Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

338 <JÖ. országos ülés 1907 január 16-án, szerdán. E támadásoknak egy része a vezetésem alatt álló intézetekre, az azok élén álló egyéniségekre vonatkozott. Ezekre a támadásokra kötelessé­gemnek tartom egyénenként és egyenként kitérni. Azokra az általános támadásokra, hogy ne mondjam leszólásokra, a melyekkel t. képviselő­társam egyes tudományos intézeteket és egyes tudományos férfiakat illetett, a kik nem az én vezetésem, de csak az én ellenőrzésem alá tartozó magasabb tanintézetekben működnek, ezekre a támadásokra én nem fogok egyénenként reflektálni. (Helyeslés.) És ez nem azt jelenti, mintha én e tá­madások alaposságát elismerném: hanem csak annyit jelent, hogy ezekkel az intézetekkel és ezek­kel a tanférfiakkal szemben nem tartom magamat felettes hatóságnak a tekintetben, hogy az ő tudo­mányos működésüket bíráljam. (Helyeslés.) Fe­lettes hatóságuk vagyok a felügyelet szempontjá­ból, ha annak az intézetnek rendtartása, fegyelme ellen vétenek, a mely intézet az én felügyeletem alatt áll ; de tudományos működésüket megrend­szabályozni, a felett erről a helyről, miniszteri székből birálatot mondani, magamat nem érzem feljogosítottnak és illetékesnek. (Helyeslés.) És ha biró nem leszek erről a helyről, nem leszek védő és vádoló sem. (Élénk helyeslés.) Ez az oka annak, hogy a támadásoknak ezen sorozatára nem reflektálhatok, ismétlem, annak hangsúlyozásával, hogy ez nem azt jelenti, mintha én egyénileg — tehát nem mint miniszter — ezek­nek a támadásoknak helyességéről meg volnék győződve, sőt a t. képviselőtársam által érintett férfiakról nekem egészen más véleményem van, mint ő neki. A mi most az oly intézkedések kritikáját illeti, a mely intézkedéseket én tettem, arra mégis tartozom kiterjeszkedni. T. képviselőtársam birálat alá veszi az angol irodalom tanszéke tekintetében már én általam tett intézkedést. Teljesen jogosultnak isme­rem el a kritikát, de magam részéről helyeseknek ismerem el az intézkedéseket, a melyeket tettem, hisz különben nem tettem volna meg azokat. Én e tanszékre egy született angolt óhajtok alkal­mazni (Helyeslés) és történetesen oly született angollal rendelkezünk, a ki a magyar állampolgársá­got elnyerte, Magyarországon megtelepedett, gyer­mekeit magyar állampolgárokká akarja nevelni, a ki tökéletesen megfelel annak a színvonalnak is, a mely tudományos szempontból megkívánható, a ki nemzetünknek — a külfölddel és különösen az angol közvéleménynyel és angol sajtóval való összeköttetés révén — már is szolgálatokat tett és ezentúl is szolgálatokat tenni képes. (Helyeslés.) A franczia tanszék betöltésénél ép igy ipar­kodom eljárni. Iparkodásom oda fog hatni, hogy e tanszékre született francziát nyerjünk meg, nemcsak azért, mert — hiába — az illető nemzet irodalmának tökéletes ismeretét megszerezheti ugyan egy ahhoz a nemzethez nem tartozó férfiú is ép oly tökéletesen, sőt esetleg tökéletesebben, mint az illető nemzet polgára; de a nyelv ismere­teibe lehetetlen, hogy oly jól vezesse be az abban a nyelvben jártasságot szerezni iparkodókat, és ha már a tanár tökéletlen, mennyire tökéletlen lesz az, a ki a tökéletlen tanárnak növendéke. Azonkívül a nyugateurópai kulturnemzetekkel bizonyos összekapcsoló tényezőt látok abban, ha azoknak szülöttei az itteni egyetemeken az ő specziális nyelvészeti és irodalmi szakmájukban alkalmazást nyerhetnek, s a recziproczitást is fogjuk élvezhetni, a mint Francziaországban már is élvezzük. Én ezt az intézkedésemet — vélemény dolga, megengedem — helyesnek tartom és ezen az utón óhajtok eljárni ezentúl is. (Élénk helyeslés.) Kifogásolt ezen kivül t. képviselőtársam egyes középiskolai tanárokra nézve tett intézkedéseket. Oly ügyekről, a melyek közigazgatási elintézése még függőben van, nem akarok nyilatkozni, mert azokra nézve, ha majd az intézkedés megtörtént, módjában lesz mindenkinek kritikát gyakorolni. Különösen olyan kritikára nem akarok kiterjesz­kedni, a mely már előre megbírál bizonyos még meg nem történt intézkedést, abban a hitben, hogy az helytelen irányban fog történni. Helyt fogok állani mindazért, a mi megtörtént, a mikor megtörtént, de most csak befejezett tényekről vagy a befejezés­hez közel álló tényekről akarok szólni. Kemény Ferencz tanárnak, a VI. kerületi állami főreáliskola tanárának adott azt az enge­délyt kifogásolja t. képviselőtársam, hogy heten­ként csupán tiz órát tanít, a mely engedély abból a czélból adatott neki, hogy a szünidei fürdőkonvik­tusok érdekében, a melyek különben is főleg az ő munkálkodása folytán keletkeztek, rendszeres tevé­kenységet fejthessen Id. Nem hiszem, hogy az intéz­kedést önmagában lehetne komolyan kifogásolni, de t. képviselőtársam azért veszi azt kritika alá, mert az illető tanár aző informácziója szerint a főreál­iskolában nyert könnyebbülést nem arra a gyer­mekvédelem szempontjából való czélra használja fel, a melyre adatott, hanem más intézetben, a kereskedelmi akadémiában, ad heti 8 órát. Ez igy is volt, de ez ennek a félévnek a végén véget is ér, de ennek a félévnek a végén megszűnik ajtanár urnak jogosultsága — természetesen a féléven belül nem lehetett ezt megszüntetni a nélkül, hogy a kereskedelmi akadémiában zavar ne álljon elő. Mert ha heti nyolcz órát tud gyermekvédelmi fel­adatán kivül tanítani, akkor fordítsa azt a saját intézetében tanításra. Azt hiszem, ez az intézkedés kifogás alá nem eshetik. (Helyeslés.) T. képviselőtársam súlyos vádakat emelt a Ferencz József intézet vezetése ellen. (Halljuk! Halljuk.') Valamely intézetben uralkodó nevelési és tanügyi iránynak kritikája teljesen jogosult, és a miket e tekintetben ugy erre, mint más intéze­tekre nézve hallok, azokat nagyon szívesen veszem figyelembe és értékesítem azon tanintézet javára. Példának okáért teljesen megegyezik az én fel­fogásommal az, a mit a felsőbb leányiskolákra

Next

/
Thumbnails
Contents