Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-77
30 77. országos ülés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. járhassanak. Ennek épen az ellenkező a következménye. Elvégre a tudományos mozgalom a szaklapokban nyilatkozik meg. Erre nézve szintén a statisztikai évkönyvből bátor leszek az adatokat felolvasni. Magyarországon 1900-ban volt összesen 698 szaklap, természetesei! mindenféle nyelven, külföldről pedig Magyarországba jött 1904-ben 1569 szaklap. Lengyel Zoltán : Igen, egy-egy példányban. Goldis László : Akkor a statisztikai évkönyv a hibás. Én ugy olvasom fel, a hogy találom. Lengyel Zoltán : A külföld előtt, Románia előtt akar bennünket ugy bemutatni, mint valami rongy nemzetet. (Zaj.) Elnök : Ne méltóztassék közbeszólni, ez házszabályellenes. Lengyel Zoltán : Ez mind csak kifelé való beszéd ! Goldis László : A Magyar Tudományos Akadémia volna hivatva arra, hogy a tudományt fejieszsze ; de hiszen az köztudomású és nem mi hangoztatjuk, hogy ezen akadémiának majdnem összes tevékenysége fordítás. Lengyel Zoltán: Az még jó, a mit fordit. (Derültség.) Goldis László : Az államtól 90.000 K segélyt kap az akadémia azon a czimen, hogy a tudományt művelje, és azt hiszem, hogy az igen t. közoktatásügyi miniszter ur helyesen járna el, ha utánajárna, hogy miképen lehetne valahogy a Magyar Tudományos Akadémiát is megbarátkoztatni a tudománynyal. (Zaj.) A tudomány kérdése, azt hiszem, szoros összeköttetésben van az egyetemek kérdésével. Itt talán még rosszabbak az állapotok, mint a Magyar Tudományos Akadémiánál. Ugy látom és már tapasztaltuk régebben is, hogy azokra a jaanaszokra vagy állításokra, melyek innen erről az oldalról jönnek, nem akarnak sokat adni a t. képviselő urak. Ezért ebben a kérdésben is meg fogom szólaltatni megint a magyar közvéleménynek ^legelőkelőbb sajtóorgánumát. (Zaj.) Ezt írja a »Budapesti Hirlap«, a melyet a legelőkelőbb magyar lapnak tartanak: »Már az egyetemi tani toszok is csak grádus lett arra, hogy onnan tovább csinálja az illető a karrierjét a képviselőházon keresztül a minisztériumba a miniszterségig vagy legalább az államtitkárságig. Egyetemi tanárainknak legalább egy harmadát ki lehetne seperni, mint oda nem valót, a hol van. Maguk az egyetemi testületek oly korrumpált és befolyásolható mértékben kezelik a rájuk ruházott hatalmat, hogy ők maguk a forrásai a mindig alább szállásnak. Ez nem is lehet másképen, holott tudni való, hogy a mai tanárok legnagyobb része nem tudományának és tudományos érdemének, nem annak köszöni állását, hogy legjobban őt illeti meg az a hely, a hol van, hanem befolyásnak, protekcziónak, beavatkozásnak, a melyhez sem a tudománynak, sem az oktatás érdekének semmi köze nincs. Ha valaki a tudományban nem juthatott jogához, akkor tudomány komoly müvelésre nem érdemes hivatás. Hogy többet ér a pártfogó mozgósítása, ebből csakis a pártfogoltak élnek meg és nem a tudomány.« Szomorú dolog, mikor az ország közvéleményének egyik legelőkelőbb orgánuma jogosítottnak tartja magát arra, hogy czáfolatlanul ilyeneket irjon az egyetemekről. Természetesen, t. ház, nem lehet ezeket, a miket most felolvastam . . . Lengyel Zoltán: A farkas és a bárány meséje. S ezek adják a bankot idebenn! Nekünk sok bajunk van főképen a románokkal. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Ne tessék a tárgyalás menetét folyton zavarni. Goldis László: Az egyetemi oktatásnak különben egyéb hátrányaira . . . Markos Gyula: Kifelé denuncziál bennünket! (Zaj.) Elnök: Markos képviselő urat rendreutasítom folytonos közbeszólásaiért. Goldis László: Itt csak a harmadik egyetem ügyével akarok röviden foglalkozni. Az igen t. kultuszminiszter ur mondotta volt, hogy a harmadik egyetemnek a költségvetése már el van intézve, tökéletesen el van bírálva. (Zaj.) Meg van minden, csak a pénzügyi tekintetek akadályozzák meg még az egyetemnek felállítását. Nem is erről akarok én beszélni, nem akarok vizet hordani a tengerbe, hanem engedjék meg, hogy a helyre vonatkozólag, a mely még nincs eldöntve, az igen t. kultuszminiszter ur becses figyelmébe ajánljak a sok eddig emiitett városhoz még egyet, (Halljuk!) Eddig különösen négy városról volt szó: Pozsonyról, Kassáról, Debreczenről és Szegedről. Ez a négy város versenyzett különösen. Nagyon szeretném, ha ebben az ügyben egy kis változtatással a latin közmondást lehetne alkalmazni: »Inter quatuor litigantes gaudet quintus.« Ajánlom a t. kultuszminiszter ur figyelmébe Arad városát. Barabás Béla: Ezt már én is helyeslem! (Derültség.) Goldis László : Méltóztassék figyelembe venni, hogy Pozsony és Kassa az ország perifériáján fekszik, Szegednek pedig különben is már annyi jótétemény jutott, (FelMáltásoJc balfelöl: Igen! Az árviz! A Tisza-szóbor!) Hiszen újra építtetett királyi kegyből! (Zaj.) Arad, igen tisztelt ház, az előbbi kormánynak mostoha gyermeke volt mindig ós sok kincse nincsen; sőt egyetlen kincse, hogy a költő szavaival éljek, egy szentelt fájdalom. Azt hiszem, hogy a tizenhárom vértanú városa csak megérdemelné, hogy a harmadik egyetemet oda tegyék. (Helyeslések.) T. ház! Tessék csak kiczirkalmazni: a kellő középen fekszik Arad Kolozsvár ós Budapest közt, mig
