Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

28 77. országos ülés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. hanem a miniszter ur válogathat. Azt hiszem, lesz elég hazafi. Áttérek most már a görög-keleti román egyháznak egy másik sérelmére. (Derültség.) Persze, az igen tisztelt képviselő urak mosolyognak az ilyeneken, mert nekik nem fáj. De nekünk ez fáj. Ezért csak azt kérem, hogy egymás fájdalmait a kellő barátsággal hallgassuk meg. (Helyeslés.) Mielőtt azonban e sérelem előadására áttérnék, megint bátor vagyok egy kis statisztikát előrebocsátani. Kérem az igen tisztelt ház bocsánatát, hogy türelmével ennyire visszaélek, de nem birom kellő világításba helyezni szavaimat, ha azokat számokkal nem támogatom. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint az ország népessége vallásra nézve a következőleg oszlott meg: római katholikus 8,198.497, evangélikus református 2,427.232, görög-keleti 2,199.199, görög-katholikus 1,841.272, ágostai hitvallású evangélikus 1,258.560, izraelita 831.162, unitárius 68.851. Ebben a kimutatásban is együtt szerepel az egész görögkeleti felekezet, épen ugy, mint a statisztikai évkönyvben. Utánajártam azonban a dolognak és a nagyszebeni kongresszus adataiból megtudtam, hogy a görögkeleti román, hivők száma 1,738.896. Lássuk már most, miképen segélyezi a kormány ezeket az egyházakat és van-e alapjuk ezeknek a panaszra. Ágostai hitvallású evangélikus és ev. református van az országban 3,686.092. tehát 21%, görögkeleti van 13%. A segélyből a görögkeleti egyház kap összesen 200.000 koronát, az ágostai hitvallású és ev. református pedig, a mint a miniszter ur is előadta, 3 millió koronát, tehát tizszer többet, mint a mennyi számarány szerint megilletné. (Zaj.) A sérelem még nyilvánvalóbb, ha csak a görögkeleti román egyházat veszszük tekintetbe. A román egyház kap kb. 98.000 korona segélyt. Még pedig ugy, hogy a nagyszebeni érsekség kap 50.000 koronát, az aradi görögkeleti román egyház 30.000 koronát, a karánsebesi 18.000 koronát. Megjegyzem, hogy az aradi görögkeleti román egyház 30.000 koronájából már tiz év óta levonnak évenként 600 koronát valamelyik temesvári hitoktató fizetésének czimén, a minek nincs értelme, mert hiszen a segélyt nem hitoktatási czélokra kapja az egyház. Talán csak elszámolási hiba ez, de akárhányszor irt fel e dologban az aradi görögkeleti román szentszék, nem bírta megkapni ezt a 600 koronát. Az 1,738.896 lelket számláló románság tehát annyi évi segélyt kap, mint körülbelül az izraelita felekezet, a mely költségvetésben 92.000 korona segélyben részesül. Kevesebbet kapunk tehát, mint a 68.551 lelket számláló unitárius egyház, a mely 115.800 korona segélyben részesült, fFelkiáltások : Jó hazafiak !) Vessük össze e két számot és konstatálhatjuk, hogy mennyire igazságos arány ? (Elnök csenget.) Ez év július ló 16-ik napján, a t. háznak 29-ik ülésén a következőket válaszolta gr. Apponyi Albert az ezen padokról felszólalók sérelmeire : »A legnagyobb figyelemmel leszünk minden olyan sérelemre, a hol az illető kimutatja, hogy törvényben gyökerező jogai meg nem óvattak.« Mint az előbb mondottam, bizva az igen t. miniszter ur ezen szavaiban, merészkedtem előadni felekezetem néhány sérelmét. Meg vagyok győződve róla, hogy a t. miniszter ur utána fog járni a dolognak és minthogy meggyőződésem szerint mindezen sérelmek a tényeknek teljesen megfelelők és mindezen kívánságok igazságosak és jogosak, ő meg fogja találni a módot arra, hogy a sérelmeket orvosolja. Ne méltóztassék elfeledni, hogy a román nép legnagyobb része a görög-keleti egyházhoz tartozik s az is nyilvánvaló és köztudomású dolog, hogy talán egyetlen nép sincsen annyira összeforrva egyházával, mint épen a román. Ha az igen t. kultuszminiszter ur módját fogja ejteni annak, hogy a görög-keleti román és a görögkathohkus román egyháznak panaszait és sérelmeit, a melyeknek orvoslása rettenetes áldozatokba sem fog majd kerülni, figyelembe vegye és orvosolja, akkor biztosítom róla, hogy majd a román nép is a legnagyobb köszönettel fog ezért neki tartozni ; meg fog erősödni a román nép szivében az a tudat, hogy ebben az országban mindenkinek egyforma mértékkel mérnek és akkor természetesen a román nép is egyforma szeretettel fog viseltetni hazája és az állam iránt. (Mozgás a hal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Azt hiszem, t. ház, hogy nem utolsó érdeke a kormánynak az, hogy a haza polgárait mentől szorosabban fűzze össze a hazával és annak intézményeivel. (Helyeslés a középen.) Hiszen a koalicziónak első vezérei és legkitűnőbb férfiai az alkotmányválság idején nagyon sokat hivatkoztak Diceynak, a nagy államjogásznak munkájára, a »Bevezetésre az angol államjogba«; gondolom, gróf Andrássy Gyula is többször czitált czikkeiben ebből a könyvből. En is elolvastam ezt a könyvet és találtam benne egy igen jellegzetes mondatot, amely nézetem szerint a teljes igazságot fejezi ki, hogy t. i. minden hatalom, még a kényuré is, attól függ, hogy mennyire vetik alá magukat akaratának az alattvalók, vagy azoknak nagy része. Azt a készséget, t. ház, hogy az alattvalók szívesen vessék alá magukat a hatalomnak, ilyen utón lehet elérni, hogy ha azokat a sérelmeket, a melyeknek jogossága olyan nyilvánvaló, hogy már nyilvánvalóbbnak nem is képzelhető, orvosolják. (Helyeslés a közéfen és balfelől.) Áttérek, t. ház, a közoktatásügy lényegesebb kérdéseire és itt talán természetes, hogy mindenekelőtt egy pár szót magukról a tudományokról akarok szólni, mert azt hiszem, hogy a tudományok dolga is mégis csak hozzátartozik a közoktatásügyhöz. Ne vegyék rossz néven tőlem, de itt igazán alkalmazni lehetne Kálmán király hires szavait, hogy »De strigis verő, quae non sünt, nulla quaestio fiat.« Nem igen van tudomány