Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

ÖO. országos ülés 1907 január 16-án, szerdán. 343 Ha pedig ez áll, t. ház, — a másik részét is kifejthetném a kérdésnek, — hogy ha nem nyitunk utat annak, hogy összes polgártársaink, bármi legyen anyanyelvük, ugyanolyan részt vehessenek ennek az államnak életében, mint azok, a kiknek anyanyelve a magyar, hogy a legmagasabb polczokig eljuthassanak, akkor szintén kirekesztjük őket és bűnt követ el ellenük az a közoktatásügyi kormány, a mely organioze (Igaz I Ugy van!) teremt olyan elszigeteltségeket, a melyek eredményükben azután jogtalanságra, jogvesztésre vezetnek. (Igaz! ügy van! Hosszantartó, élénk helyeslés és taps.) T. képviselőház ! Én ugyanazon a hangon akarom ezt a kérdést tárgyalni, a mely hangon Maniu t. képviselőtársam tárgyalta. Nem szorultam arra, hogy hangulatokra és szenvedélyekre appelláljak, ebben a kérdésben csak az államokat és nemzeteket alkotó alapigazságokra és a tiszta, józan észre és logikára kell appellálnom, hogy a jóhiszemüeket e tekintetben meggyőzhessem. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha pedig áll az, t. képviselőház, hogy ilyen elszigeteltségeket sem a nemzeti egésznek, sem az elszigetelés helyzetébe jutandó részeknek érdekében nem lehet eltűrni, akkor hivatkozom minden családapára, mindenkinek tapasztalására, a kinek gyermekneveléssel egyáltalában dolga volt, hogy az az időpont, a melyben legkönnyebben, legkevesebb fáradsággal, az elmének legkisebb túlterhelésével, kellő módszer mellett szinte játszva lehet a gyermeket bevezetni egy idegen nyelv — illetőleg reá nézve annyiban idegen, a mennyiben nem anyanyelve — tudásába, nem a zsenge gyermekkor-e % (Igaz ! Ugy van !) Ilyenkor kell ezt az alapvető munkát végezni, mert később vagy egyáltalában nem, vagy a legkiválóbb tehetségüektől eltekintve, csak egyéb kulturális feladatok rovására lehet azt elérni. (Igaz ! Ugy van I a baloldalon.) így méltóztassanak hát felfogui ezt az irányzatot. T. képviselőház! Hogyha ezeket az egyszerű gondolatokat szemügyre veszszük, bocsánatot kérek, de nem tarthatom egészen jóhiszemű eljárásnak azt, hogy gyűlölködő hangon tüntetnek fel és denuncziálnak — akár kifelé, akár polgártársaink egy részével szemben befelé — olyan intézkedéseket, a melyek a legnagyobb evidencziával folynak, ugy a nemzeti egésznek szükségességéből, mint azoknak a polgártársainknak érdekéből — feltéve, hogy magyar áUampolgárokként akarnak érvényesülni — a mely polgártársainkat ezek ellen az intézkedések ellen izgatni óhajtják. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a baloldalon.) Valóban nem tudom, minek vegyem, félreértésnek-e vagy félremagyarázásnak azt, hogy t. képviselőtársam tegnap ismét agyonnyargalta azt a mondást, mely itt elhangzott, és azt a kommentárt, a melyet én ahhoz fűztem, hogy a magyar legyen ur itt ebben az országban. (Halljuk I Halljuk !) Politikai pályám folyamán sok szemrehányással találkoztam már, de azzal, hogy nem tudom magamat világosan kifejezni, még sohasem. (Derültség. Halljuk ! Halljuk I) Most tehát épen azért, hogy erre az itt elhangzott röpke szóra vonatkozólag félreértés ne legyen, kimondom, hogy igenis, a magyar legyen ebben az országban az ur. (Élénk helyeslés.) De kicsoda a magyar 1 Magyar, a magyar politikai nemzetnek minden tagja. A ki annak tagja nem akar lenni, a ki ebben a magyar uralomban itt nem akar résztvenni, az önmagát rekeszti ki ez által. (Igaz! Ügy van I Elénk helyeslés és taps.) Közoktatásügyi politikámnak épen egyik fő czélja az, hogy ez ebben az értelemben valósággá váljék, mert igenis, van egy bizonyos exkluziv értelme is annak a mondatnak, hogy a magyar itt az ur. Ez ugyanis azt jelenti, hogy csak az lehet itt az ur, a ki minden utógondolat nélkül az egységes magyar politikai nemzet tagjául vallja magát és annak érdekeit minden partikuláris érdek fölé helyezi. (Igaz ! ügy van ! Elénk éljenzés és taps.) T. ház ! Nem tudom, nem fogok-e ezentúl is hasonló félremagyarázásokkal találkozni, (Mozgás.) de azt hiszem, hogy most talán elég világosan sikerült magamat kifejezni, (Igaz! Ugy van!) ugy hogy e témát illetőleg e tekintetben felmerülő ujabb félremagyarázásokkal szemben talán nem lesz szükséges védekeznem és azokra reflektálnom. Hogy mindent összegezzek, teljesen és tökéletesen osztozom Kmety t. barátom meghatározásában, a melyet a közoktatási politika czéljárói mondott : a nemzetnek és az életnek. A mi egyetemi könyvtárunknak csakugyan meg nem felelő épületéről történtek alapos megjegyzések, de akármennyire nem felelne meg az az épület a maga czéljainak, mint könyvtár, van egy igen szép dolog rajta és az a homlokzat felirata: litteris, artibus, vitae. Ifjúkoromban, a mikor az épület létesült, ez a felirat megragadott; nemcsak a holt, az abstrakt, az élettől elszakadt tudománynak, a mely azután nem is igazi tudomány, de a tudományos kutatásnak, a kulturális haladásnak, de mindenek felett az életnek neveljünk, az életnek tanuljunk, az életnek tanitsunk. Ez az én irányzatom, a nemzeti konszolidáczió és a tanulók boldogulásának előkészítésére való nevelés, ez az én oktatási politikám kettős vezércsillaga, ezek alapján kérem költségvetésem elfogadását. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szavazás előtt szó illetné az előadó urat, de az előadó ur kijelentette, hogy nem kivan a szólás jogával élni, ennélfogva a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem most már a t. házat, méltóztatik-e a tárgyalás alatt levő tételt elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Ráth Endre jegyző (olvassa) : 2. Rovat. Dologi kiadások : 235.300 korona. Elnök: A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik.