobrudzsával szemben. Hivatkozhatunk egy odavaló lapra, a Gazetta Tulceára. Ez a lap ezeket irja : Tanítóink és papjaink a nemzeti kultúra ápolását illetőleg Dobrudzsában nagyobbrészt nem voltak előkészítve a fontos hivatásra, a melylyel őket a tartományban megbíztuk.« A papokat és tanítókat tehát tervszerűen azért küldték ki oda, és ezt kormánypárti lap mondja Romániában, hogy ott átgyúrják a bolgárokat románokká. Helyesen tették. De ha helyesen tették, akkor ne fessenek hivatkozni arra, hogy itt a magyar állam jogtalanul jár el akkor, a mikor a nem magyar anyanyelvű honpolgárokat át akarja gyúrni — a mint az itt mondva van —-