Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

358 90. országos ülés 1907 január 16-án, szerdán. tanárkorukban voltak. És igen gyakran megtörténik az az anomália is, hogy a tanároknak fizetése nagyobb, mint az igazgatóké. Hasonló a helyzet a főigazgatói állásoknak betöltése körül. Ezt az állást sem érdemes ambiczionálni azért, mert a fizetési különbözet rendkivül csekély, a mivel szemben 10 esztendővel tovább kell szolgálnia a főigazgatónak mint a tanárnak, hogy nyugdíjigénye teljes legyen. Ezenkívül megbontotta, és úgyszólván lejárttá tette az előző kormányok alatt ezt a rendszert a hibás és hiányos kezelés. Soronkivüli előléptetés czimén mindenféle visszásságok keletkeztek. Ha a kormány egy intézetet államosított, ha egy polgári iskolai tanárt főgimnáziumi tanárrá nevezett ki, ha egy vidéki tanárt a fővárosba rendelt be, mindig megbontotta a rangsort és ezáltal kárpótlást csinálván ebből az egész rendszerből, mindig másoknak kárára kártalanított. A törvényjavaslatból, mint méltóztatnak tudni, nem lett törvény, mert ezt a Tisza-kormány annak idején taktikai czélokra használta fel, és jóllehet az ellenzék azt szívesen keresztül bocsátotta volna, jóllehet az obstrukcziót szívesen felfüggesztette volna, annak keresztülvitelére mégsem voltak hajlandók, hanem megalkották e helyett az 1904:1, t.-czikket, a melyben felhatalmazza a törvényhozás a kormányt arra, hogy 1903. január 1-től számítandó hatálylyal a tisztviselőknek a fizetés természetével bíró pótlékokat engedélyezzen, és a módozatokat rendeleti utón állapithassa meg. így történt azután, t. képviselőház, hogy ez a Széli-féle javaslat rendeleti utón mégis életbe lépett. Es így történt, hogy az állami tisztviselőknek összessége belejutott ebbe a rendszerbe, illetőleg élvezts az összes előnyöket és csak a tanárok sinylik a hátrányokat és nem élvezik az előnyöket. Ilyen előny lett volna a tanárokra nézve a széniumos fizetési rendszer, ilyen előny lett volna az automatikus fizetési emelkedés a legalsóbb foktól a legmagasabb fokig, a minek következtében ugyan meg lett volna az a hátrány, hogy a tehetséges tanár a kevésbbé tehetségessel egy elbírálás alá esett volna, de a mi, azt hiszem, voltaképen nem hátrány, mert hisz a nagyon tehetséges, a nagyon kiváló tanár szinte átrepül ezeken a fizetési fokozatokon, míg ellenben a tehetségtelen tanárral szemben mindig meg van adva a kormányzatnak a mód és lehetőség arra, hogy velük szemben megtorlási intézkedéseket alkalmazzon, ha már másképen nem, hát a tanári pragmatikának megteremtése által. A tanárokon kívül még csak a birák maradtak ki ezen előnyök élvezetéből, a kiknek érdekében azonban a múlt év szeptemberének 16-án kijelentette az igazságügyminiszter ur, hogy javaslatot fog kidolgozni oly irányban, hogy a bírákat is bevigye ennek a 1 örvénynek előnyeibe, sőt kijelentette, hogy azok az előnyök felül fogják múlni a Széli-kormány által kontemplált előnyöket. Időközben a törvényjavaslat tényleg be is nyújtatott a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur néhány héttel ezelőtt rendeletet bocsátott ki, melyben utasítja a középiskolai tanárokat egy igen fontos dologra, t. i. a felnőttek oktatására. E rendkívüli kulturális horderejű nobile officiummal is megbízta őket. Ez mutatja, hogy a kultuszminiszter ur mily fontosságot tulajdonit ennek az egész szervezetnek. Viszont méltányos is, hogy ennek megfelelően a tanárok is, és pedig a középiskolai tanárok részesüljenek a törvényjavaslat által biztosított előnyökben annál is inkább, mert a középiskolai tanár nem vállalhat szinekurát, nem kaphat inkompatibilis állást, nem is jut bozzá, a középiskolai tanár nem vonulhat fel tüntető körmenetben a képviselőház elé és nem követelheti a sorsának javítását olyformán, mint akármelyik elvtárs és szaktárs, (Derültség.) a kiknek pedig a kezdőfizetésük, a melyet követelnek, felülhaladja azt a fizetést, a melyet a tanároknak nyújtani képesek vagyunk. Azon határtalan bizalomnál fogva, a melylyel gróf Apponyi Albert kultuszminiszter ur és vezérem iránt viseltetem, a tételt természetesen megszavazom. (Élénk helyeslés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. Polónyi Géza igazságiigyminiszíer: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém benyújtani törvényjavaslatot a polgári törvénykezési rendtartásnak és a sommás eljárásról szóló 1893: XVIII. t.-czikknek módosítása tárgyában (írom. 352); törvényjavaslatot a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896: XXXIII. t.-czikknek módosítása és kiegészítése tárgyában (írom. 353); törvényjavaslatot az ügyvédi rendtartásról szóló 1874: XXXIV. t

;-czikk módosítása tárgyában (írom. 354). (Élénk helyeslés.) Ennél kötelességem bejelenteni, hogy az igazságügyi kormányzat ezen javaslattal be akarja váltani azon igéretét, (Halljuk! Halljuk!) hogy äz ügyvédi kar autonómiája és erkölcsi tekintélye érdekében a kormányzat a szükséges lépéseket haladéktalanul megtenni kötelességének tartja. Ebben a javaslatban egy legfőbb fegyelmi bíróság szervezése ajánltatik, (Helyeslés) a mely felerészben kúriai birákból, felerészben pedig az ország ügyvédi karából lesz megalakítandó. (Elénk helyeslés.) Van szerencsém továbbá benyújtani tör-