Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-77
17. országos ülés 190ö deczember 13-án, csütörtökön. 25 a mi országunkban, t. ház, és ez igen nagy fájdalmunkra szolgál. Egy hang (a baloldalon) : Ezt csak ön mondja ! Goldis László : Az igen tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy ezt csak én mondom. Hát majd leszek bátor felolvasni erre vonatkozólag a koaliczió legelőkelőbb sajtóorgánumának egyik vezérczikkét. (Halljuk !) A »Budapesti Hirlap« a nyáron, nem is olyan régen, a következőket irta, még pedig előkelő helyen, vezérczikkében (olvassa) : »Vessünk csak egy pillantást a mi úgynevezett tudományos irodalmunkra. Öriási a mi iskolakönyv-irodalmunk ; különösen középiskolai tanáraink olyan iskolakönyv-irodalmat produkálnak, mint a milyen másutt alig található, de az iskolakönyvek legnagyobb részének tudományos értéke nincs. Ha pedig tudományos kutatásokat akarunk tenni a tudomány bármely ágában, meglepetve tapasztaljuk, hogy egy-két tudományágtól elteldntve, mint a minő a hazai nyelvészet és a hazai történelem, a magyar tudományos munkákkal semmire se megyünk, hanem kénytelenek vagyunk idegen nyelven kutatni.« (Felkiáltások a jobboldalon : Románul!) Ezek a szavak, t. ház, a teljes igazságot mondják. És higyjék el nekem, hogy csak keserűséggel tudom ezt konstatálni, mert, mint be fogom bizonyítani, nagyon szeretném, ha a magyar közélet a tudomány szellemével volna szaturálva, mert meg vagyok győződve arról, hogy akkor az igazság körül csakis a tudomány fegyverével küzdenénk és különösen mi, a kisebbség, a kik ügyünk ig gában igazán hiszünk, meg lennénk óva attól, hogy ellenünk más fegyverekkel is dolgozzanak, mint az igazságnak és a tudománynak fegyvereivel. (Zaj.) Lengyel Zoltán : Igen, de kölcsönösen ! Goldis László: Nagyon szivesen venném tehát és nagyon örülnék neki, ha a magyar tudományos élet nagyobb arányokat öltene. (Mozgás.) Markos Gyula : Nem mi dolgozunk ellenetek, hanem ti dolgoztok mi ellenünk! (Zaj.) Elnök: Kérem Markos képviselő urat, ne zavarja a szónokot! Lengyel Zoltán : Idebent szeretik a bárány szerepét játszani! (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Goldis László : Ha igy változnának a viszonyok, akkor igazán sine ira et studio vitatkoznánk. (Mozgás.) Nagy országos érdek tehát, hogy erre a térre is kiterjedjen az igen t. kultuszminiszter urnak figyelme. Rendkívül sajnálom, hogy nagy beszédében, abban a hatalmas beszédben, a melyet mindenki igaz lelki örömmel hallgatott, épen erről a tárgyról nem szólott a miniszter ur — legalább én nem hallottam, hogy szólott volna — és nagyon sajnálom, hogy épen ezt a kérdést hagyta érintetlenül. (Zaj.) Pedig e tekintetben az előbb emiitett czikknek teljesen igaza van. A czikk különben folytatólag igy hangzik (olvassa) : »Számban kicsiny nemzetek, mint a milyen a magyar is, csak akkor maradhatnak fenn és vívhatnak ki a maguk számára tisztességes helyet a nemzetek versengésében, ha az anyagi erőt, mely a nagy nemzeteknél lélekszámuk nagyságában van, erkölcsi és szellemi kiválóságukkal pótolják. (Igaz! JJgy van! a középen.) A magyarnak, hogy fenmaradjon és fejlődjék, hogy Európa keletén a nyugati kultúra közvetítője és terjesztője lehessen, kiválóbbnak kell lennie nemcsak keleti, de nyugati szomszédainál is. De lehet-e kiválóbb, ha a tudományban hátra van maradva, ha az igazság felfedezésében alig valamivel gyarapítja az emberiséget, ha tudósaink összes tevékenysége csak abból áll, hogy tovább adják magyarban azt, a mit a Nyugat nagy tudósai feltalálnak ?« (Zaj. Endrey Gyula közbeszól. Derültség.) Az ilyen közbeszólásra, tekintettel a magyar parlament méltóságára, azt hiszem, nem válaszolhatok. (Mozgás.) T. ház ! Az előbb ecsetelt állapotnak több oka van. Első oka, hogy Magyarországon nem nagyon szeretjük az igazságot. Somogyi Aladár: Csak magáról beszéljen! (Halljuk ! Halljuk !) Goldis László : Mert a tudomány az igazság, a tudomány a természet. Hogyan szeressük tehát a tudományt, ha nem szeretjük az igazságot? (Mozgás. Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Goldis László : Csak a múlt napokban hallottuk egy olyan ember részéről, a kinek hivatása a tudománynyal foglalkozni, fenhangon, nagy emfázissal hirdetni azt, hogy a magyar gondolat előbbre való a tudományos gondolatnál. (Zaj.) Ez egy érthetetlen mondat, t. ház ; hiszen lehetetlen, hogy a magyar gondolat ellentétben álljon a tudományos szellemmel: . . Barabás Béla: A kenyér előbbre való, mint a pecsenye ! Goldis László : . . . mert hiszen ez ellentétben állana az igazsággal és a természet törvényeivel, a mely törvények ellen pedig semmiféle frázis nem használ. Markos Gyula: örökösen szofizmákat állítanak fel, hogy hivatkozhassanak rájuk! (Zaj.) Elnök: Ismételten kérem Markos képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Goldis László : És egy másik okát, t. ház, annak, hogy Magyarországon a tudomány nem tud jobban fejlődni, abban találom, hogy nagyon is elzárkózunk a külföld elől, különösen az iskolai közoktatás terén. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Lehet, hogy paradoxonnak fog tetszeni a ház előtt, ha azt mondom, hogy azért, mert elzárkózunk a külföld elől, azért nem fejlődhetik Magyarországon a tudomány, hanem a külföldi tudomány emlőin kell hogy élősködjünk. Épen azáltal, hogy az igen t. közoktatásügyi kormányzat mintegy elzárja a fiatalságot attól, hogy külföldi egyetemet látogasson. (Ellenmondás és zaj.) Igenis, az ösztöndíjasokat egyenesen kizárja, nem engedi meg, hogy T külföldi egyetemet
