Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

346 00. országos ülés 1907 január l6-án, szerdán. egy, itt szóba hozott város sem veheti fel a versenyt. (Helyeslések.) Mert, t. képviselőház, Debreczen az a város, a mely a XVI. és a XVII. században a nemzeti művelődésnek főhelye volt, a melynek a lakossága mindig a legnagyobb áldozatkészséget tanúsította a nemzeti kultúra iránt. Mert nem lehet meghatottság nélkül olvasnunk : hogy száz meg száz. sőt ezernyi közrendű debreczeni polgár akadt, mindenkoron, a ki végrendeletében, ki-ki a maga vagyonához képest egyik százezrekkel, a másik forintokkal áldozott »a mi iskolánk<< ügyének, és alig akad közöttük egy is, a ki meg ne emlékezzék az ő szivéhez nőtt kollégiumáról. (Helyeslés.) A régi magyar tudós világ nagyhírű professzorai közül legtöbben Debreczen város áldozatkészségéből jutottak abba a helyzetbe, hogy a külföldi nagy egyetemeket látogathassák. És Debreczen városa már a régi századokban át tudta érezni annak az elvnek a kiváló fontosságát, és a magyar nemzeti kultúrára gyakorolt elsőrendű hatását, a melynek oly ékesen szóló kifejezést adott a t. miniszter ur épen iménti nagyszabású beszédében, hogy a külfölddel való szellemi érintkezés elhanyagolása a nemzet szellemi elszegényedésére vezet. (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőház'! Egész sorozatát nevezhetném meg azoknak a hires debreczeni tanároknak, a kik mint Szilágyi Márton,Martonfalvi György, Hatvani, Buday, Péczely, az ujabb időkben Vecsey, Kerekes, Ercsey, Sárváryés mások igen sokan a magyar tudománynak a külföld előtt is csak dicsőséget, becsületet szereztek. Nem ok nélkül nevezte már Apafi fejedelem a debreczeni főiskolát celeberrimum collegiumnak ; valóban ez az epitheton ornans megillette a múltban és megilleti a jelenben, és ha a törvényhozás belátása ebben az irányban reményem szerint megnyerhető lesz, meg fogja illetni a jövőben is. Felhangzott itt a nemzeti ügyhöz való ragaszkodás érdeme is. En azt hiszem, Debreczennek könnyű e tekintetben helyét a versenyben megállania, mert nem szólva a Rákóczi idejében és az előbbi szabadságharezokban tanúsított magatartásáról, elég utalnom arra az időre, a melynek emléke mindnyájunk szivében elevenen él: Kossuth Lajos idejére, a ki székhelyéül, a nemzeti ellenállás »őrvárosáuk épen Debreczent választotta. (Ugy van !) Ha pedig a helyi feltételeket vizsgálom, egyetlen egy szóba hozott város sem mondhatja magáról Debreczennel szemben, hogy olyan különös előfeltételekkel rendelkezik, a melyek Debreczen városában hiányoznak. A történelmi fejlődés természetes rendjén a modern városi igényeket illetőleg azt tapasztaljuk, hogy Debreczenben megvan az egyetem felállításának minden oly előfeltétele, a melyre Pozsony, Szeged, Kassa, Temesvár vagy akármelyik város hivatkozik. Debreczen városa csak a közelmúltban hozott 17 millió koronányi áldozatot oly létesítmények czéljaira, a melyek minden magyar város korszerű, nagyszabású haladásának követelményeit képezik. A legmodernebb kórházak egyikével rendelkezik, a melynek ujabb kibővítési tervével épen most foglalkozunk, van olyan nőgyógyászati klinikája, a mely bármely fejlett egyetemnek díszére válnék ; s általában a közegészségügyi viszonyok javítására sok milliós áldozatokat szavazott meg. Nyilvánvaló ekként, hogy Debreczenben megvan minden olyan előfeltétele a harmadik egyetem felállításának, a melyre más városok hivatkoznak, de egyúttal a harmadik egyetemnek Debreczenben való elhelyezésével kielégíthető mindazon kívánalom, a melyet a nemzeti kultúra és erőgyűjtés szempontjából ezen a téren fel lehet állítani. (Ugy van !) T. ház ! Felszólalásom czélja volt a kérdés ezen stádiumában, hogy szives jóakaratát kérjem a ház minden tagjának abból a czélból, hogyha majd a kérdés aktuális lesz, méltóztassék a harmadik egyetem elhelyezésének kérdésében Debreczen városát az őt megillető helyre tenni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ráth Endre jegyző: Csernoch János! Csernoch János : T. képviselőház ! Midőn röviden szót kérek az egyetem cziménél, ne méltóztassanak megijedni, hogy talán én is egyik vagy másik város mellett foglalok állást. En inkább a budapesti és kolozsvári egyetemen a magántanárokkal szemben elfoglalt álláspontra vonatkozólag akarok egy kis kitérést tenni, t. i. a tanpénzt illetőleg, a melyben részesülnek. (Halljuk !) Valamikor az egyetemi magántanároknak 2 korona 10 fillérjük volt tanpénz czimén egyes óra után. Később, mikor a leczkepénz az előző kormányok által szabályoztatott, kilátásba helyeztetett, hogy az ő illetményük fel fog emeltetni. De daczára annak, hogy a tanpénzből minden esztendőben a költségvetés szerint 80.000 korona felesleg marad . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Csernoch János: . . . az egyetemi magántanárok nemcsak nem részesülnek fizetésjavitásban, hanem ellenkezőleg a 2 korona 10 fillér tanpénz helyett mostan óránként csak 78 fillért kapnak. Ez az egyik ügy, a melyet bátor vagyok a t. kultuszminiszter urnak szives figyelmébe ajánlani, s kérem őt, hogy ezt az igazság szerint elintézni kegyeskedjék. A másik ügy, a mely miatt felszólalok, az, hogy az egyetem cziménél a költségvetésben benfoglaltatnak a katholikus egyetemi alapok is. Tudvalevő dolog, hogy az alapítványok között vannak olyanok is, a melyek tisztán katholikus felsőbb tudományi czélokra vannak szentelve, így többek között Pázmán érseknek alapítványa, azután Liptay érseknek alapítványa, sőt másoknak alapítványa is. Nehogy tehát abból a tényből, hogy ezek az alapok benfoglal tatnak az országos költségvetésben, az a következtetés legyen vonható, hogy ezek az alapok nem képezik kizárólag a katholikusoknak tulajdonát, én a párt nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, megteszem itt