Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-90
90. országos ülés 19(>7 január 16-án, szerdán. 355 mint a hogy hangomra tekintettel tettem, de fel kellett szólalnom, bár távol állok attól a reménytől, hogy nézetemet, törekvésemet helyesléssel méltóztassanak fogadni. (Ellenmondások.) Óhajtottam, hogy maradandólag legyen meg állapitható, hogy evvel a kérdéssel a magyar képviselőházban már valaki foglalkozott, olyan valaki, a ki az egységes magyar nemzeti állam kiépítése érdekéből feltétlenül szükségesnek tartja a középiskolai oktatás államosítását. Ezeket láttam szükségesnek ez alkalommal röviden elmondani. Talán illetlen is voltam, hogy evvel a hanggal szóltam, de ha már felszólaltam, méltóztassanak megengedni, hogy még egy néhány szót szóljak egy ezen kérdéssel kapcsolatban levő kérdésről, a melyet tegnap itt a képviselőházban Kmety t. képviselőtársam szóbahozott. Ez, t. képviselőház, a nők képzésének kérdése. (Halljuk!) Azt hiszem, e tekintetben sincs a többség mellettem, én azonban nem tartom szerencsés törekvésnek a nőképzés tulerős fokozását, (Helyeslés.) mert a természetellenes nőképzés elvonja a nőt a családtól, természetadta hivatásától, a mely szerint ő a család központja. Őszintén megvallom, mikor 1896-ban, miniszterelnökségem idejében az én elnökletem alatt tartott minisztertanácsban ez a kérdés felvettetett, elmondtam a magam ellenkező felfogását és aggályaimat jeleztem, hogy ennek a törekvésnek megjönnek a maga kellemetlen következményei. Igaz, hogy a nehéz megélhetési viszonyok a nőket kenyérkeresetre is utalják. De mentől könnyebbé teszszük az önálló kenyérkeresetet a nőknek, annál inkább elvonjuk őket a családtól, annál inkább elvonjuk őket attól a hivatástól, a melyre teremtve vannak. Az élet küzdelem; küzdelem nélkül az életben boldogulni lehetetlen. Beismerem, hogy a kérdést egyszerűen ketté vágni nem lehet. De állítom, hogy nincs érdekünkben, nincs az állam érdekében és nincs a mindent fentartó és a boldogságot egyedül biztosító családi élet érdekében a nőképzés természetellenes fokozása. Én örvendek, hogy Kmety Károly képviselő ur felvetette az egyetem tételénél, én felvetem itt a közéjüskoláknál a numerus clausus kérdését. A mint hogy nem fogadom el Hencz Károly kéj)viselőtársunknak felekezeti színezetű és általam sohasem helyeselhető egyoldalú álláspontját a numerus clausus megállapítása tekintetében az izraelitákra nézve, ugy igenis azt tartom, hogy legalább egyelőre a nőképzés kérdésében a miniszter ur nemcsak az egyetemeknél, de már a középiskoláknál a korlátozás álláspontjára kell hogy helyezkedjék, mert ha nem helyezkedik erre az álláspontra, akkor keletkezik egy egész sora a diplomás proletár nőknek, a kikről nem akarok hátrányosan nyilatkozni, de a kik azután az élet nehéz küzdelmei közepett a csábitásnak is kitéve, nem kérdéses, I I sőt talán bizonyos, hogy a Kmety képviselő ur által jelzett sikamlós útra szoríttatnak. Kérem a miniszter urat, fontolja meg ezt, és azt hiszem, ha megfontolja, ezen. megfontolás eredményeképen módját fogja találni a középiskolákban a nőképzés korlátozásának, a mi által csak előnyöket országos, nemzeti előnyöket fogunk nyerni és a családot fogjuk megerősíteni, azt a családot, a mely a társadalomnak legbiztosabb, legegészségesebb alajjja. (Ugy van! Ugy van!) Az állami középiskolák kérdésénél elmondva nézetemet, az abszolút állami középiskola kérdésére vonatkozólag nem is kérek választ a miniszter úrtól; tudom, hogy e részben más nézetben van. Nem is azért tettem szóvá a kérdést, hogy a miniszter ur nekem kedvező választ adjon, hanem csak azért, hogy mementó legyen a jövőre az egységes magyar nemzeti állam megalkotása érdekéből. A tételt különben elfogadom. (Helyeslés.) Várady Károly jegyző: Brediceanu Koriolán ! Brediceanu Koriolán: T. ház! Egyáltalában nem lett volna szándékom felszólalni, ha b. Bánffy Dezső képviselőtársunk egy • nagy eszmének, egy honmentő eszmének kifejezést nem adott volna, melynek — saját szavai szerint — ő árnyékát előre festi. Az én politikai álláspontom és nemzetiségemhez, annak kulturális intézményeihez való ragaszkodásom kötelességemmé teszik, hogy ezen nem hazamentő, hanem hazarontó eszme ellen tiltakozásunkat fejezzem ki. Egy hang (jobhfélöl) : Bánffy rontja a hazát. Brediceanu megmenti! Brediceanu Koriolán: Hogy a nemzetiségeket még attól a kevéstől is, a mi nekik megvan, megfoszszák, ezt senki tiltakozás nélkül nem tűrheti; de b. Bánffy Dezső azon reményben ól, hogy jövőben ilyen honrontó és bontó eszmékért őt még dicsőíteni fogják a magyar állameszme nevében. (Felkiáltások: Éljen Bánffy! Taps balfelöl). Mélyen t. képviselőház ! Gr. Apponyi Albert koncziliáns hangon tartott beszédének egy kimagasló tétele az, hogy a politikai magyar nemzetnek minden tagját részesévé akarja tenni ezen országban minden jogok élvezetének és az érvényesülés lehetőségét biztosítani kívánja nekik; s akkor az urak ezen koncziliáns kijelentés után tudnak még éljenezni Bánffynak. (Zajos éljenzés balfeV'l.) Ezt az inkonzekvencziát tartsák meg maguknak. (Felkiáltások: Meg is tartjuk! Éljen Bánffy!) Én olyan politikai irányt szeretnék látni, a mely egyenlő mindenkor és mindenkivel szemben. Szeretnék olyan politikai irányt, a mely ennek a hazának minden polgárát egyformán lelkesíti. Az érvényesülő politikai irány legyen nap, mely mindenkit melegít és felvilágosit. Ézt követném. Az olyan kijelentések azonban, a minőket most Bánffy Dezső bárótól hallottunk, semmi esetre sem alkalmasak arra, hogy ben45*
