Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

342 90. országos ülés 1907. január 16-án, szerdán. nívóra, a melyet az állami tanitó élvez ; ez nem eredményezett volna mást, mint azt, hogy az állami segély megvonatik tőle, miután csak a minimumig ad az állam segélyt. Épen ezért, épen a kiegvenlités érdekében, hogy együtt miiködvén az iskolaíentartó és az állam, elérjük azt a czélt, hogy egyenlők legyenek a fizetések, épen azért veszem be azt az intézkedést, mert már előre jeleztem, hogy a már megállapított állami segély nem szállitható le, hogyha az iskolaíentartó felemeli az illetőnek fizetését, és a különbség nem oly nagy, hogy igen sok esetben az iskolaíentartó erre képes ne lenne. De hiszen, t. ház, végre itt sincs a jövendőbeli fejlődés útja elzárva ; ma ez minden egyébtől eltekintve, egyszerűen egy financziális lehetetlenséget képezett. És a mi azt a másik sérelmet illeti, a melynek orvoslását szintén biztosan kilátásba helyeztem, az is benne lesz a törvényben, hogy t. i. a kántori fizetés, a mint beszámittatik a fizetés kiegészitésénél, ugy beszámittatik a nyugdij megállapításánál is. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy nem lehet akkor szűkkeblű, vagy méltánytalan eljárással vádolni az államhatalom képviselőjét, a midőn ennyit tesz annak a czélnak elérésére, hogy tényleg egyenlők legyenek a tanitók illetményei, de nem tesz meg mindent, hanem a teendők egy részét azoktól is várja, a kik annak az iskolának gazdái, fentartói. (Élénk helyeslés.) •T. ház ! Én röviden azon feltételeket is jellemeztem első beszédemben, a melyekhez a nem állami iskolák segélyezését kötni fogom s ezen feltételeket némely oldalról kévéseitek, más oldalról pedig sokall ották, illetőleg annak a nézetnek is adtak kifejezést, hogy a fizetés kiegészitését egyáltalában semmi más feltételhez nem kellene kötni, mint ahhoz, hogy a kultúra tekintetében a törvény által követelt szinvonal az iskolában megtartassék. Azon t. képviselőtársaimat, a kik ezen beszédemben elmondott garancziákat kévéseitek, csak arra kérem, hogy legyenek egy kis türelemmel addig, mig az e tekintetben általam beadandó törvényjavaslat a ház előtt fog lenni. (Helyeslés.) Meglehet, hogy ők akkor is keveselni fogják, de, t. ház, a kormánynak e tekintetben felelőssége tudatában azon határok közt kell maradnia, a mely határokon belül az állami és nemzeti érdekeket meggyőződése szerint minden egyes esetben megóvni képes lesz, (Helyeslés balfelől.) melyekkel azonban nem idéz elő felesleges, nagy, állami és nemzeti érdekek által nem parancsolt erkölcsi ellenhatásokat, a melyek utóvégre is a nemzeti összeforradásnak ép ugy kárára volnának és ép ugy akadályát képeznék, a mint az erőtlenség ott, a hol erőkifejtésre van szűkség. (Helyeslés. Mozgás a középen.) Azt már alig reménylem, hogy megnyerem Maniu t. képviselőtársam helyeslését. a ki azon az állásponton áll, hogy egyáltalában semmiféle állami és nemzeti garancziát ne követeljünk ; én pedig azon állásponton állok, hogy .erre igenis szükség van, még pedig nemcsak az állam által segélyezett, hanem egyáltalában a törvény által megengedhető minden tanintézetnél. (Igaz! Ugy van!) Maniu Gyula t. képviselőtársam tegnap igen igen tárgyilagos formában, pedagógiai szempontból iparkodott azok ellen érvelni. Azt mondotta, hogy a népiskolában az anyanyelven kivül egy második nyelv megtanulásának kényszere és a tanítás egy részének ezen második nem anyanyelven való eszközlése a tanítás kulturális eredményét veszélyezteti és hogy ez legyőzhetetlen nehézségbe ütközik. Az én egyéni tapasztalásom és gondolom, mindenkinek egyéni tapasztalása a ki ezekkel az ügyekkel foglalkozott, ennek ellentmond. (Igaz! Ügy van!) Az egész kérdés az, vájjon kívánatosnak tartjuk-e egyáltalában, sőt szükségesnek, hogy ennek a hazának összes polgárai abba a helyzetbe hozassanak, hogy egymással szellemi összeköttetésbe juthassanak, hogy tényleg és nemcsak formailag, nemcsak papiron, nemcsak közjogi fikcziókban, hanem igazán is egy egészet, politikai értelemben véve, egy egységet képezzenek. Ez a kérdésnek az egyik oldala. A kérdésnek a másik oldala pedig az, hogy az államnak összes polgárai, bármilyen anyanyelvűek legyenek is, abba a helyzetbe hozassanak, hogy nemcsak katonát és adót szállítsanak ennek az államnak, hanem hogy ennek az államnak az életében cselekvőleg is részt vehessenek, (Elénk helyeslés.) ennek az államnak életében a legmagasabb polczokat is eléljék. (Helyeslés.) Már most igy felvetve a jjroblémát, én azt hiszem, hogy semmi kétséget nem szenved, hogy mind a kettő nagyon kívánatos, sőt, hogy valóságos, egységes nemzeti élet a nélkül, hogy a kölcsönös megértésnek ez a lehetősége legalább sokakra nézve megteremtessék, nem létezhetik. (Igaz! Ugy vart!) Különösen nem létezhetik nemzeti egység, hogyha egész tömbök a maguk anyanyelve szerint csoportosítva, ezen érintkezésnek lehetőségétől intézményileg megfosztatnak, hogyha organikus intézménynyé válik az, hogy egész tömbök ne ismerjék és ne tanulják meg azt a nyelvet — és ezt, azt hiszem, t. képviselőtársam is el fogja ismerni — a mely ebben az országban egyedül lehet összekötő kapocs az állam valamennyi tagja között és egyedül lehet az állam nyelve. Ha ilyen tömbök keletkeznek, a melyek teljesen el vannak szellemileg szigetelve egymástól, hogy ugy mondjam, egymás értelmi és érzelmi világától, a melyek azt meg nem érthetik, a melyek azt az irodalmat meg nem ismerhetik, a mely irodalomban ennek a nemzetnek és nemcsak egy fajnak, hanem az egész ezeréves történeti magyar nemzetnek és államnak összes emlékei, összes aspirácziói ki vannak fejezve: (Igaz! ügy van!) hát akkor, igenis, megtörténhetik az, — a mi ellen t. képviselőtársaim mindnyájan olyan nagy indignáczióval tiltakoznak — hogy idegenné válnak e hazában. És innen aztán csak egy lépés vezet odáig, hogy kifelé gravitáljanak. (Igaz! Ugy van! Hosszantartó, élénk helyeslés.)